Nyugdíjba vonul a Blikk ikonikus tervező-szerkesztője!

Az első Blikk 1994. március 1-jén debütált, és az eseményhez méltóan fergeteges ünneplést rendeztek a megjelenés tiszteletére.

Talán kevesen tudják, de az ős-Blikk gárdájának gerincét a rendszerváltás legendás hetilapja, a Reform adta. Viszont merész húzás volt, hogy egy hetilapos tempóhoz szokott kollégák egy napon napilapozni kezdtek. Emlékszel még, hogy mi is történt 31 évvel ezelőtt?

Fekete Attila Swarc: Korábban heti- és havilapok készítése volt a napi rutinom, ezért sosem gondoltam volna, hogy egyszer napilap szerkesztésére adom a fejem. A szerkesztőség világában való teljes elmerülés nem vonzott, és nem vágytam arra, hogy a napjaim reggeltől estig az íróasztal mögött teljenek. És mégis, amikor Tőke Péter, akivel már a Reformnál együtt dolgoztunk, felhívott, azonnal igent mondtam. Ez a lehetőség egy olyan csapatban várt rám, ahol elismert, profi kollégák dolgoztak együtt, és ez megerősített az elhatározásomban. A feladatunk nem volt kicsi: a svájci Blick magyar változatának megalkotására vállalkoztunk. Itt, a Blikknél tapasztaltam meg először a digitális szerkesztést, hiszen korábbi munkahelyeimen még a papíralapú tervezés dominált, és az újságok készítése is ennek megfelelően zajlott. A csapatunkban számos lelkes lapalapító volt, köztük egyetlen gyakornok, ami igazán különleges helyzetet teremtett. Ez a vakugrás pedig egy életre szóló élménnyé vált számunkra.

Jól tudom, hogy abban az időben Svájcban a lapkészítés úgy történt, hogy a gombhoz varrták a kabátot? Tényleg a reggeli lapindítókon a képszerkesztőké volt a főszerep és az újságírók csak "másodhegedűsök" voltak?

Swarc: A Blick lapindítója mindig egy nagy asztal körül történt, ahová a fotórovat vezetője kiterített legalább 50 képet, amiből kiválasztották a legjobbakat, a cikkek nagy része ezekhez készült. Igaz, hogy ott olyan körülmények voltak, amiről idehaza álmodni sem mertünk. Például egy helikopter állt a szerkesztőség épületének tetején, és ha jött a riasztás, nem volt gond rövid időn belül eljutni akár az Alpokba is. A másik, ami megmaradt bennem, hogy a Blikk úgy lett kitalálva, hogy kis túlzással, de egy interjú egy mondat volt. Az egészoldalas anyagok után kezdetben kihívás volt számunkra rövid és ütős cikkeket, de mégis látványos Blikket előállítani.

Az első Blikk megjelenésére 1994. március 1-jén került sor, amikor is az olvasók végre kézbe vehették a friss híreket. Jól sejtem, hogy te már a megjelenés előtt is érdeklődtél az újdonságok iránt?

Swarc: Igen, február hónapja arról szólt, hogy nap mint nap készítettük elő a próbalapot. Egy hónap intenzív "magaslati edzőtábor" után elérkezett a pillanat: február 28-án már nem csupán magunknak, hanem az olvasóink számára állítottuk össze a lapot. Aznap este a városligeti műjégpályán egy grandiózus Blikk-parti keretében mutattuk be az új terméket. Nem is akármilyen módon! Hirtelen a fejünk felett megjelent egy katonai helikopter, amely egy raklapnyi Blikket eresztett le a jégre. Felemelő érzés volt ott állni egy napilap születésénél, és kézbe venni a "gyermeket". Óriási izgalom és elszántság töltött el bennünket, miközben a konkurencia látszólag ignorálta a megjelenésünket.

A híres országos rendőrségi szóvivő, Garamvölgyi László nyolc főkapitányt irányított, de te túlszárnyaltad ezt a teljesítményt. Mennyivel több főszerkesztőt "tettél magadévá"?

