Itt már a menőbb kutya uralja a terepet!

Ha Budapesten töltöttem volna a tinédzser éveimet, most nosztalgiával emlékezném vissza arra, hogy a legmenőbb dolognak számított felkerülni Dr. Cool PhD. 2016-ig futó Cool List Hungary listájára. Dr. Cool PhD. évtizeden át minden évben összeállította a legmenőbb ötven magyart, és valószínűleg a coolság megállíthatatlan terjedésére utal az a mondat is, amely a lista lezárását bejelentő posztban szerepelt:

"Nincs többé egységes és osztatlan COOLtúra! Küldetésünk az, hogy a COOLság hódítását hirdessük és terjesszük. Nem kívánunk eszközzé válni, hogy átlagos emberek saját céljaikra kihasználják a COOLt! Elegünk van abból, hogy újra és újra tanúi legyünk annak, ahogyan igazán COOL arcok elvesznek a tömegben."

Bár a cool lista közel egy évtizede halott, maga a coolság nagyon is él. Ellentétben a zsiványsággal, a jampisággal és a frankósággal. De pontosan mit is jelent coolnak lenni?

Az egyetemi kutatók, akik általában a talár viselésével együtt lemondanak a "coolság" fogalmáról – persze akadnak kivételek –, számára immár nem tabu a coolság témája. E kérdéskör felfedezésére két amerikai egyetem és egy chilei intézmény szakemberei vállalkoztak, és ennek eredményeként született meg a "Cool People" című tanulmányuk. A Journal of Experimental Psychology folyóiratban megjelent kutatás során tizenhárom különböző országból közel hatezer résztvevőt kérdeztek meg arról, hogy nevezzék meg egy általuk coolnak tartott embert, és írják le a hozzá kapcsolódó jellemzőket.

Miért éppen a "coolság" keltette fel a kutatók érdeklődését? A "cool" kifejezés gyökerei az afroamerikai, bohém és jazz szubkultúrákban keresendők, és az 1960-as évek ellenkulturális mozgalma során terjedt el széles körben. Míg más, hasonló jelentésű szavak, mint a "dope", "hip" vagy "fresh" mára már háttérbe szorultak, a "cool" kifejezés még ma is élénken jelen van számos nyelvhasználatban. A kultúrák vizsgálata során gyakran a különbségekre helyeződik a hangsúly, azonban a kutatók véleménye szerint az olyan mindennapi fogalmak, mint a "coolság", képesek tükrözni a társadalmi és kulturális változásokat, amelyek a világunkban zajlanak.

"Egy személy, tárgy vagy viselkedés akkor cool, ha az emberek egyetértenek abban, hogy cool. Ezért kevésbé fontos tudni, hogy a tudósok hogyan definiálták a menőséget, mint annak megértése, hogy az emberek mit tartanak és mit nem tartanak coolnak."

A tanulmányok alapján a coolság fogalmának vizsgálata évtizedek óta zajlik az egyetemeken, és nem meglepő, hogy általában arra a következtetésre jutnak, miszerint a coolság egy pozitív attribútum, vagy inkább attribútumok összessége. Ebből akár az is levezethető, hogy a coolság és a jóság (good), valamint a kedvelhetőség (likeable/favorable) között lényeges hasonlóságok találhatók, ám a kutatások szerint valójában csak részleges átfedés tapasztalható e fogalmak között.

Ha a "cool" valóban a jóság szinonimája lenne, akkor valószínűleg már rég eltűnt volna a nyelvünkből, mint ahogyan a hasonló szavak gyakran megtörténnek. A tény, hogy még mindig itt van velünk, arra utal, hogy sajátos jelentéssel bír, ami elkülöníti más kifejezésektől. Mindannyian tapasztaljuk, hogy a "cool" emberek nem mindig a legjobb karakterek, és ez fordítva is igaz. Sok híresség, aki elítélendő tetteket hajt végre, mégis a cool kategóriába tartozik.

A kutatás eredményei szerint a jó emberekre leginkább a következő jellemzők illenek: hajlamosak a konformizmusra, tisztelik a hagyományokat, biztonságra vágynak, melegszívűek, jóindulatúak, nyugodtak és univerzalista szemléletűek. Ezzel szemben a "cool" emberek általában inkább a függetlenséget, a merészséget és az újdonságokra való nyitottságot helyezik előtérbe, gyakran megjelenik bennük a lázadó szellem és a különc életstílus iránti vonzalom is.

extrovertált, kalandvágyó, nyitott és autonóm hedonisták, akik valamiféle hatalommal is bírnak.

A kutatók egyik érdekes elmélete szerint a jó és a cool tulajdonságok között nem található teljes átfedés. Ennek oka, hogy míg a jó tulajdonságok kultúránként eltérhetnek, addig a cool tulajdonságok a legtöbb országban meglepően hasonlóak. A kutatás eredményei arra világítanak rá, hogy a coolságról és a jóságról világszerte hasonló elképzelésekkel rendelkeznek az emberek, függetlenül attól, hogy milyen korúak, vagy milyen gazdasági helyzetben élnek. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a kutatásban részt vevők közül csak azok válaszoltak, akik már ismerik és használják a „cool” kifejezést, ami némileg torzíthatja az eredményeket.

Bár a kutatás már nem ezzel foglalkozik, a szerzők a konklúzióban számos izgalmas coolság-elméletet is érintenek. Az egyik elmélet szerint az ipari korszakban a gazdasági teljesítmény és az azzal járó státuszszimbólumok alakították a társadalmi hierarchiát, míg az információs korszakban a coolság szerepe egyre hangsúlyosabbá válik, akár felváltva, akár kiegészítve az osztályalapú státuszt. Számos kutatás igazolja, hogy az emberi agy nem kedveli, ha az uncoolság bélyegét rárakják, míg a coolság érzése örömet és elégedettséget nyújt.

A coolság napjaink információs korában új dimenziókat nyer, hiszen olyan tulajdonságokat foglal magában, mint az innováció, a kreatív gondolkodás és az autonóm cselekvés. Azok az emberek, akik képesek friss ötletekkel előállni, könnyebben boldogulnak a városiasodott, közösségi és hagyományos médiával átszőtt szolgáltatóipari környezetben. Ez a modern világ egy újfajta embertípust igényel, aki nemcsak alkalmazkodik, hanem formálja is a környezetét.

Érdekes megjegyezni, hogy a "coolság" fogalma gyökerei az ellenkulturális mozgásokban rejlenek, mint például az afroamerikai jazz vagy a beatnik szubkultúra. Ezek a gyökerek alapvetően lázadásra és normasértésre utalnak. Egyes kutatások szerint ez a lázadásra utaló jelentés a fogalom elterjedése után is megmaradt. Míg az autonóm rockbandák általában coolnak számítanak, az a tény, hogy egyes együttesként teljesen függetlenek és érzéketlenek a közönség véleményére, már nem mindig garantálja számukra ezt a státuszt.

Ebből is látszik, hogy coolnak lenni nem könnyű dolog - de sose volt az. A Rizsporos intrikák című 1996-os filmben a főszereplő a francia udvarba kerülve tanulja meg, mi is az az espirit, amiért a teljes arisztokrácia teljesen meg van veszve, és amivel be lehet jutni a király szobájába is: ironikus szellemesség, látszólag szabályszegő, de valójában azt tudatosan, okosan átlépő, szituációhoz alkalmazkodó poénok és nem felvágós, könnyed intellektus. Dr. Espirit Phd. listáján fent lenni annyit jelentett: ha el akarsz intézni valamit, könnyebben nyílnak az ajtók. (Borítókép: Kiss Bence)