Orbánék a szövetségeseik és harcostársaik érdekében hajlandóak bármire, még Magyarország külkapcsolatait is kockára teszik.
Orbán Viktor miniszterelnök és Donald Trump exelnök találkozóra gyűltek össze 2024. július 11-én Trump floridai otthonában, a Mar-a-Lagóban. - Fotó: Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI
"2020-ban ha nem csalnak, akkor Donald Trump maradt volna az elnök" - jelentette ki Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth rádióban. A világon, különösen a szövetségi rendszeren belül aligha kérdőjelezte meg bárki ilyen nyíltan az USA-t az elmúlt négy évben vezető Joe Biden elnökségének legitimitását. Orbánék viszont sosem riadtak attól vissza, hogy akár az ország államközi kapcsolatait is beáldozzák azért cserébe, hogy a saját nézeteiket képviselő politikusokat, kormányokat támogassanak.
A miniszterelnök legutóbb egy olyan választás eredményét kérdőjelezte meg, amelynek tisztaságát több évnyi perek és nyomozások kísérték. Az Amerikai Egyesült Államok hatóságai végül több mint hatvan eljárásban állapították meg, hogy a csalásra vonatkozó állítások teljesen alaptalanok voltak. Donald Trump mellett a korábbi kormányának szinte minden érintett tagja – köztük az igazságügyi miniszter, az ő helyettese és az ügyvivő igazságügyi miniszter – is hasonló véleményt képviselt. Ezzel a miniszterelnök Trump nézeteit hangoztatja, valamint azokét a republikánus szavazókét, akik továbbra is megkérdőjelezik a négy évvel ezelőtti választás eredményének tisztaságát, beleértve a Capitoliumot lerohanó Trump-támogatókat is.
Trump és a legelkötelezettebb támogatóinak támogatása mindenképp hasznos lehet, de az amerikai-magyar kapcsolatok szempontjából ez nem feltétlenül jelent pozitív következményeket. Trump elnöksége csupán négy évre szól, és utána új vezető érkezik a posztra. Az új amerikai elnök pedig választások útján kerül hatalomra, amelyek tisztaságát Orbán már korábban megkérdőjelezte.
Orbánék az utóbbi években büszkén hirdetik magukat a nemzeti szuverenitás védelmezőiként - és mint kiderült, Orbán véleménye szerint Rogán Antal a legfőbb őrzője ennek a címnek. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyják, hogy példátlan módon avatkoznak bele más nemzetek belügyeibe. Azt sem veszik figyelembe, hogy Magyarország ezzel komoly konfliktusokat vállal az EU és a NATO keretein belül. Emellett nem törődnek azzal sem, hogy ezek a lépések akár hosszú évekre is megnehezíthetik Magyarország kapcsolatait egyes országokkal.
Néha előfordul, hogy a háttérbe szorított szereplők hirtelen a reflektorfénybe kerülnek, mint ahogy azt Trump 2016-os, és mostani választási győzelme is mutatja. Azonban az utóbbi négy év tapasztalatai, a demokrata kormányzás alatt, éppen ennek az ellenkezőjét eredményezték: az amerikai-magyar kapcsolatok a mélypontra süllyedtek – ezt a magyar miniszterelnök is elismeri. E változások hatását sok magyar állampolgár a saját bőrén tapasztalhatja: az Egyesült Államok nem hosszabbította meg a kettős adóztatást kizáró egyezményt, és a magyar állampolgárok számára nehezítették a beutazást. Mindezek mellett Rogán szankcionálása és a háttérben zajló bizalomvesztés is hozzájárult a feszültségek fokozódásához. Az utóbbi jelenséghez természetesen a magyar kormány Oroszországgal kapcsolatos megengedő politikája is hozzájárult.
Az Orbán-kormány nemcsak az Egyesült Államokkal, hanem Magyarország közeli szövetségeseivel is játszadozott a "mindig a saját harcostársainkért" elv alapján. Emlékezzünk csak a lengyel-magyar kapcsolatokra, amelyek néhány évvel ezelőtt még a legmagasabb szinten álltak. A helyzet azonban megváltozott, miután a lengyelek demokratikus úton leváltották a Kaczyński által vezetett PiS-t. Az Orbán-kormány Oroszország iránti megengedő politikája már eleve megingatta a lengyel-magyar jó viszonyt, de a lengyel kormányváltás után világossá vált, hogy a magyar kormány nem csupán államközi kapcsolatokban gondolkodik. Sokkal inkább egy politikai szövetségi rendszer fenntartására törekszik: az államközi viszonyok csak akkor számítanak jónak, ha az adott országban Orbánék szövetségesei ülnek a hatalomban.
A jelenlegi lengyel miniszterelnökben, Donald Tuskban az Orbán-kormány már ellenséget lát, ezért el is engedték a lengyel-magyar kapcsolatokat, Orbán és Tusk legfeljebb az EU-csúcsokon találkozik. Az i-re a pontot az tette fel, hogy politikai menedékjogot adtak egy olyan lengyel miniszterhelyettesnek, akit a lengyel igazságszolgáltatás el akart számoltatni, elfogatóparancsot adtak ki ellene. Egészen szokatlan, hogy egy olyan szoros szövetségi rendszeren belül, mint az Európai Unió ez megtörténhet.
Orbánék akciójának meg is van az eredménye. Az EU soros elnökségét Magyarországtól átvevő lengyelek nem látták szívesen Magyarország nagykövetét az EU-elnökség megnyitóján - ezt Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter a varsói magyar nagykövetnek címzett diplomáciai jegyzékben írta meg Íjgyártó Istvánnak. Sajtóinformációk szerint Orbán Viktor miniszterelnököt sem hívták meg a lengyel EU-elnökség nyitóünnepségére, bár Orbán ebben az időszakban éppen Indiában tartózkodott.
A közelmúlt eseményei nem meglepő módon rávilágítanak arra, hogy a kormány nem először lép kapcsolatba olyan országokkal, amelyek éppen nem számítanak szövetségesnek. Például Nicola Gruevszki, a korábbi észak-macedón miniszterelnök, jelenleg Magyarországon él, miután el kellett menekülnie hazájából. Gruevszki 2006 és 2016 között autoriter vezetése alatt irányította Macedóniát, mígnem egy súlyos lehallgatási botrány következtében megbukott. Kiderült, hogy miniszterelnöksége alatt körülbelül 20 ezer, vagyis a lakosság körülbelül százalékát hallgatták le, ami országos felháborodást váltott ki. Ezt követően a szociáldemokrata ellenzék került hatalomra, és megkezdődött a politikai átalakulás.
Gruevszki 2018 novemberében a magyar kormány támogatásával érkezett Magyarországra, hogy elkerülje a luxuslimuzin illegális beszerzése miatt korábban kiszabott kétéves börtönbüntetést. Orbán Viktor akkor azt nyilatkozta, hogy "az ember tisztességesen bánik a szövetségeseivel", utalva arra, hogy Gruevszki a menekültválság kezelésében, különösen a kerítésépítés terén támogatta Magyarországot. Azóta Gruevszki pártja visszakerült a hatalomba Macedóniában, aminek következtében a két ország közötti kapcsolatok jelentősen javultak, és Magyarország komoly pénzügyi támogatást is nyújtott Macedóniának.
Az Orbán-kormány külpolitikája, amely a baráti szövetségesek támogatására összpontosít, néha olyan döntéseket hoz, amelyek más országok számára vitathatóak. Egy friss példa erre a grúz választások ügye, ahol Orbán Viktor még a szavazás lezárása előtt kifejezte támogatását a Grúz Álom győzelme iránt, majd másnap Tbiliszibe is látogatott. E lépésére 13 uniós ország kormánya reagált, közös nyilatkozatban kifogásolva a magyar miniszterelnök magatartását.
A grúz választások kapcsán számos aggasztó jelzés merült fel, amelyek a választási csalás és a külső beavatkozás lehetőségére utalnak. A győztes Grúz Álom párt képviselői határozottan tagadják ezeket a vádakat, azonban a nemzetközi megfigyelők véleménye szerint a választások nem voltak teljesen tiszták, még ha a csalás vádja nem is állja meg a helyét. Az események következtében az országban jelentős tüntetések robbantak ki, amelyek a rendőri túlkapások miatt váltak szükségessé. Emiatt felmerült, hogy az Európai Unió szankciókat alkalmazhat a grúz belügyminiszter és két rendőrségi vezető ellen. A helyzetre reagálva Szijjártó Péter gyorsan a grúz kormány mellé állt, és kijelentette, hogy amennyiben szükséges, megvétózzák az esetleges szankciókat.
