Magyarország kétségkívül a legbiztonságosabb hely a zsidó közösség számára Európában.

Izrael Állam kiemelkedő és megbízott magyarországi nagykövetével, Maya Kadosh-sal folytattunk eszmecserét Jom Kipur ünnepe előtt. Az interjúra nem sokkal azután került sor, hogy Washingtonban Donald Trump elnök és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök nyilvánosságra hozták az új gázai béketerv részleteit. Természetesen a beszélgetésünk során csak az addig ismert információkra tudtunk támaszkodni.

Az Indexnek adott interjú során Maya Kadosh számos érdekes gondolatot osztott meg, többek között...

Csupán néhány órával a beszélgetésünk előtt, az amerikai elnök és az izraeli miniszterelnök közös sajtótájékoztatón ismertették a húszpontos tervet Gáza helyzetének rendezésére. A javaslat legfontosabb elemei között szerepel a tűzszünet megállapítása, az izraeli túszok szabadon bocsátása, az izraeli katonai jelenlét kivonása a térségből, a Hamász teljes lefegyverzése, valamint egy nemzetközi kormányzó testület létrehozása Gáza irányítására a átmeneti időszakban. Ön szerint mit jelent a mostani rendezési javaslat a jövőre nézve?

Benjamin Netanjahu kormányfő és koalíciós kabinetje részéről rendkívül merész döntés volt, különösen figyelembe véve, hogy a 2023. október 7-i események sokak számára még mindig egyfajta sokkot és mély fájdalmat jelentenek Izraelben. Ebből adódóan bármiféle izraeli kompromisszum elfogadása sokak számára szinte lehetetlen. Az emberek úgy érzik, hogy a katonáink, a legkiválóbb fiaink életével fizettünk meg a terrorista támadás következményeit, és ezt a fájdalmat még most, ebben a nehéz időszakban sem tudjuk könnyedén megbocsátani.

A javasolt terv szinte minden fontos aspektust érint, amelyet Izrael megfogalmazott vagy amelyet kezdeti feltételként állított fel. Különösen kiemelkedő a túszok szabadon bocsátásának kérdése, mivel ez alapvető lépés az izraeli társadalom számára a "gyógyulás" felé vezető úton. Továbbá, hangsúlyos, hogy a területről való izraeli kivonulás és a Hamász lefegyverzése szoros összefüggésben áll egymással.

Izrael nem tervez azonnali kivonulást minden területről, és nem áll szándékában feladni védelmi képességeit sem. A folyamat szorosan összefonódik a Hamász lefegyverzésének ütemével, valamint az új, területet ellenőrző testület hatékonyságával. Ez a megállapodás rendkívül kedvező Izrael számára, hiszen figyelembe veszi a biztonsági aggályainkat, továbbá az érzelmi vonatkozásokat is, mivel elkötelezettségünk az állampolgáraink iránt elsődleges fontosságú számunkra.

A béketerv végrehajtásának során számos kihívás és problémás elem merülhet fel. Ezek közül néhány a következő: 1. **Politikai akarat hiánya**: A résztvevő felek közötti eltérő politikai érdekek és célok megnehezíthetik a béketerv végrehajtását. Ha egy fél nem elkötelezett a béke fenntartása mellett, az súlyosan befolyásolhatja a folyamatot. 2. **Bizalomhiány**: A konfliktusos felek közötti bizalom hiánya akadályozza a hatékony együttműködést. Ha a felek nem bíznak egymásban, nehezen tudják végrehajtani a megállapodásokat. 3. **Gazdasági nehézségek**: A háború vagy konfliktus következményeként fellépő gazdasági problémák, mint például a munkanélküliség, infláció vagy erőforráshiány, megnehezíthetik a béketerv fenntartását. 4. **Társadalmi feszültségek**: A háborúból származó sebek és traumák, valamint a különböző etnikai vagy vallási csoportok közötti feszültségek megnehezíthetik a társadalmi összefogást és a béke megvalósítását. 5. **Külső beavatkozás**: Harmadik felek, például más országok vagy nemzetközi szervezetek beavatkozása, akár pozitív, akár negatív hatással lehet a béketerv végrehajtására. A külső érdekek gyakran bonyolítják a helyzetet. 6. **Végrehajtási mechanizmusok hiánya**: Ha a béketerv nem rendelkezik jól definiált végrehajtási mechanizmusokkal és ellenőrzési rendszerekkel, a felek könnyen elkerülhetik a kötelezettségeik teljesítését. 7. **Információhiány**: A megfelelő információk és adatok hiánya megnehezítheti a helyzet értékelését és a szükséges lépések meghatározását. Ezek a tényezők mind hozzájárulhatnak a béketerv végrehajtásának nehézségeihez, és fontos, hogy a konfliktuskezelés során figyelembe vegyük őket a sikeres megoldások érdekében.

