"Traumatikus élmények a Sárkányok Kabul felett című film forgatásán" - interjú Dyga Zsombor rendezővel

Dyga Zsombor hosszú szünet után újra a nagyjátékfilmek világába lépett a Sárkányok Kabul felett című alkotásával. Az interjú során feltárta, mi motiválta őt, és melyik alapvető célt tűzte ki maga elé a film megvalósítása során.

2021 augusztusában, alig néhány héttel az amerikai csapatok afganisztáni kivonulása után, a tálibok megragadták a hatalmat Kabulban. A fővárosból kétségbeesetten menekültek mind a külföldi állampolgárok, mind azok az afgánok, akik az elmúlt évtizedekben az amerikaiak mellett dolgoztak. Ők tisztában voltak vele, hogy milyen rettenetes következményekkel járhat számukra, ha a frissen hatalomra került tálibok kezébe kerülnek.

Kabulból összesen több mint 124 ezer embert sikerült kimenekíteni az Egyesült Államok és az ENSZ erőinek közreműködésével. A magyar katonák is aktívan részt vettek ebben az emberi életeket mentő akcióban, amely során több mint 540 ember, köztük 57 afgán család és 180 gyermek élete került biztonságba. E hősies hadművelet inspirálta a november 20-án a mozikba kerülő "Sárkányok Kabul felett" című film cselekményét. A filmről Dyga Zsombor rendezővel folytattunk beszélgetést.

Megkíséreltem megvalósítani a saját filmes elképzeléseimet, de sajnos nem igazán járt sikerrel. Idővel beláttam, hogy szükségem van egy stabil megélhetési forrásra, ami biztosítja a családom jólétét, így végül rátaláltam arra a szakmára, amely lehetővé teszi számomra, hogy felelősségteljesen támogassam őket.

Megérkezett az Aranyélet, amely kulcsszerepet játszott az életemben, majd sorra követték más izgalmas projektek. Lajos Tamás producernél már egy saját sorozatötlettel kerestem, de az terv a háttérbe szorult. Így hát belevágtam a Sárkányok Kabul felett című film forgatásába, ami új kihívásokkal és élményekkel gazdagított.

A film valós eseményeken alapul, ami rendkívül erős alapot biztosít számára, így a történet feszültsége végig megmarad. Igazán lenyűgözött a forgatókönyv kidolgozottsága és a film koncepciója. Az első izgalom után egyre inkább ráébredtem, mennyire fontos, hogy ügyesen megalkossák a filmet, és hogyan lehet a színészek köré úgy felépíteni Afganisztánt, hogy tükrözze az akkori zűrzavart és káoszt. Az ilyen jellegű kihívások, amelyek mélyebb gondolkodást igényelnek, mindig inspirálóak.

Tavaly januárban. Akkor úgy kezdtük meg a munkát, hogy csak idén kell majd elkezdenünk forgatni, aztán egyszer csak jött a váltás, kiderült, hogy még 2024-ben fel kell vennünk.

Így hát nekiláttunk, felhúztuk a gatyaszíjat, és mindenki feszített tempóban vetette bele magát a film elkészítésébe.

Az alapokkal, a felszínnel mindenki tisztában volt, így én is, de amikor eldőlt, hogy azonnal forgatni kell, elkezdődött egy nagyon-nagyon intenzív háttérkutatás. Sok mindent megnéztünk, sok mindent elolvastunk, próbáltuk ezt a nagyon idegen világot, amit meg kellett teremtenünk, minél jobban magunkba szívni.

Ami Kabulban és a repülőtéren történt, az a város és az ország egészét érintő helyzet megnyilvánulása volt. Fontos volt számunkra, hogy alaposan feltárjuk ezt a jelenséget, hiszen csak így tudtuk biztosítani, hogy a részletek és a háttér egyaránt hitelesen tükrözzék a valóságot.

Igen. Két év volt a forgatókönyv-fejlesztés időszaka, számtalan lehetőség nyílt magyar katonákkal konzultálni. A film apró nüanszait valójában ők hozták.

Ilyen szinten már nem volt helye a külső beavatkozásnak: elengedhetetlen volt, hogy annyira felkészüljünk, hogy a forgatás pillanataiban ne merülhessen fel kérdés, ki hogyan lépdel, és hogy mindezt megfelelően végezzük.

Ott inkább egy végső ellenőrzés volt lényeges, hogy biztosak lehessünk abban: az ezer szempont, aminek meg kell felelnünk, mind a helyén áll.

A feladatok logikájának és lépéseinek elsajátítása elengedhetetlen volt számukra, ahogyan az is, hogy megtanulják, miként kell reagálni a különféle szcenáriókra. Ez a mentális felkészülés számomra a legfontosabb aspektus volt. Emellett természetesen a fizikai tréning sem maradhatott el, ahol a fegyverkezelés, a menetelés és a különböző helyzetekben való megfelelő megjelenés elsajátítása is szerepet kapott.