Bőségesen találunk példákat arra, hogy a szuverenitásra hivatkozó kormányok milyen gyakran avatkoznak be más országok ügyeibe, akár közvetett, akár közvetlen módon. Előzőleg számos külföldi politikust támogattak anyagilag: Marine Le Pen francia elnökjelölt milliárdos hitelt kapott, migránsellenes kampányvideókat rendeltek meg a lengyel választásokhoz, míg magyar közpénzmilliárdok áramlottak a boszniai szerb szélsőségesekhez. Ezen kívül Habony Árpádhoz köthető médiabefektetések is megjelentek a Balkánon. Ráadásul olyan politikai figurák mögé állnak, akik saját hazájukban jogi problémákkal küzdenek, mint például Jair Bolsonaro vagy Donald Trump. Orbán Viktor és Szijjártó Péter a diplomáciai normákkal szemben nyíltan megnevezik, hogy kiket látnának szívesen egyes országok vezetőjeként; támogatták már az olasz Giorgia Melonit, a spanyol szélsőjobboldal vezetőjét, és Hollandiában is Geert Wilders győzelmét szorgalmazták.
Orbán Viktor kezdetben sokkal óvatosabban közelítette meg az amerikai elnökválasztás tisztaságával kapcsolatos kérdéseket. 2021-ben, miután a Trumpot támogató tüntetők erőszakosan behatoltak a Capitolium épületébe, még inkább visszafogottan nyilatkozott, és a csalás témáját teljesen elkerülte. Ekkor azt mondta, hogy az amerikai politikai helyzet az amerikaiak ügye, és diplomatikusan elhárította a kérdést. "Javaslom, hogy folytassuk a külpolitikánkat a megszokott módon, vagyis ne minősítsünk más országokat. Mi sem örülünk, ha bennünket bírálgatnak, így nem kívánjuk mások ügyeibe sem beleavatkozni, és nem kommentáljuk, ami jelenleg az Egyesült Államokban zajlik" - nyilatkozta majdnem pontosan négy évvel ezelőtt a Kossuth rádióban.
Az idő múlásával egyre nyilvánvalóbban bontakozott ki a miniszterelnök Trump iránti lelkesedése: 2022-ben ő volt az első, aki nyíltan támogatta Donald Trumpot, amikor az újraindulásáról kezdett el beszélni. Korábban sem rejtették véka alá, hogy a magyar kormány 2020-ban is szorított Trump győzelméért, ahogyan ezt tették 2016-ban is. Trump ezt ügyesen kihasználta, hiszen egy uniós ország vezetőjeként Orbán nyílt támogatása komoly politikai tőkének számított; számos alkalommal invitálta őt az Egyesült Államokba, és kapcsolatuk az utóbbi négy évben igazán szorosra fűződött. A magyar kormány pedig gyakorlatilag mindenét Trumpra alapozta, sőt, még az idei költségvetés tervezésekor is figyelembe vették az amerikai elnökválasztás kimenetelét.
Jelek utaltak arra, hogy Orbán Viktor és csapata eltérően vélekedik az amerikai politikai helyzetről, különösen Joe Biden elnökségével kapcsolatban. 2020-ban a miniszterelnök az utolsók között fejezte ki gratulációját Bidennek. A távozó demokrata kormány és a magyar vezetés kapcsolata folyamatosan feszültté vált, a Biden által kinevezett nagykövetet pedig nyíltan ellenségesként kezelték. Pénteki interjújában Orbán kifejezetten "globalista, liberális verőlegénynek" titulálta David Pressmant. A Trump által hangoztatott, választási csalásról szóló vádakat azonban Orbán Viktor csak a volt elnök győzelme után merte nyilvánosan megfogalmazni. Erről először a Magyar Nemzetnek adott karácsonyi interjúban beszélt, ahol kijelentette: "A 2020-as választást nyilvánvalóan elcsalták, hogy megfosszák Donald Trumpot az elnökségtől."
A világ vezetői közül szinte senki sem fogalmazott meg hasonló vádakat, mint amilyeneket mostanában hallani. Még azok az országok kormányfői és államfői is, akik bár titokban támogatták Trumpot, most távol maradnak az ilyen nyilatkozatoktól. Például Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke, aki jó viszonyban áll az újraválasztott elnökkel, nem állt ki nyilvánosan mellette, sőt, Joe Bidennel is baráti kapcsolatot ápol. Argentína elnöke, Javier Milei, aki Trump kampányának stílusát másolta a választások során, szintén nem vállalta fel nyíltan a volt elnök melletti kiállást, egy posztot is letagadva, amely erről szólt. Bár Milei és Trump között szoros barátság fűződik, hiszen közös fotóik is vannak, a demokratikus vezetőséggel is fenntartotta a normális kapcsolatot.
