Ő Ánizs, az egyedülálló vakvezető kutya, aki a kórház falai között végzi hősies munkáját. Az országban ő az egyetlen, aki az egészségügy világában segíti gazdáját, mindennap új reményt és biztonságot hozva a betegeknek és az orvosoknak egyaránt.

Zsuzsanna úgy véli, hogy Ánizs segítsége révén ismét megtalálta a szabadságát.

Zsuzsanna már 38 éve dolgozik az egészségügyben, jelenleg aneszteziológiai asszisztens a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Klinikai Központjában, ahol az altatás előtti vizsgálatokat végzik. Zsuzsanna látása folyamatosan romlik, mára mindössze 10 százalékos a látása, mindössze egy kis sávot érzékel az őt körülvevő világból. Ez már arra sem elég, hogy érzékelje, hogy mi van közvetlenül a lába előtt, vagy közvetlenül mellette.

Itt találhatók a legújabb hírek!

- Olyan érzés, mintha távcsővel figyelném a világot - mondta. - Mielőtt Ánizs megérkezett volna hozzám, már a szabadságom fokozatosan elillant, és ez lelkileg nagyon megterhelt. Tavaly segítséget kértem a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától. Amint megkaptam Ánizst, nemcsak a társamat, hanem a szabadságomat is visszanyertem; hirtelen kitárult előttem a világ. Ő figyel a lábam elé, én pedig szabadon nézhetek előre.

Zsuzsához nagyon gyorsan megérkezett kutyája, mindössze három hónapot kellett várnia az igénylés után. Azóta együtt járnak a munkahelyre is, ők az egyetlen vakvezető kutyás páros Magyarországon, amelyik kórházban dolgozik.

Ánizs varázslatos jelenléte nem csupán a klinika munkatársainak, hanem a betegeknek is mosolyt csal az arcára. Bár a kistermetű, napfényben ragyogó sárga kutyus nyáron ünnepli harmadik születésnapját, sokan még mindig kölyökként tekintenek rá, hiszen apró termete és rendkívül játékos természetével mindig derűt hoz a környezetébe. A rendelőben saját, kényelmes fekhelye van, ahol addig pihen, amíg nem akad dolga. Idővel azonban mindig megjelenik egy kisgyerek vagy a szülő, aki megkérdezi, hogy találkozhatnak-e a kutyussal. A rendelésre érkező látogatók többsége kutyabarát, de természetesen vannak, akik nem vágynak a közelségére. Ezt tiszteletben kell tartani, ezért Ánizs türelmesen marad a helyén, amíg gazdája ki nem hívja, hogy egy másik rendelőben folytassák a vizsgálatot.

- Elég csak ránézni, és máris jobb kedvre derül az ember. A betegek megnyugtatóan érzik magukat a jelenlétében, van, aki kifejezetten kéri, hogy engedjük be hozzá. Nem mindig tudom teljesíteni ezt a kérését, hiszen neki is szüksége van a pihenésre, de volt olyan eset, amikor egy beteg annyira izgult a vizsgálat előtt, hogy megemelkedett a vérnyomása. Ilyenkor Ánizs, a kis kedvenc, segített: kiengedtük hozzá, játszottak egy kicsit, simogatta őt, és a beteg feszültsége lassan eloszlott, a vérnyomás pedig normalizálódott. A kedvességért Ánizs egy kis nyakbilétát kapott ajándékba, mint köszönet - mesélte Zsuzsanna, mosolyogva.

A műszak zárultával a klinika munkatársai gyakran szentelnek néhány percet a kutyának, hogy egy kis játék és móka révén oldják a nap során felgyülemlett stresszt és fáradtságot. Sőt, ak akad, aki még a munkaideje előtt is előbb érkezik, csupán azért, hogy egy kis időt eltöltsön a hűséges kedvencével.

– Kérem, hogy mindenki támogassa az alapítványt, hiszen ezek a csodálatos vakvezető kutyák nemcsak a látássérültek életét könnyítik meg, hanem mindannyiunknak örömet és mosolyt hoznak a mindennapjaiba – osztotta meg Zsuzsanna.