Eltűnt épületek nyomában - Az Ügetőpálya és a Tattersall A város rejtett történetei között különleges helyet foglal el az Ügetőpálya és a Tattersall, két ikonikus épület, amelyek valaha a lóversenyzés és a társadalmi élet középpontjában álltak. A múlt fé
A magyar lóversenysport, amely a galopp- és ügetőversenyek izgalmas világába kalauzol el, szorosan összefonódik Budapest történetével és fejlődésével. E lósport nem csupán a versenyek izgalmát hozza el, hanem a főváros kulturális és társadalmi életének szerves részét is képezi.
Kezdetben arisztokratikus időtöltésként jelent meg, ám a 19. század végére a fővárosi polgárság egyik legjelentősebb társadalmi eseményévé vált. A galopp során a lovak vágtában versenyeznek, míg az ügetésre idomított állatok egy könnyű kocsit, az úgynevezett sulkyt húzzák.
Az első budapesti ügetőversenyek kezdetben az Erzsébet királyné útja és a Mexikói út kereszteződésénél elhelyezkedő telken zajlottak, ahol ma a kisföldalatti járműtelepe található. Ezek a kezdetben ideiglenes, fa tribünökkel felszerelt futamok gyorsan elnyerték a közönség tetszését, ami irántuk fokozott érdeklődést generált. Ennek következtében felmerült az igény egy állandó, modern infrastruktúrával rendelkező versenypálya kialakítására. A kiválasztott helyszín az Új-lóvásár tér lett, amely a Kerepesi út és a Fiumei úti temető között helyezkedik el, és amely a múltban a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság használatában állt.
A területet székesfőváros 1878-ban adta át a "Lótenyésztés Emelésére Alakult Részvénytársaságnak", melyet 1877-ben alapítottak, s amelyből később a Tattersall Részvénytársaság alakult. A Tattersall 1879-től országos és heti lóvásároknak adott otthont, hivatalosan a Kerepesi út 7-11. szám alatt. Az 1891-ben létrejött Magyar Tattersall Egylet 1899-től Úrkocsisok Szövetkezete néven működött, majd 1903-ban megszűnt. Egyes tagjaiból 1903-1904 között alakult meg a Magyar Ügetőverseny Egyesület. A "Tattersall" név eredete az angol Richard Tattersallhoz köthető, aki a 18. század második felében Londonban és Newmarketben istállót nyitott. Bértartással, kiállításokkal, árverésekkel és lókereskedelemmel foglalkozott. Megbízhatósága révén neve idővel a hasonló eladó-bizományos intézmények szinonimájává vált szerte Európában.
Az új ügetőpálya a Magyar Ügetőverseny Egyesület megbízásából készült el, és a Tattersall területének kétharmadát foglalta el, míg a fennmaradó részén istállók és egy fedett lovarda létesült. A kivitelezési munkálatok 1935-re zárultak le, és az elkészült létesítmény Európa egyik legkorszerűbb ügetőközpontjává vált. A páholyok 1000 néző befogadására voltak képesek, míg a 20 istálló összesen 308 ló számára biztosított helyet. Ez a pálya volt az első Európában, ahol a lelátókat és a versenyt is elektromos világítással látták el, így egy új korszakot nyitva az ügetőversenyek világában.
A pálya megálmodója ifj. Paulheim Ferenc, akinek nyughelye a közeli Fiumei úti sírkertben bújik meg. Tervezéseit a Bauhaus esztétikai irányzata ihlette, amely a letisztultság, a funkcionális elrendezés és a korszerű vasbeton technikák harmóniáját tükrözi. Művei mesterien ötvözik a nemzetközi modernizmus szellemiségét a budapesti városi táj sajátos karakterével.
A tribünépületek egyik legmeghatározóbb jellemzője a magasan kiemelkedő torony volt, amely a versenybírók és bemondók munkáját támogatta. Ez a lenyűgöző építmény, mint egy modern "világítótorony", büszkén emelkedett a pálya fölé, és az ügetősport ikonikus szimbólumává vált. A lelátók alatt éttermek, sörcsarnokok, olvasószobák, különböző osztályú páholyok, fogadóhelyiségek és pénztárak várták a sportág kedvelőit. A Bauhaus irányzata itt nem csupán hideg ipari racionalizmust képviselt, hanem egy elegáns, emberközpontú városi sportélményt teremtett.
