Lengyelország történetének egyik meghatározó pillanata: mit taníthat nekünk a Trzaskowski és Nawrocki közötti versengés az európai politikai tájról?

A lengyel elnökválasztás második fordulójára június 1-jén kerül sor. A kampány utolsó szakasza két markánsan eltérő világnézetű jelölt összecsapását hozta elénk. De vajon mit üzenhet ez az esemény Európa számára, és hogyan formálhatja a kontinens jövőjét?

Rafał Trzaskowski, Varsó liberális polgármestere a Polgári Koalíció által támogatott induló, míg Karol Nawrocki, a konzervatív Nemzeti Emlékezet Intézete vezetője a Jog és Igazságosság (PiS) támogatásával pályázik az államfői posztra. Lengyelországban az elnöki hivatal elsősorban szimbolikus, de az elnök kulcsszereplő a külpolitikában és az ország nemzetközi pozicionálásában. Az elnöki vétójoggal pedig befolyásolhatja a kormányzást és a jogalkotást, különösen, ha a parlamenti többség politikai irányultsága eltér az elnökétől.

Rafał Trzaskowski (balra) és Karol Nawrocki (jobbra) a képen. Forrás: TVP.

Ezért is érdekes, hogy a jelöltek nemcsak a belpolitikai témakörökben képviselnek élesen eltérő álláspontot, hanem a nemzetközi politika tekintetében is; az EU-hoz való viszony, az ukrán-orosz háború megítélése, a regionális politika iránya és a transzatlanti kapcsolatok szerepe mentén is irányadó lesz ez a választás.

Lengyelországban az ukránoknak és az orosz-ukrán háború témájának talán még nagyobb súlya van a politikai közbeszédben, mint Magyarországon. A háború kitörése óta egymillió ukrán menekült érkezett Lengyelországba, súlyos terhet róva az állami ellátórendszerre. Ennek nyomán -- bár eleinte tárt karokkal várta a lengyel népesség az ukrán menekülteket -- erősödik az országban az ukrán-ellenes közhangulat; az ukránok elleni támadások és az internetes gyűlöletbeszéd mértéke folyamatosan nő, az elmúlt két évben az ukrán gabona importja ellen is óriási tüntetések voltak. Ezzel párhuzamosan a háborút érintően is drasztikusan megváltozott a lengyelek véleménye; 2024 novemberére először lettek többségben (55%) azok, akik a háború befejezését támogatják akár ukrán területi veszteségek és kompromisszumok árán is. Ez az arány a 2022-es 24%-ról minden évben csak nőtt.

A háború kezdetén sok lengyel ember készségesen megnyitotta ajtaját az ukrán menekültek előtt. A társadalom jelentős része összefogott, és a közös történelmi kötelékekből fakadó együttérzés motiválta őket, hogy segítsenek a bajbajutottakon. Forrás: Unterkunft-Ukraine.

Nawrocki sikeresen tematizálja az Ukrajnával kapcsolatos ellenérzéseket, amelyek a 2000-es évek óta fennálló keleti politikától eltérnek. Ő nem csupán stratégiai partnerként tekint Ukrajnára, hanem a két ország közötti történelmi sérelmeket is újra napirendre kívánja tűzni, különös figyelmet fordítva a volhíniai mészárlásra és az áldozatok emlékének megörökítésére. Ukrajna EU- és NATO-integrációját eszkalációnak értékeli, és Oroszországgal szemben egy sokkal óvatosabb megközelítést képvisel. Ezzel szemben Trzaskowski hangsúlyozza, hogy Ukrajna számára elengedhetetlen a NATO-tól, különösen az Egyesült Államoktól származó védelmi garanciák megszerzése, hiszen csak így biztosítható a tartós béke. A NATO- és EU-tagság támogatásától sem zárkózik el, bár úgy véli, hogy ennek megvalósítása a közeljövőben nem tűnik reális célkitűzésnek.

A két jelölt véleményében egy jelentős ponton, a közvélemény többségével ellentétben, egyetértenek: mindketten támogatják Ukrajna háborús erőfeszítéseit, anélkül hogy lengyel katonák frontra küldését fontolóra vennék. Ezen kívül a védelmi kiadások GDP-arányos 5%-ra emelését is szorgalmazzák. Ami az ukrán menekültek segélyezését illeti, mindketten hajlanak arra, hogy megszorításokat vezessenek be; jelenleg Lengyelországban minden család gyermekenként havi 200 eurós támogatásban részesül, azonban ezt a juttatást azokra a családokra korlátoznák, akiknek a szülői munkát vállalnak és adóznak az országban. Noha a legtöbb ukrán menekült szülő dolgozik, ez az új intézkedés részben az ukrán-ellenes hangulatok lecsillapítását célozza.

