A fogak vizsgálata új fényt vetett a szauropodák táplálkozási szokásaira és életmódjára | National Geographic
A hatalmas termetű, hosszú nyakú dinoszauruszok fogain fellelhető kopásnyomok elemzése révén fény derült arra, hogy milyen táplálékot fogyasztottak, és merre kalandoztak az élelem után a föld történelem legnagyobb növényevői.
A késő jura időszak (150 millió éve) meghatározó állatai, ökoszisztémájának alapvető formálói voltak a szauropodák, amelyek fogait vizsgálta meg a Leibniz Intézet Biodiverzitás-változás elemző részlege nemrégiben. A Nature Ecology & Evolution folyóiratban közzé tett tanulmányban a fogak felszínén látható, mikroszkopikus kopásnyomok rendkívül részletes elemzését mutatták be. E nyomok nemcsak arról meséltek, hogy mit is evett a szauropoda, hanem azt is elmondták, merrefelé jártak, miként versengtek egymással, és miféle élőhelyeken laktak.
A kutatók egy amerikai, egy portugál és egy tanzániai lelőhely szauropoda ősmaradványait elemezték, összesen 39 egyed fogait vizsgálták meg. Minden lelőhelyen hasonló csoportokba tartozó állatok éltek, azonban a három helyszín egykori klímája jelentősen eltért egymástól, ahogyan az is, hogy ezek a csoportok mennyire voltak elterjedtek az adott területeken. A kutatás során a fogak olyan apró részleteit tudták megfigyelni, amelyek csupán a méter egymilliomod része nagyságúak.
Különös különbségekre derült fény: a Flagellicaudata csoport - ahová a Diplodocus-féléket magában foglaló hosszú farkú dinók tartoztak - tagjai körében az egyes régiók egykori lakói között meglepően nagy eltéréseket találtak. Ez pedig arra utal, hogy ezek az állatok sokféle táplálékhoz hozzáfértek és mindenfélét megettek, amihez hozzájutottak, generalista táplálkozásúak voltak.
A Camarasaurus esetében, függetlenül attól, hogy portugál vagy amerikai lelőhelyről származik, a kopásnyomok rendkívül hasonlóak voltak. Ez arra enged következtetni, hogy ezek a dinoszauruszok azonos növényfajokat fogyasztottak, élőhelytől függetlenül. Valószínű, hogy egész évben e táplálékforrás után kutattak.
Emanuel Tschopp, a kutatásban részt vevő szakértő elmondta: "Ebben az időszakban mind Portugália, mind az Egyesült Államok egykori területein erőteljes évszakos ingadozások jellemezték a klímát, ami azt eredményezte, hogy a különböző növényfajok nem álltak rendelkezésre folyamatosan az év során." Hozzátette: "A Camarasaurusok hasonló fogkopásuk alapján valószínű, hogy vándorló életmódot folytattak, hogy hozzáférjenek ugyanannak az élelemforrásnak."
A tanzániai Titanosaurus-félék élete valószínűleg egészen eltérő volt, mint más dinoszauruszoké. Fogaik különleges, intenzív és összetett kopásnyomokat mutattak, amelyek a kutatók szerint szoros összefüggésben álltak a környezet sajátosságaival. Az egykori lelőhely egy trópusi-félszáraz terület volt, amely közel helyezkedett el egy sivatagos övezethez. Itt gyakran fordulhattak elő porviharok, amelyek a szél által szállított kvarcszemcséket (homokot) juttattak el a növényzethez, amelyet ezek az állatok fogyasztottak.
Valószínű, hogy a szennyezett ételek következtében alakultak ki a fogakon a mélyebb bemélyedések. A tanzániai lelőhelyen a fogak már eleve jobban kopott állapotban voltak, mint a másik két helyszínen, és ennek hátterében az éghajlati viszonyok állnak.
Mindezek azt is jelentik, hogy a fogak kopásnyomaiból az egykori éghajlati és ősföldrajzi környezetre is lehetett következtetni. Arról mesélnek e mikroszkopikus barázdák, hogy miként alkalmazkodtak az óriási növényevők a környezetükhöz, arról is, hogy vándoroltak, és arról, hogy mindezekkel elkerülték az egymás közti versengést. Az amerikai lelőhelyen tapasztalt rendkívüli fajgazdagság is ennek a bizonyítéka - ha nagy lett volna a versengés, nem éltek volna meg e fajok egymás mellett ugyanott.
A kutatók a jövőben azt is szeretnék feltérképezni, hogy a fiatal és idősebb állatok fogainak kopása milyen mértékben különbözhet egymástól. A csapat számos további állatot kíván tanulmányozni, és az egyre fejlettebb kutatási technikáknak köszönhetően egyre szélesebb spektrumú lehetőségek állnak rendelkezésükre.
