Szakértői válasz: Ezek a pszichológiai faktorok állhatnak az evési rohamok mögött.
Az evésrohamok mögött gyakran a stressz, a szorongás és a mindennapos teljesítménykényszer áll.
Helmut Kuntz, a német táplálkozás-szakértő, arra figyelmeztet, hogy társadalmunkat egyfajta függőség és szenvedélybetegség uralja. Ennek egyik kifejeződése lehet a mértéktelen étkezés, amely gyakran a vigasz keresésének eszközeként jelenik meg.
A mindennapi stressz, a munkával és magánélettel kapcsolatos nehézségek sokaknál az evéshez köthető megnyugvás kereséséhez vezetnek, mely folyamat idővel egy rituálévá, önjutalmazó mechanizmussá válhat. Ez pedig azt eredményezi, hogy a kisebb nehézségek elől is egyre gyakrabban az ételhez fordulunk, amely nem megoldás, hanem további problémák forrása lehet.
Gyakori jelenség, hogy az emberek szigorú diétába kezdenek, de egy hirtelen érkező társasági esemény vagy családi találkozó könnyedén felboríthatja az elképzeléseiket. Az önfegyelem hiánya és a túlságosan merev szabályok áthágása gyakran bűntudatot ébreszt, ami újabb evési rohamokhoz vezethet – így egy ördögi körbe kerülünk, amelyből nehezen találunk kiutat.
Javaslat: Lényeges, hogy olyan elvárásokat tűzzünk ki magunk elé, amelyek reálisak és fenntarthatóak. Engedjünk meg magunknak néha egy kis kikapcsolódást, de fontos, hogy ezt mértékkel tegyük. Ha előfordul, hogy eltérünk az elképzeléseinktől, próbáljunk a közeljövőben visszatérni egy kiegyensúlyozottabb táplálkozáshoz.
A magányos pillanatok, különösen amikor a társas támogatás hiányzik, hajlamosíthatnak arra, hogy az étkezéshez nyúljunk érzelmi űrünk betöltésére. Ilyenkor az édességek és nasik könnyen válhatnak pótmegoldássá, amelyekhez automatikusan folyamodunk, amikor hasonló érzelmi állapotba jutunk. Az evés ilyenkor nem csupán táplálék, hanem egyfajta vigasz is, amely átmeneti enyhülést nyújt a belső feszültségeinkre.
Javaslat: Fontos, hogy tudatosan figyeljünk ezeken az érzelmi állapotokon, és hozzunk létre olyan egészséges, aktív alternatívákat, mint például a testmozgás vagy kreatív tevékenységek, amelyek segítenek a magány érzésének feldolgozásában. Ezek az elfoglaltságok nemcsak a hangulatunkat javítják, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy kifejezzük magunkat és kapcsolódjunk a világhoz.
A nap folyamán drasztikusan csökkentett kalóriabevitel és a minimális szénhidrát fogyasztás gyakran vezethet esti farkaséhséghez. Ilyenkor a testünk a hangulati egyensúly fenntartásához szükséges szerotonin után vágyakozik, amit jellemzően a szénhidrátok fogyasztásával tudunk pótolni.
Tipikus helyzet, amikor valaki a nap végén hirtelen falási rohamot kap, szembesülve a kora esti vágyakkal és az éhséggel.
Javaslat: Napközben fontos, hogy figyeljünk a szénhidrátok megfelelő egyensúlyára, és válasszunk tápláló, egészséges ételeket. Emellett hasznos lehet néhány egyszerű praktikát bevezetni, például vacsora után azonnal fogat mosni, ami segíthet csökkenteni az esti nassolás iránti vágyat.
Első lépésként elengedhetetlen, hogy tudatosan azonosítsuk és megértsük azokat a pszichológiai tényezőket, amelyek befolyásolják étkezési szokásainkat, különösen akkor, amikor nem érezzük magunkat éhesnek. Érdemes olyan életmódbeli változásokat bevezetni, amelyek támogatják a harmonikus kapcsolat kialakítását az étkezéseink és a testünk között.
Például a rendszeres testmozgás, mint a biciklizés, nem csak a kalóriák elégetésében segít, hanem mentálisan is erősíti a kontrollérzetünket, ezzel csökkenti a falási rohamokat. Ugyanakkor az önmagunkkal való kedves, elfogadó bánásmód és a túlzott önbüntetés elkerülése is alapvető fontosságú.
Az evésrohamok gyakran tükrözik a lelki egyensúly hiányát, a stressz és érzelmi hullámvölgyek feldolgozásának nehézségét. Nem kell ebbe beletörődnünk! Az önismeret, a tudatosság, valamint az apró, de következetes életmódbeli változtatások segítségével tudunk lépésről lépésre leépíteni ezekből a nehézségekből.
