Ez a különös poloska gombás lábakkal bír, de mégsem keres fel bőrgyógyászt | National Geographic
A parazitoid darazsak a rovarvilág titkos gyilkosai, akik a természet árnyékában cselekszenek. Ám van egy különleges csoport, a poloskák, amelyek különféle gombák segítségével megóvják utódaikat a halálos támadásoktól, ezzel egyedülálló módon képesek szembeszállni e rejtélyes fenyegetéssel.
Ha egy rovar valahol lerakja a petéit - gyakran nagyobb tömegben egy helyszínen - akkor azzal a petékben kifejlődő, és a rovar utódját elpusztító parazitoid darazsak számára mintegy tálcán kínálja a lehetőséget. A parazitoid darazsak, ezek gyakran egészen apró, még a muslicánál is sokkal kisebb állatkák, a másik rovarfaj petéibe helyezik el a saját petéiket, ahol azok a gazdafaj utódját felfalva növekednek. Épp emiatt sok mezőgazdasági kártevő ellen is hatékony védekezést nyújt a jelenlétük, ráadásul vegyszermentes megoldásként ez környezetbarát is.
A ragadozók és parazitoid darazsak elleni védekezés rengeteg meghökkentő megoldást mutat az ízeltlábúak közt. A Megymenum gracilicorne nevű távol-keleti poloskáról nemrégiben kiderítették, hogy még e védekezési stratégiák különlegességeit is felülmúló módszert talált.
Az állat és néhány rokona nőstényeinek hátulsó lábán olyan membránszerű szerv van, amelyhez nagyon hasonlót számtalan rovar hallószervként használ. Sokáig úgy gondolták, hogy e poloskák (Dinidoridae család tagjai) is fülelnek valamire - az új kutatás azonban gyökeresen más funkcióját igazolta e szervnek.
A membránon apró, szinte mikroszkopikus pórusok találhatók, amelyeken keresztül gombafonalak terjednek. Ezek a pórusok szoros kapcsolatban állnak olyan hámsejtekkel, melyek a gomba számára létfontosságú, cukorszerű és lipidszerű tápanyagokat bocsátanak ki. Különleges festési technikákkal végzett kutatások során a szakértők megerősítették, hogy ezek az anyagok ténylegesen tápláló hatással bírnak a gombákra. Érdekes módon, a sejtek aktivitása fokozódik, amikor a poloska nőstény a petéit rakni készül.
Peterakás során a nőstény a tartályokból lábaival gondosan kiemel egy apró gombafonalat, amelyet a lerakott petére simít. Ez a gomba hamarosan növekedésnek indul, és néhány nap múlva sűrű, vastag, hálószerű védőréteggé alakul, amely mintegy kabátként óvja a petét a környezeti hatásoktól.
A poloskák nem örökítik át gombáikat a következő generációkra; helyette minden egyed saját maga gyűjti össze ezeket, amikor elérik a felnőttkort és ivaréretté válnak. Érdekes megjegyezni, hogy a poloskaanyák által a lábukon cipeltek többsége a Cordycipitaceae családhoz tartozik, amelyben a híres "zombigombák" is megtalálhatók, amik rovarokat betegítenek meg.
Úgy tűnik, hogy a poloskák számára ártalmatlan gombafajokból gyűjtik a nőstények a gombás kosaraikat, ami nagyon valószínűnek tűnik. Az viszont rejtély, hogy pontosan hogyan képesek erre, de az egyértelmű, hogy a membránkosárkák kémiai összetétele és az általuk választott tápanyagok kifejezetten ezeknek a veszélytelen fajoknak kedveznek.
A részletes kutatások során három további fajnál bukkantak hasonló szimbionta gombás kosarakra a nőstények lábán: Megymenum brevicorne, Coridius chinensis és Cyclopelta parva. Ez arra enged következtetni, hogy a poloskák már régóta birtokában vannak ennek a különleges képességnek, és számos jelenlegi fajuk is alkalmazza ezt a módszert. A kutatók a további vizsgálatok során azt kívánják feltárni, hogyan képes a poloska kiválasztani a számára legmegfelelőbb gombafajokat.
