Újabb megerősítés érkezett: valójában egy hatalmas árvíz alakította a Földközi-tenger táját | National Geographic
Körülbelül 6 millió évvel ezelőtt a messinai sókrízis néven ismert esemény következtében a Földközi-tenger majdnem teljesen eltűnt, és a szárazság hosszú időszakát élte meg. Csak a krízis végén, az Atlanti-óceán vizének beáramlásával kezdett el újra megtelni.
Körülbelül 5,97-5,33 millió évvel ezelőtt a Földközi-tenger vidéke egy hatalmas sólepárló medencére hasonlított, ahol a víz elpárolgása nyomán vastag só- és gipszrétegek rakódtak le. Ezek a rétegek ma is fellelhetőek különböző helyszíneken, és kulcsszerepet játszanak abban, hogy felfedezzük a tenger egykori kiszáradásának titkait.
Nyilvánvalóan azonnal felkeltette az emberek figyelmét a szokatlan helyzet, hiszen jelenleg óriási mennyiségű víz lepi el a medencét. Hogyan is történhetett, hogy újra megtelt vízzel?
A tenger medencéje és az Atlanti-óceán közt megszakadt az összeköttetés, és egy földhíd választotta el őket egymástól, az Ibériai-félsziget és Észak-Afrika között. Ennek a földhídnak kellett átszakadnia! A korábbi elképzelések alapján ez egy lassabb, békésebb folyamat volt, ami akár 10 ezer évig is eltarthatott. 2009-től fogva már azonban egy jóval drámaibb eseményre utalnak a bizonyítékok. A Spanyolországtól délre, a Cádizi-öböl és az Alborán-tenger közt egy óriási eróziós csatornát találtak, amelyet csakis valami gigantikus erejű víztömeg vájhatott ki.
A zanclai áradat, amelyet óriási vízbetörésként ismerünk, 5,3 millió évvel ezelőtt valóságos özönvízként történt. Az újabb tudományos elemzések szerint, amelyek a szakemberek legfrissebb becslésein alapulnak, a tenger legfeljebb 16 év alatt újra vízzel telítődött. A Southamptoni Egyetem kutatói által végzett legújabb vizsgálatok alátámasztják ezt a viharos eseményt. A kutatás eredményeit a Communications Earth & Environment című folyóiratban publikálták.
A kutatók újabb friss bizonyítékokat fedeztek fel Szicília délkeleti partvidékén, amelyek egy drámai árvíz nyomaira utalnak. A Szicília és Észak-Afrika között húzódó széles tenger alatti plató nem csupán geológiai érdekesség, hanem a tenger mélyebb keleti és sekélyebb nyugati medencéjét is elválasztja egymástól. E plató keleti széle fontos szerepet játszik a kontinensek közötti határvonalak kijelölésében, hiszen itt található az afrikai lemez legészakibb kiemelkedése, amely egyben Európa és Afrika lemezhatárát is jelzi.
Itt, Szicília délkeleti partjainál, a Noto városához közeli területen eddig is tudtunk egy tenger alatti kanyonról, amely a meredek plató szélén egy hatalmas áradatról tanúskodik. Most azonban a kutatók az egykori plató területén kezdtek el nyomozni az áradat nyomai után. Ez a terület az elmúlt 5 millió év során jelentős mértékben megemelkedett, így ma már 120 méterrel a tengerszint fölött helyezkedik el.
A kutatás eredményei alapján megállapították, hogy a Földközi-tenger medencéit egykor elválasztó földterület kőzetrétegeit jelentős mértékben átalakította az áradat. Ennek következményei a tenger mélyén található Noto-kanyon irányába mutatnak. A felszínen felfedezett sziklagerincek olyan elrendezésben helyezkednek el, hogy egyértelműen a kanyonba áramló víz útvonalát tükrözik.
Vagyis nemcsak a tengerfenéken, de a mai szárazföldön is nyomokat hagyott az áradat, ennek bizonyítékai a megtalált jellegzetes domborzati elemek. (Ezeket sajnos műholdas térképen nem nagyon venni észre, a területet beborító kertek, mezőgazdasági hasznosítású kisebb-nagyobb telkek kavalkádjában, de domborzati térképen tökéletesen megmutatkoznak.)
A felszíni formációk mellett geofizikai, azaz szeizmikus mérések is alátámasztják a zanclai áradat elméletét. A Noto-kanyon előtti kőzetrétegekben felfedeztek egy W alakú csatorna nyomait. Ez a régió tulajdonképpen egy hatalmas tölcsérként működött, amely irányította a nyugati medencébe már beáramlott vizet, lehetővé téve ezzel, hogy az átzúduljon a keleti medencébe is.
A feltérképezett terület jellemzői alapján a kutatók számítógépes modellek segítségével megállapították, hogy a víz sebessége akár 32 méter másodpercenként is elérhette – ami körülbelül 115 km/h-nak felel meg. Amikor az áradat átsöpört ezen a vidéken, a sziklagerincek fölött 20-40 méteres vízréteg alakult ki.
Ez a hatalmas erejű, örvénylő áradat fokozatosan egyre mélyebb árkokat vájt a víz alatti csatornákba, miközben hatalmas mennyiségű üledéket mozdított el. A sziklák élei és formái éppen arról árulkodnak, hogy ez az áradat geológiai szempontból meglepően rövid időtartamú volt, mégis a nyomai máig fellelhetők, hiszen 5 millió év sem tudta teljesen eltüntetni azokat. Ebből kifolyólag a kutatók úgy vélik, hogy a Földközi-tenger mélyén számos hasonló nyomra bukkanhatunk, és érdemes lenne felfedezni ezeket a rejtett kincseket.