Swarc: Jelenleg a kilencedik Blikk-főszerkesztőnél tartok, és érdekes módon Kolossváry Balázs már másodszor tölti be ezt a pozíciót, miután egy rövid kitérőt tett. Mindig örömmel dolgoztam velük, hiszen mindenki sajátos stílust hozott a lap életébe, de egy közös cél vezérelt minket: a minőségi bulvár létrehozása. Úgy érzem, hogy jó partnerük voltam ebben a folyamatban; elfogadták a véleményemet, inspiráló ötleteimet, és elismerték a munkámat. Egy időszakban Max Frei, a svájci szakember irányította a lapot, és ő bízott meg az első nagyobb arculatváltás megtervezésével. Heteken át éjjelente dolgoztam a projekten, és sosem felejtem el, amikor egy taxis érkezett a szerkesztőségbe, hogy elhozza a vacsorámat az Astoria szállóból. Akkor hirtelen nem is tudtam, hogy van-e nálam pénz, de megnyugtatott, hogy Frei úr előre rendezte a számlát egy hétre. Frei Svájcból meghívott egy grafikus kollégát, hogy tapasztalataival támogassa a munkámat. Pár nap után azonban kiderült, hogy nem tud igazán hozzájárulni a projekthez, így inkább hazautazott a saját feladataihoz. Abban az időszakban különféle rockzenekarok turnépólóit viseltem, amit ő is észrevett. Egy nap kedves meglepetésként küldött nekem egy igazán vagány, extravagáns mintázatú rock and roll pólót, amelyet a vezérigazgatóval együtt választhatott ki. Ez a gesztus igazán sokat jelentett számomra.

Emlékszel a Blikk első nagy dobására?

Swarc: A lap évről évre nagyobb szeletett vágott ki a hazai bulvártortából, de 1997. augusztus 31-én olyat csináltunk, ami addig nem volt a hazai palettán. Lady Diana halála napján az akkori főszerkesztő Ligeti Nagy Tamásnak volt egy zseniális ötlete. A Blikk másnapi címlapját több ezer példányban kinyomtattuk plakát méretben és az éj leple alatt beterítettük vele a fővárost. Budapest arra ébredt, hogy szinte bárhová néztek az emberek, a Blikk címlapja köszönt rájuk. Persze a példányszámot aznapra megemeltük és rekordmennyiségű lapot adtunk el.

Swarc: Zámbó Jimmy halála hozta el a lapnak az igazi áttörést. A főszerkesztőnk, Pallagi Ferenc "elrendelte", hogy a következő 30 napban ezzel a történettel akar és fog is elindulni a címlapon. A Blikk eladása ezekben a napokban szinte kilőtt, és meghaladta a 200 ezres napi eladott példányszámot, ami aztán a következő 2-3 évben elérte a 300 ezret. Külön lapot küldtünk naponta Szlovákiába, mást kapott Kelet- és mást Nyugat-Magyarország, és a fővárosba is három oldalt minden nap kicseréltünk. Mindezt óramű pontossággal, hiszen a lapzárta szent volt. Mindennap belehaltunk ebbe egy kicsit, de tudtuk, hogy jól csináljuk a dolgunkat. Ez egy semmihez nem hasonlítható érzés. A tervek ellenére - csak napilapot ne csináljak - a fél életemet a Blikknél töltöttem, itt ragadtam 31 évet. Soknak tűnhet, pedig hidd el, egy pillanat így utólag.

Ugye nem csupán a havi bér és a sok munka vár rád a Blikknél, hanem annál sokkal értékesebb élményekkel és lehetőségekkel is gazdagodtál?

Swarc: Igen, itt találkoztam a feleségemmel, Mónikával, aki az első főszerkesztőnk volt, és Tőke Péter titkárnőjeként dolgozott. Amikor először összefutottunk, valami különleges érzés kerített hatalmába, és tudtam, hogy ez a kapcsolat nem csupán egy hivatalos munkahelyi viszony lesz. És ahogy később kiderült, valóban nem az lett! A kollégák viccelődtek is, mondván, hogy Swarc, te többet időzöl a titkárságon, mint a layoutnál!