Ginger Rogers, az amerikai táncfilmek ikonikus alakja, 30 évvel ezelőtt távozott az élők sorából. Élete és munkássága örökre beírta magát a filmtörténelembe, hiszen varázslatos táncstílusa és elbűvölő személyisége generációkat inspirált.

Ugyanazt tudta, mint Fred Astaire, csak magassarkúban. Pályafutása csúcsán Hollywood legjobban fizetett női sztárja volt. Harminc éve, 1995. április 25-én halt meg Ginger Rogers Oscar-díjas táncosnő és színésznő, aki 83 évet élt.

Virginia Katherine McMath néven 1911-ben született egy Missouri állambeli kisvárosban. Szülei korai válása után viharos küzdelem kezdődött a lány felügyeletéért, apja kétszer is elrabolta őt az anyjától. Az édesanyja később újra férjhez ment, és a Rogers nevet vette fel mostohaapja után. Mivel Virginia keresztnevének kiejtése a családtagok számára problémás volt, egyik unokatestvére először Dindának, majd Gingernek kezdte hívni őt.

A kislány szívét egyre inkább a tánc, a színház és a zene hívogatta, miközben édesanyja, aki színikritikusként és forgatókönyvíróként dolgozott, minden lépésében támogatta őt. Az édesanya úgy vélte, hogy gyermekének a tánc iránti szenvedélye annyira erős volt, hogy talán előbb tanult meg táncolni, mint járni. Ginger, 13 éves korára, már a varieték színpadán ragyogott, és egy év múlva diadalmaskodott a texasi charleston-bajnokságon. Ezt követően egy vándortársulattal járta be az Egyesült Államokat, és 17 évesen az egyik társulat tagjához fűzte össze az életét. A következő évben már a Broadway csillogó deszkáin táncolt, és 19 évesen elnyerte a Gershwin-testvérek által jegyzett Girl Crazy című musical főszerepét, amely végleg a hírnév csúcsára emelte őt.

Sikeres musical- és revüsztárként a filmipar is felfigyelt rá. Első figyelemreméltó filmjét 1933-ban készítette el, melynek címe Táncoló tündérek volt. A Hollywoodba vezető úton, a kor divatjának megfelelően, barnából szőkére váltott. A filmvásznon megjelenő könnyedsége mögött kemény munka állt, ahogyan ő maga is megfogalmazta.

Addig gyakoroltam, hogy a lábam véresre fáradt, de nem adtam fel.

Kezdetben a csípős humorú, kékszemű szőke démonként definiálták, de hamarosan Fred Astaire partnereként ő vált az elbűvölő, csodálatosan karcsú hölggyé, aki fényt és reményt hozott a gazdasági válság sújtotta amerikaiak mindennapjaiba.

Először 1933-ban, a Riói lányokban (Flying Down to Rio) léptek színpadra együtt Fred Astaire-rel. Bár kezdetben nem ők voltak a középpontban, mégis "ellopták a show-t" varázsukkal. A legendás duó összesen tíz filmben kápráztatta el a közönséget énekkel és tánccal, miközben a legnevesebb dalszerzők versengtek a kegyeikért. A nézők a lélegzetelállító látványtól bűvölten figyelték, ahogy Rogers elegáns, légies ruháiban szinte lebegve táncol a parketten, partnerével tökéletes összhangban.

A valóságban viszont kifejezetten nehézségekbe ütköztek, amikor egymás társaságában kellett lenniük. (A táncospár olyan inspirációt nyújtott, hogy Fellini 1986-os filmje, a "Ginger és Fred" elkészülhetett, amelyben Giulietta Masina és Marcello Mastroianni emlékezetes teljesítménye ragadja meg a nézők figyelmét.)

Ginger Rogers pályafutása során több mint 70 filmben tűnt fel, a legtöbb alkotás a 30-as és 40-es évek aranykorából származik. Népszerűsége olyan mértékű volt, hogy 1936-ban a texasi haditengerészet tiszteletbeli admirálisává nevezték ki. Színészi tehetségét szinte minden műfajban megmutatta: szerepelt bohózatokban és drámákban, színpadi előadásokban, valamint televíziós produkciókban is. Különösen emlékezetes pillanat volt 1940, amikor a „Leánysors” (Kitty Foyle) című drámai filmjéért elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat.

Legutóbb 1965-ben lépett a kamera elé Harlowban, majd ezt követően visszatért a színpadra, ahol a Hello Dolly című előadással indított amerikai körútra. 1969-ben Londonban a Mame musical főszerepében hatalmas sikert aratott. Rendezői ambícióit is kipróbálta: 74 éves korában a Babes in Arms című musicalt állította színpadra. Élete utolsó évtizedeiben pedig több televíziós sorozatban is feltűnt, továbbra is megőrizve a közönség szeretetét.

Az életében a férfiakkal való kapcsolatok nem éppen úgy alakultak, mint a filmek romantikus forgatókönyveiben. Öt házassága mind válással zárult, de amikor arról kérdezték, hogy újra házasodna-e, még életének végén is határozott igennel felelt:

Úgy vélem, hogy a házasság az egyetlen igazán civilizált életforma, míg minden más puszta káosz. A nehézség csupán annyi, hogy a szakmám követelményei miatt egy megbízható férfi támogató jelenléte lett volna elengedhetetlen. Ez volt az én legnagyobb kihívásom.

Ginger Rogers, a Hollywood aranykorának ikonikus alakja, 1938 és 1951 között négy alkalommal díszítette a Life magazin címlapját. 1960 óta csillag ragyog a hollywoodi Hírességek sétányán, és 1992-ben a Kennedy Center díjjal ismerték el művészi pályafutását. Önéletrajza, amely a "Ginger, My Story" címet viseli, 1991-ben látott napvilágot, és betekintést nyújtott életének sokszínűségébe. Sajnos az élet végén egy szélütés következtében kerekesszékbe kényszerült, és végül szívroham következtében hunyt el kaliforniai otthonában. Utolsó lakóhelyén egy utcát neveztek el róla, tisztelegve emlékének. Élete nem csupán a filmvásznon hagyott nyomot, hanem egy musicalt is inspirált, amelyet 2007-ben mutattak be. Az oregoni Medfordban pedig egy színház viseli nevét, és még egy különleges koktélt is elneveztek róla, így öröksége tovább él a művészetek világában.