Erdélyi magyar politikai alakok (1918-1989) – egy különleges korszak története, amelyben a helyi politikai élet szereplői fáradhatatlanul küzdöttek a közösség érdekeiért. Az első világháború utáni időszak, a trianoni békeszerződés következményei, valamint

Az 1867 utáni békés időszakot követően, 1914-től kezdődően, Erdélyben egy rendkívül izgalmas és küzdelmes időszak vette kezdetét. Az ezt követő 25 évben, 1918 után, három alkalommal történt impériumváltás, amely jelentős hatással volt a térség politikai és társadalmi életére. Ezt követően, 1945 után, újabb fél évszázad következett, amely két fontos rendszerváltást hozott magával, tovább formálva Erdély jövőjét.

A változások elsődleges mozgatórugói mindig is a nemzetközi kapcsolatok dinamikájában keresendők. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a politikai szereplőket sem, akik aktívan részt vettek a folyamatok alakításában, vagy éppen hogy próbálták befolyásolni azokat.

A Korunk februári számának különleges összeállítása kilenc erdélyi magyar politikai személyiség portréját tárja elénk. A két világháború közötti időszakból gróf Bánffy Miklós, Bernády György és gróf Bethlen Béla a régi magyar társadalom és politikai elit meghatározó alakjai voltak. Ezen felül Apáthy István és Kós Károly a címek és rangok nélküli polgári értelmiség képviselőiként tűntek fel. Az 1945-ös fordulat után azonban a régi elit elvesztette befolyását, sőt, sok esetben egzisztenciáját is. Helyüket a munkás- és parasztság soraiból kiemelkedett új értelmiségiek foglalták el. Az összeállításban négy ilyen új generációs politikust ismerhetünk meg: Jordáky Lajos, Kurkó Gyárfás, Luka László és Király Károly.

A kilenc politikus élete és tevékenysége egyúttal az erdélyi magyarság 20. századi harcainak lenyomata is.