A Hamász reakciója kulcsfontosságú tényezővé válik. Izraelben sokan kételkednek abban, hogy a feltételeket valóban elfogadják, és attól tartanak, hogy esetleg elhúzódik a folyamat, ha mégis igent mondanak. Benjamin Netanjahu is kifejezte aggodalmát ezzel kapcsolatban. Egy nemzetközi koalíció számára is rendkívül nehéz feladat lehet elérni, hogy a Hamász végül letette a fegyvert.

Mi történik, ha a terv nem válik be? Netanjahu kormányfő a legutóbbi sajtótájékoztatón is hangsúlyozta, hogy bármi történjék is, befejezik, amit elindítottak. De mit is jelent ez pontosan?

Ez a katonai művelet olyan háttérrel bír, amely mögött az amerikai kormányzat és számos arab ország támogatása áll. A béketerv bejelentése széles körű üdvözlésben részesült, köztük olyan államok is, amelyek nem rendelkeznek diplomáciai kapcsolatokkal Izraellel, mint például Katar és Szaúd-Arábia. Mindezek mellett egyetértenek abban is, hogy ha a terv nem hozza meg a kívánt eredményeket, Izraelnek meg kell őriznie a jogát saját védelmére.

Ha béketerv működik akkor megindulhatnak a segélyek is a gázai övezetbe. Mit gondol, ebben az esetben a szankciókkal fenyegető nyugat-európai országok visszavonják azokat, és megkezdődhet a diplomáciai kapcsolatok visszarendeződése?

Ami manapság Európában történik, az belpolitikai kényszerek eredménye. Gyenge kormányokat látunk Európában, amelyek vagy a közelgő választásokra kacsingatnak, vagy nagyon meggyengült a támogatottságuk, mint mondjuk a francia kormánynak. Izraelt használják fel belpolitikai ügyekben, hiszen mire volt jó a palesztin állam elismerése francia részről? Semmire! Ez politikai döntés volt. Hogyan lehet a Palesztin hatóság részéről tett vállalások nélkül elismerni a palesztin államot? Ez felháborító!

Hogyan lehet egy olyan államot legitimálni, amely nyíltan támogatja a terrorizmust, és pénzügyi ösztönzőket nyújt a zsidók ellen elkövetett gyilkosságokért? Az ilyen gyűlöletkeltés már a legfiatalabb korosztályokban is elkezdődik, és teljesen ellentmond a francia forradalom eszméinek, valamint a francia nemzeti identitásnak. Az elismerés mögött húzódó motivációk a francia kormány megfelelési kényszereiből fakadnak, melyeket az újonnan érkező bevándorlók iránt érzett érzések táplálnak. Ez az elismerési folyamat nyilvánvalóan belpolitikai érdekeket szolgál.

