Legyél óvatos a szőke hölgyekkel!
Egy Kaja Kallas nevű észt politikai vezető kijelentette, hogy Ukrajna sikeresen megtette a következő lépést az Európai Unióhoz való csatlakozás felé vezető úton.
Ez a hölgy az Európai Unió főképviselője, aki a kül- és biztonságpolitikáért felelős. Érdekesség, hogy nem léteznek alképviselők az ő pozíciójában. A másik fontos szereplő, Marta Kos, az Unió bővítési biztosa, aki Ursula asszony kvótája alapján került a pozíciójába, hiszen egy női jelöltet kellett választani. Kos úgyszintén arról ábrándozik, hogy Ukrajnát minél hamarabb, akár már holnap reggel (vagy talán már ma hajnalban, mielőtt a magyarok felébrednének) be kellene vonni a brüsszeli közösségbe.
A harmadik nő, Ursula von der Leyen, a bizottság elnöke, úgy véli, hogy Ukrajna csatlakozási folyamata olyan kedvező ütemben halad, hogy akár már 2030 előtt, vagyis csupán négy év múlva, érdemes lenne fogadni az Európai Unió soraiba.
Hurrá.
A negyedik, kissé kopottas a legérdekesebb és legszimptomatikusabb. Manfred Weber (aki az európai néppárt elnöke) szerint még csak alku tárgya sem lehet Ukrajna uniós tagsága! Az már el van döntve, elvtársak! Mint kinyilatkozta: "Én, mint pártelnök, egy vörös vonalat húztam a szélsőségesekkel szemben: soha nem fogunk együtt dolgozni azokkal, akik nem tartják tiszteletben az én három alapelvemet: Ukrajna-, jogállam- és Európa-pártiság". Mondá az öntelt bajor, akit a minap újra megszavaztak a néppárt elnökének. Igaz, a küldötteknek ellenjelölt híján nem volt más választásuk. Szóval ő, mint pártelnök, akinek alapelveit tiszteletben kell tartani. Tetszik érezni a hangsúlyt? Ilyet talán még Brezsnyev elvtárs se mondott, pedig neki vastagabb volt a szemöldöke, mint Weberünknek.
A nők a világtörténelem során mindig a béke oldalán álltak, a családi tűzhely őrzői voltak, míg a férfiak háborúztak. Ma pedig az a helyzet, hogy ezek a hölgyek elkeskenyedett ajakkal uszítanak a háború kiterjesztéséért. Írom mindezt május első vasárnapján, amikor a magyar naptár szerint anyák napja van. Elnézem Leyent, Callast, Kost meg a többieket, akik a politika nehéz súlyát vették a vállukra, hogy vajon érzik-e azt a bizonyos súlyt, vagy csak úgy tesznek? Valami végtelenül mocskos szerepet játszanak, ami még anyák napján is meggátolja abban az embert, hogy nőként tisztelje őket.
De harcolni kell akkor is, ha kell, az utolsó ukránig. Mert ha az USA és Oroszország netán megegyezne, és okafogyottá válna a fegyverek nyakló nélküli szállítása Ukrajnába, a fegyvereket akkor is tovább kell szállítani. Nyakló nélkül. Mert így kívánja valakik érdeke. De mivel lehetne megmagyarázni az európai embereknek, hogy bár kitört a béke, mégis fegyvereket akarunk küldeni Ukrajnába? Csakis azzal, hogy a háború nem érhet véget, mert akkor valamiféle rend lenne, és nem lenne szükség fegyverekre.
Ezt a gordiuszi csomót csak úgy lehet megoldani, hogy - ha más módon nem lehetséges - ezt a határok nélküli, ismeretlen számú lakossal rendelkező, szétesett országot, amely a korrupciótól sújtva létezik, rohamtempóban fel kell venni az Európai Unióba. Valószínű, hogy a tagsághoz szükséges huszonvalahány feltételből egyet sem teljesít, legfeljebb Von der Leyen ájult sikítozásában tűnik fel. És ha Moszkva irányából "eltévedne" egy-egy drón vagy rakéta, Putyin a "rettenthetetlen" és akciófilmekbe illő Unió "teljes szigorával" találhatná szembe magát. (A "teljes szigor" kifejezés az illegális migránsok által elkövetett bűncselekmények kapcsán jut eszembe: a korábbi német kormány azzal ijesztgette a bűnözőket, hogy "a törvény teljes szigorával" sújt le rájuk. Gondolom, jókat nevettek ezen.)
Már csak egy kérdés maradt a végére: az európai néppárt kongresszusán részt vett a felvidéki Magyar Szövetség küldöttsége. Ha Valenciában nem rúgták ki maguk alól a széket, mikor óhajtanak távozni erről a szemétdombról? Felvidéki magyarként nem szeretném, hogy közünk legyen Európának ezekhez a sírásóihoz.
