Szele Tamás: A Duma és a Guta – egy különleges írás, amely egyedi stílusával és mélyreható gondolataival hívja fel magára a figyelmet. Az írás alapvetően a beszéd és a gondolkodás összefonódását, valamint a kommunikáció erejét és korlátait vizsgálja. A
Azzal kell kezdenem, hogy játszom a gondolattal, miszerint ezentúl szombati napokon vagy nem írok külpolitikáról, vagy nem lottózok. Ennek nem vallási okai vannak, hanem sokkal inkább az, hogy az embert megüti a laposguta, amikor azt látja, hogy a külpolitikai prognózisai nagy pontossággal beteljesülnek, korábban is, mint hitte volna, de azt az átkozott öt számot képtelen eltalálni.
A pesti ember gyakran mondja, hogy "így legyen ötösöm a lottón", amikor valami jól sül el, de a valóság sajnos ritkán igazolja ezt a kívánságot. Én is így jártam: miközben a "béketerv" körüli bonyodalmakat és eseményeket a lehető legnagyobb precizitással próbáltam előrejelezni, az eredmény mégis elmaradt. Ráadásul, ma reggel még a Pesti Srácok vezércikkének tartalmát is pontosan megérintettem - sajnos a lottószámok helyett, amit csak kívánni tudnék.
Tegnap ugyanis azt írtam, miszerint elszabadult az ünneplés a magyar kormánymédiában, falu végén nagy a zsivaj, lármai, isznak épp Ukrajna halálára, és tényleg olyan címek jelentek meg, amelyek szerint "Zelenszkijnek már csak napjai vannak hátra" vagy azt elemezték, hogy a totális orosz győzelem elkerülhetetlen. Nos, ez nem így volt és nem is így van: egyfelől felhívtam a figyelmet arra, hogy a "béketervet" maguk az oroszok fogják visszautasítani, ugyanis egyáltalán nem is az volt a célja, hogy bárki elfogadja, hanem az, hogy Zelenszkij ne fogadja el, majd Putyin sem, de ezért Trump, akinek viszont jól jön ez a disztópikus lehetőség, vesszen össze Zelenszkijjel és állítsa le Ukrajna támogatását. Ehhez csak mellékesen tettem hozzá, hogy a tegnap még ünneplők, "ezek a díszpintyek nagyon fognak csodálkozni az események alakulásán, éspedig mától számítva kevesebb, mint egy héten belül".
Jelentem: meglepetés ül az arcomon, és zúg a szívemben a bánat-dala.
A Pesti Srácok ma reggeli vezércikkében aktuális politikai eseményekről, társadalmi kérdésekről és a hazai közélet kihívásairól olvashatunk. A szerző elemzi a legfrissebb fejleményeket, és megosztja véleményét arról, hogy ezek hogyan befolyásolják a jövőt. A cikk hangsúlyozza a politikai felelősségvállalás fontosságát, valamint a közvélemény formálásának szerepét is a demokratikus folyamatokban. Érdemes figyelemmel kísérni a megfogalmazott gondolatokat, hiszen a napi események alakulása mindannyiunk életére hatással van.
"Az először csak kiszivárgott, később nyilvánosságra hozott amerikai tervezettől mindenki nyomban fellelkesült, kivéve azok, akik élvezik a mészárlás látványát, esetleg hasznot húznak a háborúból, netalán elkötelezetten drukkolnak a lefújásig, illetve így vagy úgy, de résztvevő felei az orosz-ukrán konfliktusnak. Vagyis a többség. Emiatt pedig - szomorúan - arra a következtetésre kell jussunk, hogy nem lesz béke arrafelé egyhamar."
Értem. Ha nem kapok sírógörcsöt azért, mert Ukrajnának még lehet esélye arra, hogy megmeneküljön, akkor vagy szadista vagyok, vagy háborús üzérkedő, vagy magam is részt veszek a harcokban. Írja ezt egy olyan sajtótermék, amelyik naponta ötvenszer kötelezi el magát Putyin mellett.
A javaslat, amely az orosz-ukrán háború és az orosz-NATO proxyháború végleges lezárására irányul, túl logikus és nyilvánvaló ahhoz, hogy népszerű legyen. Az érzelmek, álmok és vágyak sokkal fontosabbak a valóság tényeinél, ezért a nyugati diplomaták azonnal közölték, hogy mivel a javaslatok nem tükrözik Ukrajna győzelmét, nem fogadhatják el őket. Ők más, kreatív megoldásokkal álltak elő, amelyek figyelmen kívül hagyják, hogy az ukránok lényegében elvesztették a háborút (bár jelenleg csak súlyos hátrányban vannak). Számukra a morális aspektus sokkal lényegesebb a tárgyalások során.