Az Európai Unió vezetői is kifejezték támogatásukat a tervezet iránt. Azt vártuk tőlük, hogy aktívan fellépnek, és nyíltan kijelentik, hogy most a Hamásznak kellene a következő lépéseket megtennie, valamint nyomást gyakoroljanak erre a terrorszervezetre. Ezt a többség valóban megtette, de nem mindenki osztotta ezt a véleményt. Reméljük, hogy Európa komolyan mögé áll ennek a tervnek, és ezzel egy új alapot teremthetünk a kapcsolatok helyreállításához. Ugyanakkor tartok tőle, hogy a helyzet túlságosan is politikai játszmákra redukálódik. Gyakran tapasztalható, hogy a szavak és a tettek messze eltérnek egymástól. Az elmúlt hónapokban láthattuk, hogy Izrael együttműködött az Európai Unióval, és növelte a humanitárius segélyek mennyiségét, mégis egyes tagállamok úgy döntöttek, hogy szankciókat vetnek ki Izrael ellen.

Donald Trump korábban hangsúlyozta, hogy határozottan ellenzi Júdea-Szamária Izraelhez csatolását. Amennyiben Izrael nem tartja meg a jelenlegi politikáját a területtel kapcsolatban, az komoly visszalépést jelentene a telepesek mozgalma számára. Ez pedig valószínűleg belpolitikai feszültségeket generálna. Milyen hatással lehet ez a helyzet a politikai tájra és a jövőbeli döntésekre?

A kormány a telepes mozgalom szellemiségét képviseli, ami a kormányfő és az ország vezetésének alapfilozófiáját tükrözi. Bár elképzelhetőek jövőbeli változások, jelenleg még korai lenne bármiféle következtetést levonni. Az ellenzék jelezte, hogy támogatja a béketervet, ami kedvező jel lehet a jövőre nézve. Amennyiben a béketerv valóban komoly, és az ország, illetve a vezetés elköteleződik mellette, akkor annak végrehajtása várható, még akkor is, ha a telepes mozgalom nem osztja ezt a nézetet.

Jelenleg a Közel-Keleten két domináns regionális hatalom van, nevezetesen Izrael és Törökország, míg Irán befolyása már nem olyan megkerülhetetlen, mint egykor. Felmerül a kérdés, hogy Ankara lépéseit Izrael fenyegetésként értékeli-e a régió dinamikájában.

Bizonyos szempontból Törökországot egy potenciális fenyegetésnek tekintjük. Először is, a török kormány és Erdogan elnök folyamatos nyilatkozatai, amelyek Izrael ellen irányulnak, akár nemzetközi fórumokon is, komoly aggodalomra adnak okot. Emellett Törökország meg akarja őrizni erős katonai jelenlétét Szíriában, amely közvetlenül határos Izraellel, ami elfogadhatatlan számunkra. Nem hagyhatjuk, hogy Törökország kihasználja azt a vákuumot, amelyet Irán meggyengülése teremtett a térségben.

Erdogan elnök kedvező álláspontját tükrözte, amikor kifejezte, hogy Törökország támogatja a Trump által javasolt tervet. Bízom benne, hogy ez a nyitottság új fejezetet kezdeményezhet Izrael és Törökország viszonyában.

Osztja a nyugat-európai diaszpóra perspektíváját, amely szerint Magyarország az egyik legbiztonságosabb hely a zsidók számára Európában?

Magyarország vitathatatlanul a legbiztonságosabb hely a zsidó közösség számára Európában. Itt a zsidó identitás és kultúra szabadon és teljes mértékben megélhető, anélkül, hogy bárki is el kellene rejtőznie. A közösség tagjai mindennapjaik során érezhetik ezt a biztonságot, amely lehetővé teszi számukra, hogy büszkén vállalják örökségüket.

Eddig több mint negyedmillió turista látogatott Magyarországra, és ha megkérdezzük az embereket, hogy miért jöttek ide, akkor Budapest és Magyarország szépsége mellett azt mondják, azért, mert biztonságban érzik magukat. Nem tüntetnek ellenük, elmehetsz kóser étterembe, viselheted a kipádat és nem kell szégyellned. Mindez a magyar kormány zéró toleranciájának köszönhető.

