"Hogyan képes egy iskola a hivatalos felvételi döntés után egyetlen tollvonással megpecsételni egy gyermek jövőjét?"
Szürreális rémálomként élte meg egy győri család a középiskolai felvételi eljárást, mert a magasan funkcionáló aspergeres, autista fiukat azután utasították el a komáromi gimnáziumból, hogy megkapták a hivatalos értesítést a felvételről. Az édesanya olvasói levelet küldött szerkesztőségünknek, amit az alábbiakban közlünk.
A fiam, aki Asperger-szindrómával él, egy kiemelkedően tehetséges, magasan funkcionáló autista fiatal, és büszkén mondhatom, hogy Győr egyik legnevesebb általános iskolájába jár. Számos tanulmányi versenyt megnyert, illetve figyelemre méltó helyezéseket ért el, ezzel bizonyítva szorgalmát és tudásszomját.
A központi felvételi vizsgán kiemelkedően teljesített, az általános iskolai eredményei is kedvezőek voltak, és a szóbeli felvételi eljárás során is megállta a helyét. Ennek köszönhetően felvételt nyert a komáromi gimnázium reál tagozatára.
Most jön a várva várt "de". Április vége előtt az igazgatónő felhívott, hogy sajnos "nagyon alacsony volt a reáltagozatra érkező jelentkezések száma", így ez a szak nem indul el. Mivel a fiam a gimnáziumi jelentkezéskor más tagozatokat is megjelölt, megkérdezte, hogy az általános- vagy a nyelvi irányt választjuk. Végül a nyelvi tagozat mellett döntöttünk, és április 28-án megkaptuk a hivatalos végleges felvételi értesítőt. Ezt követően még telefonon beszélgettünk a beiratkozási teendőkről.
Ezután, május 9-én, pénteken e-mailben kaptam egy kérést, amelyben jelezték, hogy mivel a felvételi dokumentumon szerepel, hogy a gyermek SNI-s, szükség lenne a megyei szakbizottság szakértői véleményére. Május 12-én, hétfő délelőtt ezt az információt el is küldtem. Másnap, május 13-án, kedden 15 órakor megérkezett a válasz e-mailjük, amelyben a módosított felvételi határozatot csatolták. A levélből kiderült, hogy a fiamat nem veszik fel egyetlen szakra sem, mivel a gimnázium alapító okiratában nem szerepel az autisták ellátásának lehetősége. Mindezt úgy döntötték el, hogy a gyermeket soha nem látták, és az általános iskolát sem keresték meg, csupán látatlanban utasították el a felvételt.
Másnap lélekszakadva fellebbeztünk a felvételi listán még hátrébb lévő gimnáziumokba. Összesen 18 gimnáziumi tagozatot jelöltünk meg anno a felvételi eljárásban februárban, de már csak két helyre tudtunk jelentkezni, mert a többi helyen lezárult a határidő. Még mindig várjuk a hivatalos választ, de úgy néz ki, az egyikbe felvették.
Úgy érzem, hogy a fiamat méltatlanul érte negatív diszkrimináció, még ha nem is szándékosan. Hogyan lehet, hogy egy hivatalos felvételi döntés után az iskola egyetlen tollvonással megsemmisítheti egy gyerek jövőjét és egy család nyugalmát? Csak a szülőknek és a gyerekeknek kell betartaniuk a szabályokat, míg az intézmények szabadon dönthetnek? Ez igazságtalan és elgondolkodtató!
Ha a komáromi gimnázium időben, a szokásos felvételi folyamat során "észbe kap", és elutasítja a fiamat, akkor a felvételi algoritmus automatikusan a hátrébb rangsorolt intézményekhez irányította volna, ezzel elkerülve számunkra egy rendkívül megterhelő időszakot.
Úgy vélem, hogy jelentős előnyökkel járna a jövő szempontjából, ha az SNI-s tanulók számára a megyei szakbizottságok egy olyan listát készítenének, amely tartalmazza azokat a középiskolákat, ahol szívesen fogadják őket. Fontos lenne, hogy ne csupán egy nemzetközi imalánc nyújtsa az egyetlen támogatást számukra, hanem a magyar jogszabályok is aktívan támogassák őket, ezzel lehetőséget teremtve az inkluzívabb és befogadóbb oktatásra.
