Ezek a cseppkövek már a dinoszauruszok korában is léteztek. | 24.hu
A barlangok, különösen a cseppkőbarlangok, lenyűgöző élővilágnak, különféle formáknak és régmúlt leleteknek adnak otthont. E különleges helyek sokszor rejtik a Föld legidősebb víztömegeit is. De vajon melyik a világ legősibb ismert cseppkő? Ezt a kérdést kutatta az IFLScience.
Ugyan a laikus a cseppkövekről egyből a függő- (sztalaktit) vagy állócseppkövekre (sztalagmit) asszociál, az ilyen képződményeknek számos típusa van. Ami közös bennük: ezek a formációk a víz csepegésével, illetve a kimosódó ásványi anyagok lerakódásával alakulnak ki, illetve fejlődnek.
A cseppkövek rendkívül lassú ütemben fejlődnek, hiszen ahhoz, hogy néhány centimétert növekedjenek, gyakran több ezer évnyi időre van szükségük. Ezért, ha csak rápillantunk egy-egy ilyen csodálatos képződményre, azonnal érezhetjük, hogy egy igazi ősi cseppkő csodájával állunk szemben.
A legősibb ismert képződmények a Richards Spur-i barlangrendszer mélyén rejtőznek. Ezen a területen a mészkőüregek rendkívüli gazdagsággal bírnak a paleozoikus fosszíliák terén, amelyek kiváló állapotban maradtak fenn. Ennek fő oka, hogy egykoron kőolaj és kátrány vette körül őket, így megóvva őket az idő múlásától.
Az évek során a barlang mélyéből számos különleges lelet került napvilágra, köztük a legősibb ismert magzatburkos bőr, amely igazi kuriózumnak számít.
Egy 2010-ben készült kutatás révén napvilágra került, hogy a területen 289 millió éves cseppkőformációk találhatók.
Ezek a legősibb ilyen képződmények, amelyeknek korát radiometrikus módszerekkel határozták meg. A datálás alapján már nagyjából 50 millió évvel az első dinoszauruszok előtt elkezdtek fejlődni.
Érdemes megemlíteni, hogy a kormeghatározás nem a sztalagmiteken, hanem a sziklákban fellelt töredékek alapján történik. Ha valaki a legősibb és különösen lenyűgöző cseppkövekre vágyik, akkor a nevadai Lehman-barlangok felkeresése kötelező program, ahol akár 2,2 millió éves csodálatos képződményeket is felfedezhet.
A Richards Spur-i cseppkövek, bár töredékes állapotban maradtak ránk, mégis lenyűgöző bizonyítékai annak, hogy ezek a természeti képződmények hosszú évtizedek, sőt évszázadok során is fennmaradhatnak. E különleges képződmények révén a tudósok mélyebb betekintést nyerhetnek az adott korszak környezeti viszonyainak és geológiai folyamataiknak megértésébe.