Az utóbbi időben világszerte tapasztalható antiszemita incidensek számának növekedése mögött több tényező is állhat. Az egyik lehetséges ok a globális politikai és gazdasági instabilitás, amely sok emberben félelmet és bizonytalanságot keltett, ezzel együtt pedig hajlamosabbá tette őket a kisebbségek elleni előítéletek táplálására. Ezen kívül a társadalmi média térnyerése is hozzájárulhatott a jelenséghez, mivel az online platformokon könnyen teret nyerhetnek a gyűlöletbeszéd és a hamis információk. A közösségi hálózatok gyorsan terjesztik az olyan tartalmakat, amelyek antiszemita nézeteket népszerűsítenek, és ezáltal szélesebb közönséghez eljutnak. Nem elhanyagolható az a tényező sem, hogy a világ különböző részein fokozódó politikai polarizáció és a társadalmi feszültségek szintén hozzájárulhatnak a gyűlöletkeltő retorika erősödéséhez. Az antiszemita nézetek sokszor eszközként szolgálnak a problémák megoldására irányuló felelősség elterelésére, vagy a saját politikai célok szolgálatába állítására. Ezek a tényezők együttesen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az antiszemita incidensek száma emelkedjen, és világos figyelmeztetést jelentenek arra, hogy a társadalomnak fel kell lépnie a gyűlölet és előítélet ellen.

Ennek több oka van. Részint az, hogy a liberálisok támadják Izraelt, de nem elsődlegesen az embereket, hanem a zsidó államot, és megvétózzák az ország jogát, hogy megvédje önmagát, hogy polgárai biztonságban éljenek, és hogy a nemzetközi közösség része legyen.

Tehát, a liberálisok úgy érzik, rendben van Izraelt és az izraelieket támadni, azonban ezek az atrocitások hatással vannak az adott ország zsidó közösségeire is. Tehát amikor például "Szabad Palesztinát" feliratokat látunk európai zsidó temetőkben, iskolákon vagy éttermeken, olyan helyeken amelyeknek nincs semmi közvetlen kapcsolata Izraellel, viszont a felirat mégis hatással van a zsidó közösségre.

Sajnos ez jelenség egyre gyakoribb a társadalom minden szintjén, amihez ráadásul csatlakozik a szélsőjobboldal, aminek célpontja a zsidóság, csupán csak azért, mert zsidók.

Milyenek az izraeli-magyar kapcsolatok?

A legmagasabb szinteken a kapcsolatok zökkenőmentesen működnek. A miniszterelnökök szinte hetente tartják a kapcsolatot egymással. Magyarország döntése, hogy kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból, majd ezt követően Benjamin Netanjahu látogatása itt, jól tükrözi a két ország közötti szoros viszonyt és a diplomáciai kötelékek mélységét.

A kereskedelmi kapcsolatok is erősek. A mostani helyzetben ha izraeli cégek keresnek betörési pontokat az európai piacokra és valamilyen okból elutasításra találnak, vagy bojkottálják őket, akkor Magyarország a megfelelő hely egy vállalkozás elindításához. Ennek előmozdítása érdekében érkezik az év végéig Magyarországra az izraeli külügyminiszter, akit népes üzletember delegáció is elkísér.

Izraeli jelenlét szinte minden iparágban jelentős, különösen a védelem területén, de a gyógyszeripar és az információs technológia sem marad el. Külön figyelemre méltó a csúcstechnológiás élelmiszeripari fejlesztések és a feldolgozási folyamatok iránti növekvő érdeklődés, amely új lehetőségeket teremt a piacon.

Sajnálatos módon a háború jelentős mértékben csökkentette az Izraelbe utazó magyar turisták számát. Azonban optimistán tekintünk a jövőbe, és reméljük, hogy amint a helyzet rendeződik, a látogatók újra felfedezik ezt a különleges országot.