A film elkészítése rendkívül bonyolult kihívást jelentett, és a látványvilág megformálásában kulcsszerepet játszott az a rengeteg utómunka, amit elvégeztek. A legjobb hazai utómunka-stúdióknak is részt kellett vállalnia a folyamatban, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi különféle feladatot sikerüljön megvalósítani.

Mindannyiunkat megérintették. Ez aztán vagy meghálálja magát egy forgatáson, vagy épp ellenkezőleg.

A filmrendezés lényegében az empátia művészete.

Igen, de lépésről lépésre hatott. Az előkészítés során, ahogy elmerültünk a filmen és láttuk, hogy pontosan mi is történt, volt egy sokkélmény. Feladat volt, hogy túltegyük magunkat ezen és realizáljuk, hogyan is tudnánk a vászon megjeleníteni. Amikor aztán hosszú-hosszú előkészítés után végre egy-egy felvétel megszületett, akkor az is sokkolt.

Nem, ilyen jellegű tapasztalatunk nem volt. A határok feszegetése sosem volt célunk; sokkal inkább a részletek gazdagságára és a pontosságra helyeztük a hangsúlyt a konzultációk alatt. Ahhoz, hogy a közönség minden egyes pillanatát átélhesse a történetnek, elengedhetetlen volt, hogy bizonyos struktúrákat világosan megértessünk velük. Ezt a lehető legérthetőbben igyekeztünk kifejezni.

Mindig is arra törekedtünk, hogy ne csupán a valóság talaján álló narratíva szülessen.

A katonák épp annyira katonák, amennyire az egy ilyen történethez hitelesség szempontjából kell.

A történetünkben a hitelesség megteremtése technikai és szakmai szempontból is komoly kihívást jelentett. Az amerikai hadsereg esetében gyakran találkozunk túlzásokkal a filmvásznon, de mi nem ezt a megközelítést választottuk. Célunk az volt, hogy a magyar hadsereg valóságát a lehető legautentikusabb módon tükrözzük, mindenféle eltúlzás és felnagyítás nélkül. Minden részletre ügyeltünk, hogy a nézők valóban átélhessék a történetet, és hiteles képet kapjanak a helyzetről.

Az alkotás értelmezését a nézőkre bízom. Akik beülnek a moziba, azok számára nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy film, melynek legfőbb ereje az érzelmi hitelességében rejlik.

Lényeges hangsúlyozni, hogy mindazt, amit itt láthatnak, a semmiből hoztuk létre. Amit az emberek észlelnek, az eddig nem létezett Magyarországon. Persze, sokan fognak hibákat keresni, illetve saját, szubjektív élményeiket hozzáadni, de a mi, alkotók feladatunk nem az, hogy mindenki elvárásainak megfeleljünk.

Mindenki rendkívül lelkesedéssel fogadta a hírt, és mi, mint alkotók, szintén elégedettek vagyunk az eredménnyel. Most pedig elérkezett az idő, hogy a közönség elé tárjuk.

Biztos vagyok benne, hogy az ilyen filmek hatása az emberekre teljesen más, ha a golyók már közelről süvítenek el mellettük. Mi azonban arra törekedtünk, hogy egy olyan egyetemes történetet alkossunk, amely bárkihez eljut. Természetesen mindenki másként éli meg a filmélményeket, de mi a végső reménysugarakat szeretnénk megjeleníteni ebben a munkában.

Bemutatni azt az élményt, amikor valakinek a valódi hivatása mások segítése, igazi kihívás, de egyben csodálatos is. Ez a lényeg: az a szenvedély és elkötelezettség, amellyel az illető a világot jobbá akarja tenni. Az ilyen emberek nem csupán munkát végeznek; minden egyes találkozás során lehetőséget látnak arra, hogy valakinek könnyebbé tegyék az életét. Számukra a segítségnyújtás nem csupán feladat, hanem hívás – egy olyan úton járnak, ahol a másokért való cselekvés a legfőbb motiváció.

Nyáron megrendeztem a "Hogyan tudnék élni nélküled" második felvonását, és most éppen a vágási folyamat közepén vagyok, teljesen elmerülve a munkában.

Igen, pontosan így van. Többek között ezért is döntöttem úgy, hogy elvállalom a "Hogyan tudnék élni nélküled" című filmet. Kabul élménye egy komoly és traumatizáló időszak volt számomra, de egyben az életem egyik legkülönlegesebb feladatát is jelentette. Sikerült túlélnünk a nehézségeket, és most egy sokkal vidámabb műfajban dolgozni teljesen más hangulatot teremt. Különösen élvezem, hogy az agyam most egy teljesen új állapotba kapcsolhatott.