Mosolyogj 2: A furcsa vigyor újra!
Parker Finn filmje "gore" jelenetekben azért nem szűkölködött. Az első epizód érdekes és formabontó volt, így aztán rászántam magam (igen nehezen) a második részre is... De mi a történet, mit látunk több mint két órában?
A súlyos autóbaleset után (és a drogproblémák árnyékában) Skye Riley (Naomi Scott), a híres és megosztó popsztár, visszatér, hogy elinduljon a világ körüli turnéra. Ám az események sötét fordulatot vesznek, amikor egy közeli ismerőse tragikus módon, különösen hátborzongató körülmények között távozik az életből a szeme láttára.
Ám ezek után Skye-t hamarosan szörnyű rémálmok kezdik el gyötörni, és nemcsak vigyorgó alakok kísértik, de saját kifejezetten zűrös múltja is, amire anyja, Elizabeth (Rosemarie DeWitt) állandó "zaklatása" még pluszban rátesz egy lapáttal.
Skye élete gyors ütemben kezd szétesni, de a körülötte lévőket ez cseppet sem izgatja. Csak annyit mondanak, hogy ez csupán egy kis sztárallűr, hiszen a lényeg az, hogy profitáljanak belőle. Így tehát minden áron próbálják talpra állítani, mintha csak egy termékről lenne szó. Persze, mindezt nem egy szimpla segítő szándékkal teszik; néha sátáni mosollyal az arcukon közelítenek hozzá. Ahogy egyre többen és egyre gyakrabban jelennek meg, Skye egyre inkább elveszíti a fonalat, és a zűrzavar csak fokozódik körülötte.
Naomi Scott lenyűgöző alakítása minden elvárást felülmúl: az intenzitás, a félelem és a zűrzavar, a tehetetlenség érzése, valamint a rivaldafényben felnőtt popsztárok frusztrációja és az ezzel együtt járó negatív aspektusok mind jelen vannak. Ennek következményeként, és a folytatások (többnyire nem írott) törvényeinek megfelelően, a film jóval vadabbá válik; a gore és slasher jelenetek tombolnak, így monumentálisabb hatást gyakorol a nézőre, már csak a "bodycount" számának tükrében is.
A hatás kedvéért Charlie Sarroff mesterien használja a "choker" és "close up" felvételeket, amelyek valóban lenyűgözőre sikeredtek! Azonban a film legfőbb erénye a hős módosult tudatállapotának szinte rémálomszerű ábrázolása. Ez a megközelítés jóval barokkosabb, véresebb és persze sokkal ötletesebb, mint az előző rész...
Alapvetően azt kell mondanom, hogy a film egy kicsit tökéletlen, de mégis rendkívül szórakoztató horrorélményt nyújt. Izgalmas elemekkel játszadozik, és felfedezi a hirtelen elhalványuló sztárság mögött rejlő számos problémát. Igazán bátor és erőszakos jelenetekkel teli, emellett pedig a vizuális megvalósítása is lenyűgözően erős.
Naomi Scott lenyűgöző teljesítménye miatt mindenképpen érdemes egy kicsit átadni magunkat ennek a több mint két órás élménynek az életünkből... Ráadásul, lehetséges, hogy a "mosolydémon" harmadik alkalommal is megörvendeztet minket!
Az IMDb-n összesen 116 ezer szavazat után 6,7/10-es átlagot kapott. A TMDB-n 1640 értékelés alapján pedig 66%-ot ért el. Számomra viszont ez a film 68%-ot érdemel. Közben pedig mosolyogva élvezem az élményt!
