Féloldalas felismerés: Az elemzők által készített hamis győzelmi jelentések komoly károkat okoznak a hadseregnek - PestiSrácok.
**Féloldalas felismerés: Az elemzők által kedvelt hamis győzelmi jelentések káros hatása a hadseregre** Ambrózy Áron 2025. január 3. A hadsereg és a katonai stratégák számára a pontos információk elengedhetetlenek a hatékony döntéshozatalhoz. Azonban a közelmúltban megjelent elemzések rávilágítottak arra, hogy a hadsereg számára készült győzelmi jelentések gyakran torzított képet festenek a valós helyzetről. Az ilyen hamis információk nem csupán az elemzők hitét és bizalmát gyengítik, hanem súlyosan befolyásolják a hadsereg működését és stratégiáját is. Ezek a jelentések, amelyek gyakran az optimista végeredményekre összpontosítanak, figyelmen kívül hagyják a valós kihívásokat és a potenciális veszélyeket. A hadsereg vezetőinek tehát elengedhetetlen, hogy kritikusan értékeljék ezeket a forrásokat, és ne hagyják, hogy az illúziók elhomályosítsák a valóságot. A helyes döntésekhez valós adatokra és reális értékelésekre van szükség, különben a következmények súlyosak lehetnek. A hamisítványok terjedése nemcsak a hadsereg belső működését veszélyezteti, hanem a társadalom bizalmát is aláássa a katonai intézmények iránt. A jövőben fontos, hogy az elemzők és a katonai vezetők együttműködjenek a hiteles információk előállításában, hogy elkerüljék a hamis győzelmek illúzióját és biztosítsák a hadsereg valódi hatékonyságát.
Ha valaki 1944 végén a Signal, a der Stürmer és az SS hadijelentései alapján próbálta volna megérteni a fronthelyzetet, aligha tudta volna elképzelni a májusi feltétel nélküli német kapitulációt. Ma viszont a legnagyobb lelkesedéssel elemzik a kijevi lapok írásait és az ukrán hadijelentéseket a legnevesebb szakértők és kommentátorok. Ennek következtében gyakran csak vakarják a fejüket, próbálva megfejteni, miért nem stimmelnek a dolgok, miért hátrál folyamatosan az ukrán hadsereg, amely éppen győzelmeket arat, és miért nem omlik össze az orosz erő, amely a létszámának kétszeresét is elvesztette, és amelynek tagjai között számos képzetlen és eszköztelen harcos található.
Az ukrán fél szakszerű és empatikus kezelésére van szükség, hiszen egy háborús helyzetben kulcsfontosságú a hátország moráljának fenntartása. E cél elérésére a propaganda hatékony eszközként szolgál. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a derusszifikáció során Lenin figyelmeztetését figyelmen kívül hagyták: a saját magunk által gyártott propagandát nem szabad túl komolyan venni. Ha ezt nem tartjuk szem előtt, könnyen abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy a bunker mélyén nemlétező hadosztályokkal játszadozunk, és grandiózus ellentámadásokat tervezgetünk, amelyek valóságtartalma megkérdőjelezhető.
A nyugati katonai elemzők, szakértők és a témával foglalkozó újságírók számára nincs mentség, hiszen ők szándékosan vagy akaratlanul, de komikus helyzetbe hozzák magukat, és ezt sokszor nem is veszik észre. A bölcsebbek persze érzik, hogy valami nem stimmel, hiszen a számok és a valóság nem igazán találkoznak. Ezért próbálnak magyarázatot találni arra, hogy miért nem tudott Ukrajna győzni, holott a harctéren sorra aratják a sikereket, és elképesztő mértékben csökkentik az orosz erők létszámát és hadfelszerelését. Az ő megfejtésük az, hogy bár az ukrán katonák rendkívül ügyesen és bátran küzdenek, sajnos a tábornoki kar és a politikai vezetés folyton hátráltatja őket.
A kognitív disszonancia megoldásának módja az lett, hogy a parancsnokok csupán nekünk mondjanak el hamis információkat, míg egymás között őszinték maradnak!
