Franciaország végre elismeri a Muszlim Testvériség által jelentett fenyegetést, miután hosszú évtizedeken át hallgatták el a problémát.

Protestors hold Palestinian flags during an unauthorized demonstration in support of Palestinians, as part of the ongoing conflict between Israel and the Palestinian Islamist group Hamas, at Place de la Republique in Paris as French Interior Minister Gerald Darmanin ordered the systematic banning of pro-Palestinian demonstrations and the arrest of participants within France, October 12, 2023. REUTERS/Sarah Meyssonnier

Egy igazi brüsszeli lelkületű európai számára kétség sem férhet hozzá, hogy a legnagyobb veszedelmet Európára a "szélsőjobboldal" jelenti, amely a legkülönbözőbb formákban üti fel a fejét a kontinens renitens országaiban. Ennek ellenére néha támadnak rések a falon, melyeken átszivárog valami a valóságból is. Ilyen most a francia hírszerző szolgálatok egyik - titkosítás alól feloldott - jelentése, mely riadót fúj az iszlám fenyegetés miatt. És feketén-fehéren kiderül az is, hogy Franciaországban évtizedeken át elhallgatták a veszélyt.

Vagy ahogy arrafelé szokás eufeimizmussal kifejezni: "intézményi passzivitás" és "ideológiai leereszkedés" jellemezte azt a népvándorlást, amely a középkorban megrekedt muszlim világ területéről indult. Javier Villamor, az European Conservative szerzője szavaival élve: "A sokszínűség és tolerancia zászlaja alatt a radikalizálódás és az iszlamista beszivárgás egyre nyilvánvalóbb jeleit figyelmen kívül hagyták - sőt, sok esetben támogatták -, ami végül a nagyvárosok szívében gettók kialakulásához vezetett."

Hát ez meglepő! Az úgynevezett no-go zónák valójában nem léteznek - ez volt a válasz minden olyan félelemre, amely a nyugati nagyvárosok fokozódó élhetetlenségét érintette.

Most a francia hírszerzés jelentéséből - melyet a Belügyminisztériumnak nyújtottak be, tehát el kellett érnie a legfelsőbb döntéshozókig - egy olyan ország képe rajzolódik ki, amelyet belülről ásott alá ez az ideológiai és szervezeti struktúra, ez az öngyilkos képződmény, amely - ahogy Villamor megállapítja - több mint fél évszázada büntetlenül működik.

A 73 oldalas anyag megjelenése a Le Figaro hasábjain is figyelmet keltett. Hónapok során zajló terepmunka, valamint szakértőkkel, hivatalos személyekkel, diplomatákkal és vallási vezetőkkel folytatott alapos párbeszédek eredményeként jött létre. A dokumentum részletesen feltárja egy erőteljesen szervezett hálózat létezését:

A Franciaországi Muszlimok Szövetsége által közvetlenül támogatott 139 imahely mellett további 68 kapcsolódó helyszín is megtalálható, amelyek összesen 55 megyében terülnek el az ország területén.

Bár a szövetség hivatalosan csak 53 egyesületet ismer el, a nyomozók becslése szerint a valós szám 280, amely az oktatástól a szociális segélyezésen át az iszlám pénzügyekig terjedő szektorokat fedi le. Egy olyan ökoszisztémát alakítottak ki, amely - ahogy a jelentés fogalmaz - "a muszlim életét születésétől haláláig irányítja".

Jelenleg több mint 4200 diák tanul 21 olyan iskolában, amelyek a hálózathoz tartoznak, és amelyekben a francia köztársaság alapvető értékeivel ellentétes, uszító tananyagokat oktatnak. Ezeket az intézményeket pedig olyan neves külföldi államok, mint Katar, Egyiptom vagy Kuvait támogatják anyagilag.

A jelentés szerint 815 aktív Korán-iskola működik, ahol 66 000 fiatal tanul. Ezen iskolák közül körülbelül egyharmaduk fundamentalista csoportokhoz kapcsolódik. Ezernyi fiatal, sok esetben tízezrek, esnek át intenzív agymosáson, amely szélsőséges iszlamista nézetekkel telíti el őket.

Mindezt úgy valósítsák meg, hogy teljes mértékben kihasználják a laza európai jogi normákat, amelyek nem képesek hatékonyan megakadályozni a fenyegetések terjedését.

"A cél: nem egy muszlim identitás integrálása, hanem annak demográfiai növekedésen és az iszlamizált társadalmi normákon, a saría törvénykezésen keresztül történő rákényszerítése" - fogalmazta meg a lényeget Villamor.

Aki bátorságot merített ahhoz, hogy felhívja a figyelmet erre a jelenségre, az jól tudja, hogy az iszlamofóbia bélyege gyorsan rátapad. Sok esetben ezzel megpróbálják elnémítani, ellehetetleníteni, sőt, akár tönkretenni is az illetőt. Jó esetben persze.

A jelentés elismeri, hogy a Muszlim Testvériség fenyegetését nem kezelték prioritásként a dzsihadista terrorizmus közvetlen kockázatához képest. Ez a rövidlátás - vagy hanyagság - lehetővé tette, hogy a Muszlim Testvériség ideológiája gyökeret verjen, kihasználja az európai alapokat, nemzetközi szövetségeket kössön, és egy fiatal, elkötelezett és egyre radikalizálódó társadalmi bázist építsen ki.

A jelentés elemzése világos következtetésekre vezet - Villamor összegzése:

Franciaország nem csupán a biztonság terén küzd kihívásokkal, hanem egy mélyebb, egzisztenciális válsággal is szembesül. A politikai iszlám, különösen a Muszlim Testvériség formájában, nem az együttélésre törekszik, hanem a társadalom átalakítására irányul. Ami egykor csupán "spirituális lehetőségnek" tűnt, az mára egy romboló ideológiai támadássá fejlődött.

Franciaország – a szekuláris, felvilágosult és büszkén köztársasági nemzet – most éppen azt figyeli, ahogyan saját alapjaiból egy antiszociális társadalom sarjad, amely nem az integrációra törekszik, hanem a meglévő struktúrák helyébe lépni kíván. Villamor sötét jövőképe ezt a folyamatot rajzolja meg, hangsúlyozva, hogy miközben Európa "vezetői" önmagukkal foglalkoznak és a "szélsőjobboldalt" üldözik, nem válogatnak az eszközökben. Ezt a jelenséget különösen jól példázza Marine Le Pen elleni boszorkányüldözés, amely jól mutatja, hogy a hatalom miként próbálja meg letartóztatni a társadalmi feszültségek kifejeződését.