Zefír - A Tavasz örök varázsa Ahogy a nap első sugarai áttörnek a fák ágai között, a világ újraéled. A Zefír, a tavasz szelíd fuvallata, elhozza a frissességet és a megújulás ígéretét. Minden virág, minden zöld levél, mintha egy új mesét mesélne, amelybe

Amikor először találkoztam vele, a pontos időpont homályba vész. 2020 nyarán Sopronban a szerelmemnek már úgy adtam, mint aki igazán szerelmes, erre tisztán emlékszem. Meleg nyári este volt, de a Cézár Pince belső udvarán a levegő kellemesen hűvösnek hatott. Néha a nyugati szél belépett a barokk kapu alatt, és egy kört futott, játékosan megcirógatva az ott ülők arcát. A Kisalföldön mindig fúj a nyugati szél, szinte elválaszthatatlan a táj hangulatától. Gyerekként, amikor a fertőrákosi földnyelven pecáztunk, ha nem bukkant fel a hullámok között a színpompás úszó, már húztuk is ki a dévért vagy a gardát. A jég mindig furcsa formákat öltött, tele volt a fagyott víz ripityára tört fakutyákkal. Most viszont se úszó, se garda, se földnyelv nem maradt; mindezt elvették az új Pásztor testvérek. Csak a nyugati szél maradt, amelyet nem tudtak megzabolázni.

Ez a nyugati szél, mint egy finom rokokó takaró, körbefonja Csokonai anakreóni dalait, miközben Lilla barna, gyönyörű hajával táncol a szellőben. De Berzsenyi is, aki az életteljes pillanatok elmúlását siratja, az ő csendes melankóliájával kezdi el télváró ódáját. Ez a szívhez szóló, makacs nyugati szél simogatja nap mint nap a soproni lejtőket, amelyek Balftól Rákosig terjednek, és szinte mindegyik a Fertő mocsaras vadonjába vezet. Ez borzolja a hansági kócsagok és gémek tollát, miközben a nádtenger a keleti nap felé hajbókol. E szél teszi lehetővé a helyi szőlészeknek, hogy ne kelljen minden eső után permetezniük, és hogy elrejtett fajtákat ültethessenek, amelyek az életadó szellő nélkül csak elhervadnának. Ez a nyugati szél a Zefír, az élet és a remény hírnöke.