Az Euromaidan Press ukrán hírportál számára írt cikkben a Frontelligence Insight alapítója mélyreható értékelést adott az Ukrajna politikai és katonai ambícióit aláásó rendszerszintű problémákról. Ezeket a következőkben azonosította:
Mobilizációs visszaesés és gyalogsághiány; Szervezeti és strukturális hiányosságok; Hamis jelentések és az elszámoltathatóság hiánya; A Nyugat és az árulás megítélése; A kommunikáció sikertelensége és a célok tisztázatlansága.
Terjedelmi korlátok és az érdeklődés hiánya miatt koncentráljunk csak a harmadik pontra! A szerző nem szépíti a valóságot, ridegen és brutálisan leírja, hogy mindenki hazudik.
Az ukrán és az orosz hadsereg parancsnoki struktúrája mindkettőnél a tisztességtelenség és a hamis jelentések mérgező légkörével küzd. A tisztek számára ez egy kemény leckét jelent: a problémák elismerése büntetéssel járhat, így sokan inkább úgy döntenek, hogy úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne – még akkor is, ha az egységek valójában szétesés szélén állnak.
Gondoljunk csak bele, hogy ez hogyan zajlik: amikor egy egység létszáma nem elegendő, a szabályok értelmében a dandárparancsnokot terheli a felelősség. Azonban ezek a parancsnokok valójában nem rendelkeznek tényleges hatalommal a toborzás felett; ezt a feladatot más hatóságok irányítják. Ebbe a nehéz helyzetbe kerülve a főtisztek gyakran olyan küldetéseket hagynak jóvá, amelyekről tudják, hogy valószínűleg nem fognak sikerrel járni, csupán azért, hogy elkerüljék a személyzeti problémák miatt rájuk háruló felelősséget, amelyeket nem képesek orvosolni.
Azok, akik bátorságot merítenek ahhoz, hogy felszólaljanak a csapathiányokkal és az ellátási gondokkal kapcsolatban, hamarosan elveszítik pozíciójukat. Helyettük olyan tisztviselők lépnek elő, akik csupán fejet hajtanak és készségesen végrehajtják a lehetetlen utasításokat. Ennek a torz rendszernek a következményei súlyosak: az egységeket olyan harcokba küldik, amelyekben esélyük sincs a győzelemre, ami felesleges áldozatokhoz és olyan missziók kudarcához vezet, amelyeket el lehetett volna kerülni.
A hamis jelentések kultúrája életveszélyes körülményeket idéz elő a harctéren. Például, amikor egy egység pozíciót veszít, a magasabb rangú tisztek gyakran eltitkolják ezt a tényt. Abban bíznak, hogy hamarosan visszafoglalják a területet, és így nem érzik szükségét annak, hogy beismerjék a veszteséget. Ez a hozzáállás azonban súlyos következményekkel járhat, hiszen a valós helyzet ismeretének hiánya a stratégiák elhibázásához és még több veszteséghez vezethet.
Ez a megtévesztés más erőcsoportokat is súlyosan veszélyeztet. A katonák, anélkül hogy tudnának arról, hogy a szomszédaik elvesztették a pozícióikat, csak akkor tapasztalják meg a veszélyt, amikor már késő. Az orosz csapatok ügyesen kihasználják ezeket a gyenge pontokat, és egyre mélyebbre hatolnak az ukrán védelmi vonalak mögé, támadva a gyanútlan egységeket hátulról vagy oldalról. Az ilyen váratlan helyzetekben a meglepett egységek gyakran képtelenek hatékony ellenállást kifejteni.
A hamis jelentések és az elszámoltathatóság hiánya egymást táplálják, és olyan rendszert hoznak létre, amelyben senki sem akar döntéseket hozni. Ez akkor válik halálossá, amikor az egységek válsághelyzetekkel szembesülnek, például ha részben körülveszik őket, és az utánpótlási vonalaikat elvágják.
Természetesen, szívesen segítek! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amelyet egyedivé szeretnél tenni, és én átdolgozom neked.
