Surányi György véleménye a magyar gazdaságpolitikáról: "Ez egy klasszikus zsákutca, és megfigyelhető, hogy az elmúlt két év során jelentős célzavarok történtek."
Terjedelmes elemzést írt Surányi György korábbi jegybankelnök, egyetemi magántanár a Portfolióra a magyar gazdaságpolitikáról, annak elmúlt ötéves úttévesztéséről. A kiindulópontja az a Mellár Tamás volt KSH-elnöktől, jelenlegi ellenzéki képviselőtől nemrég elhangzott kijelentés volt, miszerint az Európai Bizottságnak az a döntése, amely megalapozatlannak minősítette a magyar kormány középtávú költségvetési programját, egy jelzés a piacoknak arról: "Magyarország közel áll egy, a görögországihoz hasonló csődhelyzethez".
Surányi először ezt a kijelentést cáfolja tételesen, felsorolva, milyen egyensúlytalansági mutatók voltak sokkal rosszabbak a pénzügyi válság előtti Görögországban, mint a mostani magyar gazdaságban. Ezután viszont részletekbe menően értékeli azt, hogy a magyar gazdaságpolitika hogyan került tévútra, és hogyan vált önsorsrontóvá az, amit a gazdaságirányításért felelős kormányzati és MNB-vezetés csinált tulajdonképpen már a 2010-es évek közepétől, amikor még látszólag ment a szekér.
A helyzet lényege az volt, hogy a gazdaságirányítás egy úgynevezett prociklikus gazdaságpolitikát alkalmazott, amit számos elemző és szakértő már az utóbbi években kritizált. Ez a megközelítés azt jelentette, hogy a gazdasági ösztönzőket éppen akkor aktiválták, amikor a GDP-bővülés már amúgy is magas szinten állt. Ennek következményeként a szükséges eszközök és anyagi források kimerültek azután, amikorra igazán szükség lett volna a stimulációra - különösen a 2020-as évtől kezdődően. Surányi emlékeztet arra a 2019-es Orbán-kijelentésre, amelyben a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy nem lehet olyan pénzügyminisztert találni, aki ne tudna elérni évi 5 százalékos gazdasági növekedést. Ezt a megnyilvánulást éles ellentétben állítja azzal a ténnyel, miszerint 2020 és 2024 között összesen öt év alatt sikerült csak összegyűjteni ezt az 5 százalékot.
Bár elismerhető, hogy az elmúlt időszakban számos külső tényező - mint a COVID-19 világjárvány, az inflációs válság és a háborúk - jelentős hatással volt a gazdaságokra, mégis érdemes megjegyezni, hogy az Európai Unióhoz a közelmúltban csatlakozott országok többsége viszonylag kevésbé érezte meg ezeket a külső sokkokat. Ezek az államok fokozatosan túlléptek a nehézségeiken, míg Magyarország hátrányos helyzetben maradt.
Szerinte
"különösen feltűnő az elmúlt két év céltévesztése, mert ebben a periódusban nem értek váratlan, új és kedvezőtlen exogén tényezők a magyar gazdaságot",
A külső zavaró tényezők már eltűntek a színről – leszámítva talán az uniós támogatások csökkenését, de ezen a téren, valljuk be, saját magunknak okoztuk a nehézségeket.
Az elemzés során néhány figyelemre méltó megállapítást tehetünk:
