Emlékszel Anulura a "Kincs, ami nincsből"? Salvatore Borgese most, 88 évesen, így néz ki.

Piros riasztás lépett érvénybe: pénteken a következő vármegyékben rendkívül zord időjárás vár ránk.

Ki ne idézné fel a legendás Bud Spencer és Terence Hill páros egyik legkedveltebb filmjét, a Kincs, ami nincs-t? Ez a vígjáték igazi klasszikussá vált, és azok számára, akik szerették, valószínűleg nem szükséges bemutatni Anulut, akit a tehetséges Salvatore Borgese életre keltett.

A filmben a kincskeresők egy igazán különleges törzzsel néznek szembe Pongo-Pongo szigetén. Az őslakosok vezetője, Anulu, nem éppen a legbölcsebb figura, ám a filmbeli mondatai annyira megmaradtak, hogy sokan még ma is kívülről tudják őket. Salvatore Borgese lenyűgöző alakítást nyújtott, mivel mesterien formálta meg Mama, a sziget királynőjének fiát, aki igazi színfoltja a történetnek.

Kétségtelen, hogy az olasz színész egyik legmaradandóbb teljesítménye éppen ebben a filmben rejlik, amely nem csupán a múlt, hanem a jelen generációk szívéhez is eljutott, és sokak számára a nevetés forrásává vált. Ez azonban csupán egy epizód a karrierjében, hiszen számos más alkotásban is együtt brillírozott a legendás párossal, Bud Spencerrel és Terence Hillel, akiknek dinamikája mindig is különleges színt vitt a vászonra.

A színészlegendák között számos emlékezetes filmben találkozhattál velük, mint például a Kalózok háborúja vagy az ...és megint dühbe jövünk. De nem csupán együtt láthattuk őket, hiszen olykor külön-külön is feltűntek a vásznon, egy-egy másik sztár mellett. Filmográfiájukban a spagettiwesternek és a vígjátékok mellett izgalmas krimik, akciódús filmek és szívszorító háborús drámák is helyet kaptak.

A színész már a 88. évét tapossa, és ha ősz hajjal és bajusszal találkozol vele, lehet, hogy nem ismered fel, különösen, ha Anuluként él a fejedben. A filmjeiben ritkán láthattuk mosolyogni, de egy friss felvételen világosan látszik, hogy milyen derűs lélek, és boldogan őrzi egykori karakterének emlékét. Az arca mintha a múlt vidám pillanatait idézné, és egyértelmű, hogy a jókedv még mindig ott lakozik benne.