Néhány katona, észlelve a kialakuló helyzetet, inkább a túlélés mellett dönt, semmint hogy megvárja a parancsot, amely talán sosem érkezik meg - engedély nélkül hátrál. Ez a döntés újabb megtévesztés spirálját indítja el: a tisztek, akik a saját pozíciójuk védelmére törekednek, hamis jelentéseket küldenek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Reményeik szerint vagy sikerül visszaszerezniük a csapataikat, vagy el tudják titkolni a valóságot a feletteseik elől.
A végső csavar rendkívül keserű: azok a katonák, akik visszavonultak, hogy megőrizzék az életüket, gyakran bűnbakká válnak. Ők a felelősség teljes súlyát hordozzák magukon, miközben az egész szektor összeomlásáért őket okolják, gyávának titulálva őket, akik elhagyták a kötelességük hívását.
Roppant tanulságos és minden bizonnyal teljesen helytálló bírálat egy csalódott szurkolótól. Ő eredményeket vár a csapattól, pláne úgy, hogy éveken keresztül a csodálatos és kifogástalan mezőnyjátékról írt kifejtős fogalmazásokat. De most már szeretne gólokat is látni, nem csak azt, hogy az ukrán csatár sorra fekteti el az orosz védőket, a kapust is elküldi gyufáért, aztán a szögletzászlóra bikázza a labdát, majd elesik és tizit reklamál.
A "hamis jelentések mérgező kultúrája" ugyanakkor nem akadályozza a szakértőt és az elemzőt abban, hogy más napokon kilométeres cikkekben ismertesse a sorozatos ukrán hadisikereket, kék-sárgára színezzen fontos négyzetkilométereket négyzetmérföldeket és kivonjon naponta 100 tankot és 1500 katonát az orosz hadseregből. Hiszen erről látott egy videót, illetve valamit látott, amihez mellékeltek egy hőskölteményt, továbbá elolvasta az ukrán hadijelentéseket, melyek szerint a modern nyugati fegyverekkel felszerelt dandárok az érintkezési vonal összes pontján szétverték, megsemmisítették az ellenséget.
A kijevi vezetés egy nehéz döntés előtt áll: a vereségek és veszteségek beismerése súlyos következményekkel járhat, mivel ez a mozgósítást és a morált egyaránt aláásná, még a kapitulációs okmányok aláírására is kényszeríthetné őket. Ugyanakkor, ha továbbra is a szimulákrum illúziójába kapaszkodnak, anélkül, hogy valamilyen csoda bekövetkezne, akkor a lassú, de biztos pusztulás felé tartanak.
Az elemzők és kommentátorok feladata az lenne, hogy tisztán és világosan kommunikálják a nyugati döntéshozók felé, hogy az ukránok elszántsága nem merülhet ki csupán a felesleges lelkesedésben. Fontos lenne, hogy az ukrán hadvezetést arra ösztönözzék, hogy ne csak a szövetségeseikkel, hanem saját magukkal is őszinték legyenek. Talán így megfordulhat a hadi helyzet kedvezőtlen alakulása. Elképzelhető, hogy nem minden dandár követi a Kijevi Anna néven ismert, Franciaországban kiképzett és francia fegyverekkel ellátott egység példáját, amely a front felé tartva hirtelen eltűnt, köznyelven szólva dezertált. Ezek a dandárok jól felkészültek voltak, és minden lehetőségük megvolt arra, hogy ne csupán életben maradjanak, hanem sikeresen harcoljanak is, amennyiben a győztes ukrán és nyugati propaganda valós alapokon nyugszik. Hiszen, ahogy azt mindig hangsúlyozzák, a NATO fegyverei jelentősen felülmúlják az oroszokat, a NATO-szabványú hadvezetés pedig kiemelkedő. A NATO által biztosított kiképzés szupererőt és legyőzhetetlenséget ígér. E három tényező, kiegészítve azzal, hogy Ukrajna modern demokrácia, és az ukrán társadalom nyitott és plurális, elvileg elengedhetetlen a győzelemhez.
Vagy esetleg abba kéne hagyni a hazudozást, aztán meglátjuk, miből főzzük ki a békét.
Facebook hozzászólás
Kapcsolódó témák: Euromaidan Press, háborús propaganda, orosz-ukrán konfliktus, vezetői szerepek és hatások.
