Űrutazás a végső határ szélén: Somogyban látogatott a nemzetközileg elismert űrhajós.
1965. március 18-án a világ lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy Alekszej Leonov átlép a Voszhod-2 űrhajó küszöbén, ezzel örökre beírva nevét az emberi történelem lapjaira. Az első űrséta egy mérföldkő volt az emberi felfedezések történetében, amely megnyitotta az utat az űrkutatás új dimenziói felé. 1965. március 18-án, amikor Alekszej Leonov orosz űrhajós elhagyta űrhajóját, a Voszhod-2-t, a világ szeme egy új kalandra összpontosított. A súlytalanság állapotában lebegve Leonov 12 percig tartózkodott a Föld légkörén kívül, miközben a végtelenség szépségét és titkait tapasztalta meg. Ez a bravúr nem csupán technikai teljesítmény volt, hanem egy új korszak kezdetét is jelentette az emberi képzelet számára. Az űrséta során Leonov szembesült a súlytalanság kihívásaival, a keskeny űrhajó ajtaján való kilépés nehézségeivel, és a körülötte lebegő csillagok végtelen világával. Ez a pillanat nemcsak a Szovjetunió számára volt diadal, hanem az egész emberiség számára, hiszen az űr felfedezése közös álmaink része lett. Az első űrséta emléke ma is inspirálja az űrkutatók következő generációit, akik folytatják az utat, amit Leonov és társai nyitottak meg, miközben új határokat keresnek a felfedezésre és az emberi tudás bővítésére az univerzumban. dicsősége mögött azonban hónapok feszített előkészületei, drámai események és életveszélyes pillanatok rejtőztek. A sikeres űrexpedíciót követően Leonov Somogy megyéjébe látogatott, ahol találkozott a földi világ csodáival.
Leonov és parancsnoka, Pavel Beljajev 1964 augusztusától kezdve egészen 1965 februárjáig feszített tempóban készültek a történelmi küldetésükre. A tréning rendkívül megterhelő volt: Leonov tizenkét repülést teljesített a Tu-104LL típusú repülőgépen, hatot Il-14-en, és a világűrbe való kijutás technikáját is gyakorolta egy Voszhod-prototípus segítségével. A gondosan megtervezett és precízen kivitelezett felkészülést követően azonban sokkoló hír érkezett: a tartalékszemélyzet léphetett a helyükre. Csak Nyikolaj Kamanyin tábornok és Szergej Koroljov űrkutató főmérnök határozott kiállása tette lehetővé, hogy végül a repülés és az űrséta a nevükhöz fűződjön, elkerülve ezzel, hogy álmaik szertefoszoljanak.
Az első űrséta egy mérföldkő volt az emberi felfedezések történetében, amely megnyitotta az utat az űrkutatás új dimenziói felé. 1965. március 18-án, amikor Alekszej Leonov orosz űrhajós elhagyta űrhajóját, a Voszhod-2-t, a világ szeme egy új kalandra összpontosított. A súlytalanság állapotában lebegve Leonov 12 percig tartózkodott a Föld légkörén kívül, miközben a végtelenség szépségét és titkait tapasztalta meg. Ez a bravúr nem csupán technikai teljesítmény volt, hanem egy új korszak kezdetét is jelentette az emberi képzelet számára. Az űrséta során Leonov szembesült a súlytalanság kihívásaival, a keskeny űrhajó ajtaján való kilépés nehézségeivel, és a körülötte lebegő csillagok végtelen világával. Ez a pillanat nemcsak a Szovjetunió számára volt diadal, hanem az egész emberiség számára, hiszen az űr felfedezése közös álmaink része lett. Az első űrséta emléke ma is inspirálja az űrkutatók következő generációit, akik folytatják az utat, amit Leonov és társai nyitottak meg, miközben új határokat keresnek a felfedezésre és az emberi tudás bővítésére az univerzumban.
Március 18-án Leonov kilépett a légzsilipen át, és 12 percet töltött a világűrben. Odakint csak a szkafandere választotta el a haláltól.
„Minden a Földért!” – kiáltotta. De a diadal érzése hamarosan rémületté változott: az űrruha a vákuumban felfúvódott, megmerevedett, a kesztyűk torzultak, és alig tudott mozogni. Leonov nem számolt be a problémáról – jól tudta, hogy odalent senki sem tud segíteni. Hideg fejjel kiengedett egy kis levegőt, majd fejjel előre nekivágta magát a zsilipnek. Vérnyomása az egekbe szökött, a sisakja bepárásodott, de végül sikerült életben maradnia.
A visszatérés sem ment simán: a vezérlőrendszer meghibásodott, így kézi irányítással tértek vissza. A Voszhod-2 több mint 1200 kilométerrel eltérve a tervezett pályától a szibériai tajgába zuhant. A két űrhajós a fagyos éjszakát a hóba fúródott kabinban vészelte át, miközben a farkasok vonyítása visszhangzott az erdőben. Csak harmadnap találtak rájuk a mentőcsapatok.
Leonov és Beljajev hőstette nem csupán technikai bravúr volt, hanem az emberi kitartás, bátorság és lelemény diadala. A Voszhod-2 története azóta is emlékeztet minket arra, hogy az űrkutatás legnagyobb sikerei mindig azoké, akik mertek túllépni a határon - szó szerint is.
Somogy földjére érkezett az űrhajós, hogy felfedezze a vidéket és tapasztalatokat gyűjtsön a földi élet szépségeiről. A csillagok közötti kalandok után most a táj varázslatos szépsége és a helyiek barátságos vendégszeretete várta őt.
Alekszej Leonov, az űrhajós alezredes és a Szovjetunió hőse, 1966. április 6-án tiszteletét tette a taszári alakulatnál. A látogatás során vele volt Köteles Jenő altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Borbándi János vezérőrnagy, a honvédelmi miniszter helyettese, valamint Méhes Lajos, a KISZ központi bizottságának első titkára. Továbbá N. R. Seleh követ-tanácsos is elkísérte őt, aki a budapesti szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivőjeként tevékenykedik. Az eseményről a Somogyi Néplap számolt be.