Ezt a bekezdést érdemes megjegyezni, mivel minden egyes állítása téves. A felvetett javaslat sem logikai szempontból nem áll meg, sem pedig nem tűnik ésszerűnek; ráadásul senkinek sem kellene érzelmeket táplálnia egy békejavaslat iránt. A politikai vezetők feladata, hogy mérlegeljék az ajánlottakat: ha megfelelőnek találják, elfogadják, ha nem, akkor pedig elutasítják. Ez nem egy könnyed délutáni tea vagy táncest, ahol mindenki kedvesnek kell lennie. A következő kijelentés pedig teljes mértékben félrevezető, már a megfogalmazása is. Nem csupán a nyugati diplomaták tartják elfogadhatatlannak ezt a "béketervet", hanem az oroszok is, akik szintén kifejezték nemtetszésüket, bár a két fél indoklása eltérő.
Nézzük meg, mi rejlik a valóság mögött! A Moscow Times már tegnap este közzétette, hogy az orosz Állami Duma elutasította a javaslatot.
"Oroszországnak nem szabad elfogadnia az Egyesült Államok új javaslatát az Ukrajnával kötendő békéről, mivel ez "provokáció", amely nem vezet a háború tényleges befejezéséhez - nyilatkozta Alekszandr Zsuravljev, az Állami Duma védelmi bizottságának első elnökhelyettese. "A konfliktus teljes mértékben csak akkor oldható meg, ha egyértelmű győzelmet aratunk a fronton és Ukrajna kapitulál... Bármely más kimenetel esetén a konfliktus csak halasztást szenved" - írta.
Zsuravljev véleménye szerint "az amerikai stratégia célja, hogy Ukrajnát elrettentő eszközként használják Oroszország ellen". Kiemelte, hogy bár Ukrajnát területi és katonai értelemben is megcsonkítanák, az ország továbbra is komoly kihívást jelentene számunkra, és emiatt szükségszerű lenne a nyugati határainkon katonai jelenlétet fenntartani. Az Egyesült Államok ezzel szabad kezet kapna a Kínával való várható konfliktus kezelésére. Hozzátette, hogy reméli, Oroszország nem fog reagálni a provokációkra. Zsuravljev megjegyezte, hogy "furcsa lenne egyenrangú félként kezelni" az amerikai elképzeléseket Oroszország követeléseivel szemben, "függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok képviselői hogyan próbálják azt beállítani, mintha egy ilyen megállapodás az ő érdekeiket szolgálná".
November 21-én Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke, bejelentette, hogy megkapta az Egyesült Államoktól egy 28 pontból álló dokumentum szövegét. Az elnök elismerte, hogy ez a terv potenciálisan alapot adhat a végső rendezéshez, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy konkrét tárgyalások Oroszországgal eddig nem zajlottak, mivel Ukrajna nem járult hozzá a folyamat lefolytatásához. Putyin kifejezte, hogy nyitott a háború folytatására, mivel a "jelenlegi hadműveletek dinamikája" számára kedvező.
Egy, a Kremlhez közel álló forrás a The Guardian számára nyilatkozva elárulta, hogy az orosz elnök "kedvezően" értékelte az amerikai javaslat alapvonalát. Ugyanakkor Putyin kifejezte elégedetlenségét amiatt, hogy a javaslat nem tartalmazza a "NATO keleti bővítésének" jogilag kötelező garanciáját, és nem biztosítja Ukrajna semleges státuszának alkotmányos rögzítését. A szomszédos ország EU-csatlakozásával kapcsolatban Oroszország csak akkor adja áldását, ha a katonai aspektusokat teljesen kizárják, a forrás pedig az osztrák semlegesség modelljét hozta fel példaként.
De nem csupán ennyi hangzott el a Dumában és az orosz közélet különböző fórumain. Az ISW megállapításai szerint:
"Az orosz vezetők és az állami média továbbra is olyan informális feltételeket szabnak, amelyek elutasítják az Egyesült Államok által javasolt 28 pontos béketervet, jelezve, miszerint a Kreml aktívan arra kondicionálja az orosz népet, hogy ne fogadjon el kevesebbet, mint a teljes győzelmet Ukrajnában. Alekszandr Csepa, az orosz Állami Duma Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának első helyettese a béketervvel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy minden tervnek teljes mértékben meg kell felelnie Oroszország követeléseinek. Csepa megismételte: Oroszország célja, hogy bármely békeegyezmény foglalkozzon az ukrajnai háború állítólagos "kiváltó okaival", amely szándékosan homályos kifejezés. Ezt a Kreml régóta használja az eredeti háborús indokok és követelések, például az ukrán szuverenitás és a NATO-szövetség megsemmisítése leplezésére. Csepa utalt arra, hogy a javasolt béketerv több engedményt kínál Oroszországnak, mint a korábbi javaslatok, de még mindig nem elegendő Oroszország maximalista követeléseinek kielégítéséhez. Az orosz állami televíziócsatornák és a milbloggerek hasonló narratívákat hangsúlyoztak, többek között azt, hogy Oroszország csak olyan béketervben vesz részt, amely megszünteti a háború "kiváltó okait" - utalva arra, hogy Oroszország nem érdekelt semmilyen béketárgyalásban, amíg nem éri el céljait a harctéren. Andrej Kolesznyik, az Állami Duma Védelmi Bizottságának tagja azt állította, hogy Oroszország nem fog lemondani az Ukrajnában illegálisan annektált területeiről, még azokról sem, amelyeket nem foglalt el teljes egészében, mint például a Zaporizzsjai terület. Kolesznyik nyilatkozata azt jelzi, hogy a Kreml nem érdekelt semmiféle területi kompromisszumban. Megismételte azt a hamis narratívát is, miszerint Oroszország győzelme Ukrajnában elkerülhetetlen, ezért Ukrajnának most teljes mértékben meg kell felelnie Oroszország követeléseinek. Leonyid Szluckij, az Orosz Liberális Demokrata Párt (LDPR, az elhunyt Zsirinovszkij pártja, szóval csak nevében "liberális" ez az alakulat)) vezetője és a Duma képviselője kijelentette, hogy a béketerv "jó alapot" jelent a rendezéshez, de Oroszország előrenyomulása Kelet-Ukrajnában "ugyanolyan meggyőző érv" - utalva arra, hogy Oroszország továbbra is elkötelezett az ukrajnai háború harctéri folytatása mellett. Az ISW továbbra is úgy értékeli, hogy az orosz győzelem nem elkerülhetetlen, és hogy Ukrajna és a Nyugat kihasználhatja Oroszország több fontos gyengeségét, hogy a Kremlt tárgyalásokra és valódi engedményekre kényszerítse."
Tehát miről van szó valójában? Arról, hogy a "béketerv" orosz perspektívából elfogadhatatlan, de Putyin ezt még nem mondta ki nyíltan. Előbb a szócsöveivel, mint Zsuravljev, Csepá, Kolesznyik és Szluckij, ismertette a véleményét. Remélem, senki sem hiszi, hogy ezek a Duma-képviselők a Kreml ellenzékét képviselik, vagy hogy bármilyen módon merészelnének megszólalni elnöki jóváhagyás nélkül. Jelenleg a cár atyuska engedte szabadjára a falkát, de nemsokára ő is beszáll a "harcba". Mi következik mindezek után? Ismét az ISW-t idézem:
Az ukrán, amerikai és európai delegációk november 23-án találkoznak, hogy megvitatják az Egyesült Államok által benyújtott béketervet. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök november 22-én bejelentette, hogy Andrij Jermak, az elnöki hivatal vezetője irányítja az új ukrán tárgyalódelegációt. A csapat tagjai között található Rusztem Umerov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára, Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés vezetője, Andrij Hnatov, a vezérkar főnöke, valamint Oleh Ivascsenko, a külföldi hírszerző szolgálat vezetője. Továbbá részt vesznek a delegációban Szerhij Kiszlica, a külügyminisztérium első helyettese, Jevhenij Ostrijanszkij, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács első helyettese, Olekszandr Hnatov, az SBU helyettese, Szerhij Kiszlica, az első külügyminiszter-helyettes, Olekszandr Pokland, az SBU helyettes vezetője, és Olekszandr Bevz, az elnöki hivatal tanácsadója is. Zelenszkij hangsúlyozta, hogy az ukrán, amerikai, brit, francia és német delegációk szintén november 23-án Svájcban üléseznek, hogy áttekintsék a javasolt 28 pontos béketervet. A Reuters jelentése szerint egy amerikai hivatalnok megerősítette, hogy Daniel Driscoll, az amerikai hadügyi államtitkár, akit Donald Trump elnök a béketárgyalások különmegbízottjává nevezett ki, Steve Witkoff amerikai közel-keleti különmegbízottal és Marco Rubio külügyminiszterrel együtt részt vesz a genfi tárgyalásokon.
Tehát készül a "béketerv" B verziója, amely abban különbözik az előzőtől, hogy egyetlen mondat sem fog hasonlítani az eredetire, viszont az biztos, hogy a Kreml ezt az új javaslatot is elutasítja majd.
Nézzük meg alaposan, mi is zajlott le. Sőt, hogy még érthetőbb legyen, szedjük pontokba a lényeges momentumokat:
A "béketerv" nyilvánosságra hozatala valójában messze állt attól, amit elsőre sugallt: az orosz lépés célja csupán annyi volt, hogy még inkább megossza Trumpot és Zelenszkijt, valamint hogy megszilárdítsa Oroszország pozícióit egy esetleges jövőbeli béketárgyaláson. Ezzel nemcsak a hatalmi játszmákban kívánták megmutatni, mennyire hajlandóak engedni, hanem azt is, hogy Moszkva nem szándékozik komolyabb kompromisszumokat elfogadni. A válasz egyértelmű: semmit és kész.
A nyugati diplomácia árnyéka nem áll a béke széthullásának hátterében; sokkal inkább az Állami Duma és az orosz politikai elit aktivizálta magát ebben a kérdésben. Már Putyin is készen áll arra, hogy megossza véleményét.
Megértem, ha gyászolnak most az oroszbarát sajtóban, mert van is nekik mit: Kijev végpusztulása már megint elmaradt és a jelek szerint el is fog maradni.
Úgy érzem, hogy ennek a történetnek még hosszú útja van előttünk, és sok izgalmas fordulat vár ránk.
Számomra a jövőben szombatokat vagy külpolitikai elemzéseknek szentelek, vagy pedig a lottózás izgalmát élem át.
