Új vezetés, de a régi fortélyok...
Figyelemmel kísérve a legfrissebb eseményeket, egy ironikus mondás jut eszembe: Románia gyönyörű hely, csak kár, hogy emberek is lakják... A minap elérkezett az új román kormány első munkanapja, amelyet Ilie Bolojan miniszterelnök egy fotóval ünnepelt, ahol éppen a vörös szőnyegen lépkedett a kamera felé, kísérve egy üdvözlő szöveggel: „Jó reggelt! Ma kezdem a haza szolgálatát a Victoria-palotában. Tisztelet Romániának!” A tisztelet azonban azt is jelentené, hogy a költségvetési hiányt fájdalmas megszorítások nélkül kezelik, és az állam a magánszektor irányába is reformokat kezdeményez. Az RMDSZ elnöke, aki „killernek” titulálta Bolojant, azt sejtette, hogy az új miniszterelnök nem riad vissza a közigazgatás leépítésétől, még ha ez politikai feszültséget is generál. A várakozásokkal ellentétben Bolojan bejelentette, hogy csökkenteni fogja a szenátus alkalmazottainak számát, összesen 147 állást szüntetve meg. Viszont az érdekes az, hogy a megszüntetett pozíciók közül 27 már betöltetlen volt, tehát lényegében a semmit rúgták ki... A további 45 pozíció esetében a munkavállalókat csupán más állami intézményekbe helyezték át. Kérdéseket vet fel, hogy ez a lépés valóban hatékony reformnak számít-e. Ezen a téren Sorin Grindeanu, a PSD korábbi közlekedési minisztere, aki most a képviselőház elnöki posztját tölti be, kifejtette, hogy aggasztó, ami a közlekedési minisztériumban történik. Szerinte akadnak bizottságok, amelyek tagjai csak havonta egy-két alkalommal jelennek meg, miközben a fizetésük meghaladja az államelnökét. Ironikus, hogy erre csak a leváltása után figyelt fel.
Az új kormány körüli helyzet egyre több aggályt vet fel az ország jövője szempontjából. Például az USR tagjai, akik korábban Elena Lasconi mögött álltak, most Nicuşor oldalára állva kezdték el támadni korábbi kedvencüket, miközben a liberális kormányfővel közösen kritizálják a Bolojan-kormányt. Érdekes módon, öt miniszterelnök-helyettes is támogatja ezt a kormányt, holott a véleményük az, hogy az állami reformok nem lehetségesek a politikai elit átalakulása nélkül. Nem sok idő telt el, és máris távol kerültünk az ígéretek világától, miszerint a Viktória-palotában is megszorítások várhatóak, és hogy a politikai vezetés a polgárok szolgálatába áll. A helyzet hirtelen megváltozott: a diák- és egyetemi ösztöndíjak csökkentése, a nyugdíjak mérséklése, a kiegészítő egészségügyi juttatások csökkentése, az adók emelkedése, a költségvetési rendszer átalakítása, a bónuszok csökkentése, valamint a közelgő héa-emelés mind-mind olyan lépések, amelyek az emberek mindennapi életét érintik. A politikai diskurzus gyökeresen átalakult, és az emberek már csak a megszorításokról beszélnek. Közben azonban egyetlen politikus sem hajlandó lemondani a saját juttatásairól vagy bónuszairól. A régi trükkök továbbra is működnek, míg az egyszerű embereknek kell viselniük a terhek súlyát. A helyzet tehát egyre sürgetőbb, és a kérdés csak az, hogy meddig bírják még el az állampolgárok a feszültséget.
A korábbi vezetések semmilyen módon nem felelősek a katasztrófáért, amit okoztak. Ugyanis nincs törvény a politikai felelősségről, amely szankcionálná azokat, akik katasztrófát hoznak ránk, felelősségre vonná azokat, akik, amikor belépnek a politikába és magas pozíciókba kerülnek, aberrált döntéseikkel tönkreteszik mindannyiunk életét.
És ezek akarnak minket kihúzni abból a mocsárból, amit ők maguk teremtettek!
