A Bartók-opera vezénylésének egyik fontos indoka a magyarsága volt.

Bő egy éve annak, hogy Rajna Martint kinevezték az Opera első karmesterének. Azóta számos sikeres előadást, ragyogó Don Giovanni-premiert vezényelt, az előttünk álló évadban pedig a Macbeth, valamint a Stuart Mária bemutatója vár rá, ősszel A bolygó hollandit dirigálta, újévkor A denevér-, húsvétkor pedig a Mascagni-szériát fogja. A művészi építkezés mellett külföldi felkéréseiről, zengőajtókról és pálcákról is beszélgetett vele az Opera Magazinban Filip Viktória.

"Ez a pozíció megköveteli tőlem, hogy alaposan és megfontoltan haladjak előre" - nyilatkoztad első karmesteri kinevezésed alkalmával az Opera Magazinnak. A legutóbbi évadhoz képest nemcsak az előadások száma növekedett, hanem a zeneszerzők választéka is gazdagodott: Wagner, Mascagni és Donizetti művei is bekerültek az operaházi repertoárodba. Milyen stratégiát követsz a program összeállításánál? Mely operák és darabok kerültek a vágyott listádra, amelyeket a pályafutásod későbbi szakaszában szeretnél vezényelni, és mi indokolja ezt a választásodat?

Nincs egyetlen bevált módszerem. Inkább a tapasztalataimra és az intuíciómra támaszkodom, amikor próbálom kitalálni, mely művek érdemelnek figyelmet, és melyek azok, amelyekkel talán érdemesebb még várnom. Alaposan mérlegelem a darab szellemi, zenei és technikai igényeit, figyelembe veszem a saját ambícióimat, majd ennek alapján hozom meg a döntésemet, hogy belevágok-e a megvalósításba vagy sem. Örömmel tapasztalom, hogy egyre inkább kezd tisztulni a kép arról, mely kompozíciók azok, amelyeket még korai lenne vezényelnem, bármennyire is vonzanak engem mint zeneművek.

A korodból fakadó friss látásmód kifejezetten előnyös lehet egy olyan mű esetében, mint például A denevér, amit 1895-ös operaházi bemutatója óta szinte minden évben játszik és turnéra is elvitt az intézmény. Mennyire kell és mennyire érdemes kimozdítani a rutinból a zenekart és a szólistákat?

Amikor az interpretáció frissességéről van szó, elengedhetetlen és rendkívül hasznos, hogy rendszeresen újraolvassuk a partitúrát. Egyrészt sok részlet könnyen kicsúszhat a memóriánkból, másrészt új perspektívákból rátalálhatunk olyan zenei problémák megoldásaira, amelyekre korábban nem gondoltunk. Az opera műfaja különösen izgalmas, mivel a szimfonikus zenekari előadásoktól eltérően itt a hagyományos zenei megoldások kiemelkedő szerepet játszanak. Ezeket a megoldásokat természetesen érdemes finomítani és módosítani, de csak akkor, ha a változtatásoknak valós, megalapozott indoka van.

Egy előadás frissessége azonban nem múlik a már bevett szokások mennyiségén, sőt olykor felszabadítóan hat az együttesre az ezekből fakadó biztonságérzet, amely megfelelő inspirációval párosítva ihletett estét tud eredményezni.

A felújított Operaház új dimenziókat nyit meg az akusztika és a technikai lehetőségek terén. A zenekari árok magasságának szabályozhatósága lehetővé teszi a hangzás finomhangolását, hogy minden előadás során optimális élményt nyújtson. Emellett a nézőtér alatti nyomótérre állítható zengőajtók révén a hang terjedését is precízen irányíthatjuk, ami különösen fontos a különböző műfajok és előadások esetében. Ezeket a lehetőségeket kihasználva a zenei élmény még gazdagabbá és sokszínűbbé válik, lehetővé téve, hogy a közönség minden egyes hangot és árnyalatot maximálisan élvezhessen. Az új technikai megoldások révén a művészek is kreatívan kísérletezhetnek, új formákat és hangzásokat teremtve a klasszikus és kortárs művek előadásakor.

A különböző történelmi időszakok más-más árokmagasságot követelhetnek meg. A nagy, késő romantikus operák esetében azonban korlátozottak a lehetőségek az árok szintjének módosítására, hiszen a zenekari árok alatti előszínpad területe nem emelhető hidraulikus rendszerekkel, ami elengedhetetlen e művek előadásához. A Don Giovanni előadásához emelt zenekari árokra volt szükség, ami jelentősen javította a hangzás tisztaságát és áttetszőségét a nézőtérben. Eddig nem volt lehetőségem kísérletezni a zengőajtókkal, hiszen a produkcióim során inkább az utolsó simításokat végeztem a zenekari szólamkottákon, vagy éppen egy újabb megbeszélést kértem az énekes kollégáimtól.

