Csupán néhány óráig tart, de ennek ellenére rengetegen zarándokolnak a Tisza partjára – mindezt lenyűgöző képek kíséretében.

Csodálatos élmény vár arra, aki a megfelelő időben és a megfelelő helyen tartózkodik. Megkezdődött a tiszavirág varázslatos rajzása!

Megkezdődött a tiszavirágok lenyűgöző és páratlan rajzása. A naplemente előtti órákban több helyszínen is csodálhatjuk őket.

A tiszavirág rajzása, amely a Tiszán figyelhető meg, számos sajátos környezetbeli és ökológiai tényező hatásának köszönhető. A Tisza folyó ökológiai rendszere, vízminősége és a környezeti adottságok ideális feltételeket biztosítanak ennek a különleges rovarfajnak. A folyó mentén található vízparti növényzet és az árterek gazdag élővilága, valamint a víz hőmérsékletének és áramlásának megfelelő változása mind hozzájárulnak a tiszavirág fejlődéséhez. Ezen kívül a Tisza tiszta, oxigénben gazdag vize is elengedhetetlen a lárvák fejlődéséhez, így a tiszavirág rajzása egyedülálló módon csak itt figyelhető meg.

A jelenség a meleg, napfényes időjárás hatására kezdődik, ám nem csupán a levegő hőmérséklete, hanem a víz hőfoka és a napsütéses órák száma is jelentős tényező. Emellett a hold fázisai is befolyásolhatják az események időzítését. A Tiszavirág, Európa legnagyobb kérészfaja, egykor széles körben elterjedt a kontinensen, de ma már csupán a Tisza folyóján és mellékágain figyelhetjük meg ezt a lenyűgöző természeti csodát. A jelenség visszaszorulásának hátterében a klímaváltozás, a folyók szabályozása, a meder átalakítása és a vízszennyezés áll, hiszen a kérészek rendkívül érzékeny élőlények, akik a vízminőség és élőhelyük változásaira könnyen reagálnak.

Hungarikum a víz felett

A hazánkban élő körülbelül száz kérészfaj közül tizenegy védett. A védelem minden életszakaszra és formára kiterjed. A tiszavirágok rajzása nemcsak egy elképesztő esemény és látvány, hanem a hazai ökológiai örökség része, a faj ugyanis hungarikummá vált. A tiszavirág a legnagyobb európai kérész: 2,5-3,8 centiméteres, a fehér farksertéivel 12 centiméter hosszú is lehet. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéik rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek. A rajzás során a kérészek három évnyi fejlődés után emelkednek ki a meder alól. A vízből kibúvó lárvák leginkább a folyó fölé benyúló faágakon vedlenek, a nőstény egy, a hímek két alkalommal. A kérészek a víz fölött kezdenek el rajzani, a hímek a levegőben párosodnak a nőstényekkel. Ezután a hím elpusztul, a nőstény pedig a vízbe rakja le a petéit.