Ezért tényleg nem kellett volna megérinteni a kilencvenes évek kultikus thrillerét.
A kéz, amely a bölcsőt ringatja új feldolgozása merőben eltér az eredetitől, mégis önállóan is megállja a helyét, mint izgalmas krimi.
Vannak olyan színészek, akik hiába szerepelnek számtalan filmben és sorozatban, a közönség emlékezetében mégis csak egyetlen ikonikus szerepük él tovább. Rebecca De Mornay is közéjük tartozik, hiszen legtöbbünk számára ő a 1992-es klasszikus thriller, *A kéz, amely a bölcsőt ringatja* emlékezetes főgonosza. Pedig nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a színésznő feltűnt az 1993-as *A három testőr* című filmben is, ahol olyan sztárokkal játszott együtt, mint Charlie Sheen, Kiefer Sutherland, Oliver Platt és Chris O'Donnell, és ő alakította a titokzatos Miladyt. Ezen kívül szerepelt az 1983-as *Kockázatos üzlet* című Tom Cruise-filmban, valamint a 1997-es *Ragyogás* minisorozatban, ahol Winifredet játszotta. Mégis, A kéz, amely a bölcsőt ringatja antagonistájaként nyújtott teljesítménye a legemlékezetesebb. Nem kis kihívás elé néz az, aki új feldolgozást szeretne készíteni belőle, hiszen a Hulu már megpróbálkozott ezzel, és a végeredmény most a Disney+-on érhető el.
Az 1992-es „A kéz, amely a bölcsőt ringatja” című film forgatókönyvét Amanda Silver jegyzi, aki olyan nagy sikerű alkotásokért is felelős, mint A majmok bolygója: Lázadás (2011) és a Jurassic World (2015). Itt egy eredeti történetről van szó, amely Peyton Flanders (Rebecca De Mornay) körül forog. Peyton férje sikeres nőgyógyász, ám egy váratlan fordulat következtében kiderül, hogy a férfi visszaél a hatalmával, és szexuális zaklatások áldozataivá teszi pácienseit. Az események tragikus végkifejlethez vezetnek, hiszen a férfi öngyilkosságot követ el, ami Peyton számára mindent elrabol: vagyonát, otthonát, sőt még születendő gyermekét is. Ezt követően Peyton élete a bosszúra összpontosul. Célpontja az a család, amelyik felfedte a férje bűneit, ő pedig bébiszitterként férkőzik be az otthonukba, hogy módszeresen elrabolja tőlük mindazt, ami számukra igazán értékes.
A szubzsáner lényege abban rejlik, hogy valamilyen külső fenyegetés célozza meg a szereplők intim terét, családi életét, és igyekszik azt szétrombolni. Ez a veszély a legszemélyesebb szféránkba hatol be, arra a szentélyre, amelyet a legjobban védelmezünk: a privát életünkre. E kategóriába tartozik többek között Hitchcock 1943-as klasszikusa, A gyanú árnyékában, valamint a Cape Fear - A rettegés foka (1991), a Végzetes vonzerő (1987), a Pánikszoba (2002) és a 2019-es Élősködők. Ez a motívum időtlen, mivel egy régóta meglévő félelmet tükröz, így nem meglepő, hogy a filmes ipar újra és újra visszatér a témához. Legutóbb A kéz, amely a bölcsőt ringatja új változata került a középpontba, amely valójában nem csupán remake vagy folytatás, hanem inkább egy jól csengő cím kihasználása, amely a minőséget is meg kívánja célozni.
A 2025-ös verziót Micah Bloomberg írta, Michelle Garza Cervera rendezte, és egy egészen új történetet mesél el. Mondhatnánk semmi köze az eredetihez, azt leszámítva, hogy egy magát dadának kiadó nő beférkőzik egy család életébe, hogy bosszút álljon egy régi sérelem miatt. Ellentétben azonban az 1992-es verzióval, az indíték itt nem derül ki az elején, azt a végére tartogatják egyfajta csattanóként - és egészen más, mint az eredeti filmben. Így viszont
Maika Monroe alakítja a bosszúra éhes dadát, Polly Murphyt, aki jóval kevésbé összetett, mint Rebecca De Mornay karaktere. Ő attól is volt zseniális Peyton szerepében, hogy hátborzongatóan tudta váltakoztatni joviális mosolyát és szikrázóan gyűlölködő tekintetét. Ráadásul a nézőből is vegyes érzelmeket váltott ki: egyszerre sajnáltuk, utáltuk és tiszteltük.
A Kill Bill óta tudjuk, hogy „van egy étel, ami hidegen tálalva a legfinomabb”. Polly azonban már az első pillanattól fogva irritáló, és ez az érzés egyre csak mélyül, míg végül utálatba és dühbe csap át. Itt már a kisbaba is védtelen céllá válik, és amikor azt látjuk, hogy a nő ahelyett, hogy megvédené, egyszerűen leteszi a földre, és hagyja sírni, a szívünk összeszorul – legalábbis nekem, mint kisgyerekes szülőnek, biztosan. De ne feledkezzünk meg a film erényeiről sem: például az a jelenet, amelyben a kis, hangismétlő játék visszajátssza a keserves sírást, kegyetlenül erős. Polly érzelemmentes arckifejezése, ahogy a házban járkál, még inkább felerősíti a feszültséget. Ugyanakkor, mivel ekkor még nem ismerjük a karakter motivációit, Polly, és a többi szereplő is, meglehetősen egydimenziós marad.
Szomorú tény, hogy A kéz, amely a bölcsőt ringatja 2025-ös verziója valójában egy közepes, de mégis élvezhető thriller, amely messze elmarad az eredeti film színvonalától. Ez a hiányosság pedig sajnos erősen rányomja a bélyegét az új alkotásra.