A kampány során kiemelkedő jelentőségű kérdésként merült fel az EU-hoz fűződő kapcsolat. Trzaskowski politikai pályafutása szorosan összefonódik az Európai Unióval, hiszen EP-képviselőként és európai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettesként is aktívan támogatta az uniós integrációt. Kampányának során többször is hangsúlyozta, hogy az EU nem csupán egy gazdasági szövetség, hanem egy értékekre és jogi keretekre épülő közösség. Szerinte Lengyelországnak felelősségteljes és konstruktív szerepet kell betöltenie ebben a szövetségben, mivel a jövő kérdése, hogy a lengyel nép a keleti, vagy a nyugati orientációt választja-e.

Nawrocki, az euroszkeptikus politikai figura, éles ellentétben áll az EU-val kapcsolatos nézeteivel, amelyek a tagállami szuverenitás védelmét helyezik előtérbe. A szélsőjobboldali Mentzennek adott interjújában kifejtette, hogy Brüsszelben "a középső pontban nem a közös érdek, hanem a központi politikai akarat dominál", ami gyakran figyelmen kívül hagyja a keleti tagállamok szempontjait. Az interjú során Nawrocki határozottan kijelentette, hogy nem tűrné el a "jogállamisági zsarolást", amely az uniós források kifizetéséhez lenne kötve Lengyelország esetében. Ezáltal világosan kirajzolódik a különbség a reformokat és integrációt támogató Trzaskowski, valamint a nemzeti szuverenitást hangsúlyozó Nawrocki álláspontja között.

Karol Nawrocki (balra) sokkal nagyobb valószínűséggel szerzi meg a szélsőjobboldali Mentzen (jobbra) által az első fordulóban elnyert 14%-os szavazati arányt, mint Trzaskowski. Forrás: TVP

A regionális együttműködés terén a Visegrádi Együttműködés (V4) és a Három Tenger Kezdeményezés játszik központi szerepet, mint a koordináció alapkövei. Nawrocki szuverenista nézete szerint Lengyelország helyét az Európai Unióban ezen regionális partnerségek keretein belül kellene megerősítenie. E felfogás alapján ő a regionális tömörülések előmozdítását támogatja, amely a kelet-közép-európai érdekek hatékonyabb képviseletét célozza, szükség esetén akár Brüsszel vagy Berlin ellenében is.

Trzaskowski véleménye szerint ezek a platformok olyan formációk, amelyek célja az uniós integráció elősegítése. Többször is hangsúlyozta, hogy nem szabad, hogy ezek az EU "ellenálló erői" legyenek, vagy olyan geopolitikai feszültségeket generáljanak, amelyek megosztanák a tagállamokat.

Mindkét jelölt elismeri az Egyesült Államok szerepét a nemzetközi porondon, ám megközelítésük eltérő. A különbség leginkább az Európai Unióval való viszonyukban mutatkozik meg. Trzaskowski az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok szorosabbá tételében látja a jövőt, és úgy véli, hogy a transzatlanti kapcsolatok az európai integráció egyik alapvető pillére. Támogatja az amerikai-lengyel védelmi együttműködést, ugyanakkor hangsúlyozza az EU saját védelmi képességeinek megerősítését, hogy egyensúlyba hozza a kétoldalú kapcsolatok dinamikáját.

Nawrocki nézőpontja egyértelműen a Washingtoni középpont köré épül, ahol az Egyesült Államokat a biztonságpolitikai garanciák fő letéteményeseként tartja számon. Nem csupán a NATO keretein belüli jelenlétet hangsúlyozza, hanem azt is, hogy az amerikai-lengyel kétoldalú kapcsolatokat gazdasági és technológiai dimenziókban is bővíteni szükséges. Véleménye szerint Lengyelország számára az Egyesült Államokkal való partnerség kulcsfontosságú ahhoz, hogy érvényesíteni tudja érdekeit az Európai Unión belül.

Akárki is kerül ki győztesen a választásokból, Lengyelország regionális befolyása továbbra is kulcsfontosságú marad. Ha Trzaskowski kerül a hatalomra, a Polgári Platform nemcsak a miniszterelnöki, hanem az elnöki posztot is birtokba veheti, ami feszültségeket okozhat a Magyarországgal fennálló kétoldalú kapcsolatokban. Ezzel szemben Nawrocki győzelme esetén valószínűleg fokozódna a lengyel-magyar együttműködés a V4 és az EU keretein belül, a magyar kormány pedig a Jog és Igazságosság (PiS) párttal fenntartott jó viszonya révén kedvezőbb helyzetbe kerülhetne. A jelenlegi magyar kormányzati irányvonal mellett Nawrockitól retorikai és diplomáciai támogatásra számíthatnának.

Az előrejelzések szerint a két jelölt közötti verseny rendkívül szoros, 50-50%-on állnak az előzetes közvélemény-kutatások szerint. A következő napokon múlik tehát, hogy Lengyelország külpolitikája a következő öt évben az európai egység és integráció, vagy a regionális tömbösödés és szuverenizmus irányába megy majd.