Lánczi András: Manapság ki figyel fel arra, hogy valaki kommunista, liberális vagy fasiszta?

A fasizmus mára már egy elhasználódott fogalomként van jelen, így vélekedik Lánczi András filozófus, aki az InfoRádióban a kifejezés eredetéről is kifejtette gondolatait.

A fasizmus kifejezését mára elhasználták, ezért kiüresedett - mondta az InfoRádióban Lánczi András filozófus, egyetemi tanár, a XX. Század Intézet Fasizmus az örök bunkósbot kerekasztal-beszélgetése kapcsán.

Lánczi András gondolatai szerint a fasiszta kifejezés napjainkban olyan gyakori használatúvá vált, hogy már szinte elvesztette eredeti jelentését. Különféle baloldali politikai szereplők alkalmazzák ezt a szót, mint egy végső, lesújtó minősítést, amely után már semmiféle további érvelésre vagy vitára nincs szükség. Azok, akiket ezzel a címkével illetnek, a jövőben bármilyen álláspontot képviselnek, automatikusan szalonképtelenné és vitaképtelenné válnak. Mivel a kifejezések, mint a fasiszta, komcsi vagy libsi, szinte kontextus nélkül repkednek a közbeszédben, teljesen kiüresedtek. Ki figyelne már fel arra, ha valakire ezt a szót használják? A politikai diskurzusban ezek a kifejezések már nem hordoznak valós tartalmat; a mai használóik, beleértve politikai vezetőket is, gyakran nem is értik a mögöttes jelentésüket.

Megvitatta a fasizmus filozófiai gyökereit és fejlődését is.

"Nem egyszerűen egy hasraütésszerű doktrína volt, ez a liberalizmus válságára adott első, nagyon komoly politikai válasz volt a XX. század elején. Hogy ennek milyen intellektuális, filozófiai gyökerei vannak? Ha ebbe belemennénk, az megmagyarázná a teljes XX. századi diktatórikus rezsimek értelmét. Ezek nem tévedések, nem rosszindulatból alakultak ki, hanem a kigondolóik szempontjából nagyon pozitív elképzelések voltak, hogy hogyan lehet az ember problémáját megoldani. És ebben a pillanatban benne találjuk magunkat a modernitás csapdáiban, hogy hogyan vezetett el 200-300 év alatt a XX. századra az az európai filozófia, amely autoriter rendszerekben öltött testet; nincs modern diktatúra modern filozófia nélkül" - fogalmazott.

Lánczi András megfogalmazása szerint a fejlett társadalmakban a közszereplők gyakran a racionalitás helyett az érzelmi impulzusok hatása alatt cselekszenek, ami sok esetben befolyásolja a nyilvános megnyilvánulásaikat.