A technikai részleteknek valóban kulcsszerepük van, és a karmesterpálca kérdése sem elhanyagolható. Számomra a legfontosabb egy pálca esetében az, hogy mennyire képes kifejezni a zenei gondolatokat és az érzelmeket, amit szeretnék közvetíteni a zenekar felé. A pálca súlya, hossza és anyaga mind befolyásolják a mozdulataimat, így fontos, hogy kényelmesen tudjam használni. A Préda László által készített pálcát különösen nagyra tartom. Az ő több évtizedes tapasztalata és a precizitása garantálja, hogy a pálca nemcsak esztétikus, hanem funkcionálisan is kiváló. Igen, használok tőle egy pálcát, és úgy érzem, hogy ez a darab tökéletesen illeszkedik az előadásaimhoz, lehetővé téve számomra, hogy még kifejezőbben irányítsam a zenekart.

A leglényegesebb számomra, hogy a kezem ne legyen kényelmetlen vagy fájdalmas, amikor hosszú órákon át dolgozom. Régebben csak Préda-pálcát használtam, de mivel azok többsége fából készült, sajnos gyakran eltörtek munka közben, és ez egy idő után rendkívül bosszantóvá vált. Azóta inkább az üvegszálas pálcákra váltottam, amelyek sokkal tartósabbak.

A tavaszi Don Giovanni-premier egy olyan produkció, amely már számos neves operaház színpadán bemutatkozott. Claus Guth, a világhírű rendező, mennyire formálta át a budapesti társulat számára a 2008-as rendezését? Volt-e olyan ötlet vagy változtatás, amit közösen dolgoztatok ki?

Claus Guth csupán a főpróbahétre érkezett Budapestre, hogy az utolsó simításokat elvégezze, és megossza inspiráló gondolatait az eddig bepróbált előadással kapcsolatban. A lényegi munkát azonban négy héten keresztül Caroline Staunton, a berlini Staatsoper tapasztalt játékmestere végezte, akivel gyorsan szoros kapcsolatot alakítottunk ki, és rendkívüli élmény volt vele együtt dolgozni. Az ő munkáját Harangi Mária főjátékmester is segítette. Caroline már számos operaházban vitte színre Claus rendezését, és tapasztalatai szerint minden előadás egyedi, hiszen a színház és a szereposztás sajátosságai mind hozzájárulnak az alkotás különböző megjelenési formáihoz.

2025 júliusában a Tiroli Ünnepi Játékokon újra együtt dolgoztok Bartók A kékszakállú herceg vára és Poulenc La Vox humaine című operáin. Claus Guth, aki eddig még nem rendezte Bartók művét, milyen mértékben számít arra, hogy te, mint magyar dirigens, otthonosan mozogsz Bartók zenéjében? Ráadásul már vezényelted is ezt a darabot a Győri Filharmonikus Zenekar élén. Milyen hatással lesz ez az együttműködésre, és hogyan befolyásolja a produkció hangzását és előadásmódját?

Nyilvánvalóan a magyarságom volt az egyik tényező, ami miatt felkértek erre a közös produkcióra. Ebben a konkrét helyzetben ez valóban nagy szerencse, de ha szélesebb perspektívában nézzük a dolgot, a nemzetközi színtéren tapasztalható tendencia aggasztó. Az olasz operákhoz leginkább olasz, a német operákhoz német, míg a cseh operákhoz cseh karmestereket hívnak, ami hosszú távon nem éppen kedvező a kelet-európai karmesterek számára. Ennek ellenére a mostani lehetőség óriási megtiszteltetés számomra, hiszen Claus rendkívüli bizalmat szavazott nekem, miután látta a Don Giovanni rendezésén végzett munkámat. Ráadásul a következő évadtól Jonas Kaufmann veszi át a Tiroli Ünnepi Játékok vezetését, ami még inkább felerősíti a nyári fesztivál jelentőségét.

Milyen izgalmas események várnak még rád az előttünk álló évadban, az Operán kívül?

Az évad során a Tiroli Ünnepi Játékok mellett számos örömteli fellépés vár rám. Novemberben, a Luxemburgi Filharmonikus Zenekarral való közös koncertjeim után egy újabb mérföldkőhöz érek: a Londoni Filharmonikus Zenekart dirigálhatom, ami hatalmas megtiszteltetés számomra. Télen visszatérek a Nemzeti Filharmonikusokhoz, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarához is. Itt, a Rádió művészeti együtteseivel többek között a Cantata Profanát fogjuk előadni. Említve az interjú elejét, ez a feladat korábban talán váratott magára, de a mű iránti régóta táplált csodálatom és szeretetem arra ösztönzött, hogy belevágjak. A Győri Filharmonikusokkal izgalmas programokat tervezünk Richard Strausstól Poulencig, és májusban első alkalommal vezényelhetem az olasz Teatro La Fenice zenekarát három koncerten Velencében. Az operabeli munkáimmal együtt ezek a feladatok mind jelentőségteljesek számomra, tele szépséggel és izgalommal.