Életének századik évfordulóján távozott az élők sorából Szabó Lászlóné Borsos Olga, a neves orchidea-kutató, akinek munkássága jelentős hatással volt a növényvilágra és a botanikai tudományok fejlődésére.

Borsos Olga 1926-ban látta meg a napvilágot Debrecen városában. Tanulmányait az elemi iskolától kezdve a debreceni Református Dóczi Leánynevelő Intézetben folytatta, ahol a gimnáziumi képzését is teljesítette. Ezt követően a Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán választotta a természetrajz-földrajz tanári szakot. 1949-ben sikeresen megszerezte középiskolai tanári oklevelét, majd 1950-ben egyetemi doktori címet is elnyert, amelyet növénytan főtárgyból, valamint állat- és embertan melléktárgyakból érdemelt ki.

Az MTI-nek eljuttatott életrajzban a család megosztotta a fontosabb részleteket.

1950-1951-ben biológia vezetőtanárként dolgozott a debreceni Mezőgazdasági Gimnázium és Technikumban, 1951-ben az MTA tudományos munkatársnak nevezte ki a Növénytani Intézethez.

1956-ban az MTA átirányította őt a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Növényrendszertani és Növényföldrajzi Tanszékére, ahol 1983-ig dolgozott, majd nyugdíjba vonulása után is, szerződéses tudományos főmunkatársként, 1996-ig folytatta kutatói és oktatói tevékenységét. 1960-ban a biológiai tudományok kandidátusává vált, ami jelentős mérföldkő volt pályafutásában.

A tudományos kutatómunkát már egyetemi hallgató korában, 1946-ban megkezdte a debreceni Növénytani Intézetben. Az 1949-ben beadott tanári szakdolgozata, majd 1950-ben a doktori disszertációja témája a Kárpát-medence vadon termő orchideáinak rendszertani és növényföldrajzi monografikus feldolgozása volt. E témakörből készült kandidátusi értekezése is, mellyel

A szabadföldi orchideák területén végzett kutatásai - amelyek több mint öt évtizedes elkötelezett munkájának gyümölcsei - jelentős hatással voltak a tudományos közéletre, hiszen eredményeit számos hazai és nemzetközi szakfolyóiratban publikálta. Emellett más egy- és kétszikű virágos növényfajok mikroszisztematikai, florisztikai, rendszertani, anatómiai és ökológiai vizsgálatával is foglalkozott, hozzájárulva ezzel a növénytani ismeretek gazdagításához.

Orchidea-kutatásai mellett a kutatómunkája a Lotus corniculatus agg. alakkörének teljes botanikai és biológiai elemzésére összpontosított. E témában 1971-ben a montreali McGill University Genetics Departmentbe kapott meghívást, ahol vendégprofesszorként csatlakozott az intézet kutatási programjához, amely a Lotus nemzetség botanikai és agrárkutatási aspektusait vizsgálta. Az ott eltöltött négy hónap alatt jelentős előrelépést tett, amely megalapozta az MTA Tudományos Minősítő Bizottságához 1977-ben benyújtott disszertációját.

A közleményben említést nyer, hogy az akkori Tudományos Minősítő Bizottság "tudománypolitikai" szempontok miatt nem adta meg a lehetőséget a dolgozat védésére. A tanulmány eredményei több hazai és nemzetközi szakmai folyóiratban, valamint önálló kötet formájában is publikálásra kerültek.

Alapító tagként és több mint egy évtizeden át elnökként irányította a Magyar Orchidea Társaságot. Tudományos tevékenységének egyik figyelemre méltó eredményeként egy orchidea faj, a dactylorchiza maculata varietas Olgae, az ő tiszteletére kapta nevét.

1999-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen (jelenlegi nevén Debreceni Egyetem) ünnepélyes keretek között átvehette aranydiplomáját. Ezt követően, 2009-ben a gyémántdiploma is a birtokába került. 2011-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el kiemelkedő munkáját.