Ez a fiatal lány folyamatosan érzékeli és hallja, hogy mi zajlik a szülei körül, még akkor is, ha fizikailag nincsenek mellette.

Azt már lassan megszoktuk, hogy a Facebook, a Google és társai kémkednek utánunk. De mi történne, ha pont a kamasz gyerekünk lenne az, aki mindent lát és mindent hall az életünkből? A német Marielle-nek sikerült ráhoznia a frászt a szüleire "különleges képességével". What Marielle Knows - filmkritika.

Egy szorosabb nézőpontból figyelhetjük meg a kiskamasz lányt. A lassított felvétel drámai feszültséggel mutatja, ahogy egy kéz hirtelen az arca felé suhan: mi pedig tanúi vagyunk annak a megrázó pillanatnak, amikor egy osztálytársnője megpofozza őt, miután Marielle hangosan, gúnyosan leribancozta. Ez a jelenet nem csupán az iskolai élet szokványos konfliktusa, hanem egy mélyebb, emberi érzelmeket érintő összecsapás két érzékeny kamasz között. Azonban a következmények, amelyek ebből származnak, váratlanul felkavarják a környezetet, és sokkal komolyabb hatásokat generálnak, mint azt bárki előre gondolta volna.

Marielle életét egy váratlan pofon alapjaiban felforgatja: ekkor ébrednek fel különös telepatikus képességei. Míg a szülei távol vannak, ő mégis mindent észlel, amit csinálnak vagy beszélnek. Olyan, mintha titkos kamerái lennének, amelyek folyamatosan rögzítik az eseményeket – a film látványvilága nem véletlenül emlékeztet a biztonsági kamerák felvételeire. Ezzel a különös adottsággal Marielle egyre mélyebben belemerül a családja titkaiba, és a szórakoztató felfedezések sorozata kezdődik. Ez a helyzet adja meg az alapját a "What Marielle Knows" (Amit Marielle tud) című lenyűgöző német komédiának, amely a Berlinale világpremierjén hatalmas nevetést váltott ki a közönségből.

Régi filmes bölcsesség, hogy a németek nem éppen a humor nagymesterei, így a német vígjátékok létezése már önmagában is ellentmondásosnak tűnik. Ám ez csupán egy előítélet a sok közül: a német filmes alkotók időről időre képesek megcáfolni ezt a nézetet, és emlékezetes vígjátékokat alkotni. Az utóbbi évtizedben például Európában aligha találni olyan komédiát, amely a 2016-os Toni Erdmann szintjét megütné. Frédéric Hambalek alkotása, a What Marielle Knows, a Berlinale Filmfesztivál hivatalos leírása és műfaji kategorizálása szerint dráma, ám aki végignézte a vetítést a Berlinale Palast impozáns nagytermében, és hallgatta a felhőtlen nevetést, az aligha fogja drámaként emlegetni:

Bizonyos szempontból családi film, amire talán érdemes lehet elvinni a kamasz gyerekünket, de kizárólag akkor, ha lelkileg fel vagyunk készülve egy filmet követő hosszú és talán kicsit kényelmetlen beszélgetésre.

Mielőtt Marielle szülei, Julia és Tobias szembesülnének a lányuk újonnan felfedezett képességeivel, bepillantást nyerhetünk egy átlagos napjukba. Julia a munkahelyi szünetében, titokban cigarettázik, jóllehet otthon mindenki azt hiszi, hogy sosem gyújt rá. A szünet alatt egy férfi kollégájával flörtölni kezd, a vidám beszélgetésükből pedig szikrázó feszültség árad. Eközben Tobias, Marielle édesapja, a könyvkiadóban próbálja meg felvenni a főnöki szerepét, ám egy rivális kollégája keresztbe tesz neki, és a többiek előtt megalázza. Hazatérve, a vacsoraasztalnál Tobias már egészen más színben tünteti fel az eseményeket: a mesélés során hősiesnek állítja be magát, mint aki briliáns válasszal helyre tette a pofátlan, fiatal kollégát. Marielle azonban nem hagyja annyiban a dolgot, és közbeszól: leleplezi apját, elmondva, hogy mindent látott, és az igazság egészen más volt, mint ahogyan ő azt előadta. Ekkor Julia is a színre lép, és amikor Marielle a titkos dohányzásáról beszél, az anyja azonnal tagadni kezd. A két megsértődött szülő, aki most már a lányuk szavainak súlyát is megérti, megbünteti Marielle-t: elkobozzák az iPadjét, így próbálva helyreállítani a családi rendet.

A szülők egy ideig azt feltételezik, hogy Marielle titokban a telefonjukat használta arra, hogy felfedezze titkaikat. Különösen szórakoztató, hogy miközben ezt a furcsa elméletet tárgyalják egymás között, mindketten hevesen tagadják, hogy a lányuknak igaza lenne. Az idő múlásával azonban fokozatosan kezdik belátni, hogy a valóság egészen más.

A film egyik legviccesebb része kétségtelenül az, hogyan próbálnak a szülők megküzdeni a folytonos megfigyeltség érzésével. Szenzációs a jelenet, amikor a hálószobában francia nyelven kezdenek egymással beszélgetni, ugyanis rájönnek, hogy Marielle ugyan látja és hallja őket, de a telepatikus képességek mellé a számára ismeretlen idegen nyelv megértése szerencsére nem párosult. De mit tehet anya, ha iszonyatosan kívánja már az affért a jóképű kollégájával, de ha félrelép, arról a lánya nemhogy tudni fog, hanem konkrétan végig fogja nézni az egészet? És mit tehet apa, aki úgy érzi, hogy nemcsak a munkatársai, hanem a lánya előtt is megalázták őt a munkahelyén, és mindenképp meg akarja mutatni, hogy az úr a háznál?

A "What Marielle Knows" egy olyan univerzális dilemmát feszeget, amelyet igazán különleges perspektívából közelít meg. Mindannyian vágyunk arra, hogy jó szülők legyünk, és hogy példát állítsunk a gyermekeink elé, miközben az élet kihívásaival is megküzdünk.

A vágyunk az, hogy elfogadjanak minket, ugyanakkor néha muszáj határokat szabnunk, mert nem tudunk mindent megadni, amit kívánnak. Ez a feszültség azonban veszélyeztetheti a köztünk lévő szeretet mélységét. Szeretnénk, ha megosztanák velünk a gondolataikat, büszkék lennének ránk, és látnák, hogy folyamatosan fejlődünk. Közben viszont tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekeink számára a hazugságok hamarosan lelepleződnek, hiszen egyre inkább megismernek minket, és észre fogják venni, ha nem mondunk igazat.

A szuperszülő szerepében tetszelegni próbáló Julia és Tobias megpróbáltatásai a mindent látó lányukkal, Marielle-lel épp azért annyira viccesek, mert szülőként és gyerekként (de akár volt gyerekként is, hiszen egyszer mindenki volt gyerek...) is könnyen kapcsolódni tudunk hozzá.