A tribün egyedi vonzereje abban rejlett, hogy az első lengő tetejű kialakítást valósították meg itt, továbbá a pálya esti világítása forradalmi újítást jelentett, amely lehetővé tette Európa első éjszakai ügetőversenyeinek megrendezését. Az ünnepélyes nyitóesemény keretében nemzetközi versenyt rendeztek, ami még inkább fokozta az esemény jelentőségét. Ez a modern lóversenyközpont nem csupán a sportélet középpontjává vált, hanem a társasági élet fontos találkozóhelyévé is nőtte ki magát. A tribün alatt elhelyezkedő női várók, vendéglátóhelyek és közösségi terek a látogatók számára kényelmes és élvezetes élményt nyújtottak. A széles rámpákon a polgárság, a sajtó képviselői, a bukmékerek és a lóápolók együtt alkották a lóversenyek színes és változatos közönségét.
A második világháború alatt a Keleti pályaudvar környékét célzó szövetséges bombázások következtében a vasútvonal jelentős károkat szenvedett el. Az 1950-es években ugyan megkezdődött a helyreállítás, de az egykori ragyogását soha nem tudta teljes mértékben visszanyerni. A rendszerváltást követően az ügetőversenyek még egy ideig folytatódtak, de a megváltozott ingatlanpiac miatt végül a pálya bezárásra került. A versenyeket Kőbányára, a Kincsem Park területére helyezték át, míg a Kerepesi úti helyszínen egy modern bevásárlóközpont, az Aréna Pláza épült fel, így a régi tradíciók helyét a kereskedelem vette át.
A hajdani célvonal fölé emelkedő torony, a karcsú kilátóteraszok és a stílusos, sávablakos tribünök mára már csak emlékek a múltból. Ma csupán egyetlen megmaradt lelátórészlet és egy emlékmű őrzi az egykori ügetőpálya történetét azon a területen, ahol most üzletek és parkolók foglalják el a sport egykori színhelyét.
Eltűnt Épületek Nyomában – A Neumann Áruház Története A város szívében, ahol a múlt és a jelen határvonalán egy különleges építmény állt, egy olyan történet bontakozik ki, amely a nosztalgia és az idő múlásának titkait rejti. A Neumann áruház, egykor a bevásárlás központja, ma már csak a régi fényképek és emlékek világában él. Az áruház 1930-as években épült, modernista stílusával és innovatív megoldásaival a kor egyik legfigyelemreméltóbb kereskedelmi központjává vált. Az épület nem csupán vásárlási lehetőségeket kínált, hanem a közösségi élet színterévé is vált, ahol baráti találkozók, kulturális események és divatbemutatók zajlottak. A Neumann áruház falai között sokan felfedezték a legújabb trendeket, és az itt töltött idő felejthetetlen élményeket hozott. Az üzletek sokszínűsége és a vásárlók lelkesedése egyedülálló atmoszférát teremtett. Az áruház nem csupán árucikkeket kínált, hanem egy életérzést, amely a közösség összetartozását erősítette. Sajnos, ahogy a város változott, úgy az áruház sorsa is megpecsételődött. Az évtizedek során a modern kereskedelem kihívásai, a vásárlási szokások átalakulása és az új bevásárlóközpontok megjelenése miatt a Neumann áruház fokozatosan elveszítette népszerűségét. Végül, a 2000-es évek elején bezárta kapuit, és az épület azóta üresen áll, a múlt dicsőségének halvány emlékét idézve. Ma már csak a régi képek és a nosztalgikus mesék őrzik a Neumann áruház emlékét. Az eltűnt épületek nyomában járva, felfedezhetjük a város titkos történeteit, és emlékezhetünk arra, hogy ezek a helyek nem csupán falak voltak, hanem élő történelem, amely összekötött bennünket. A Neumann áruház története emlékeztet arra, hogy a város fejlődésével együtt a múlt értékeit is meg kell őriznünk.
Eltűnt épületek nyomvonalán – Az István úti Szanatórium és Vízgyógyintézet titkai Az István úti Szanatórium és Vízgyógyintézet egykoron a gyógyulás és regeneráció szentélye volt, ám mára csak emlékek és történetek maradtak róla. A hely, ahol a természet erejét és a modern orvostudomány vívmányait ötvözték, egy varázslatos múltat rejt, amelyet felfedezni érdemes. A szanatórium falai között sokan tapasztalták meg a víz gyógyító hatását, és a különféle kezelések során új reménysugárra leltek. Az épület különleges atmoszférája és a természet közelsége egyedülálló élményt nyújtott a betegeinek, akik a gyógyulás mellett a pihenésre is hangsúlyt fektettek. Ma már csak a romok tanúskodnak a hajdani fényűzésről, de a hely szelleme továbbra is él, és felidézi azokat az időket, amikor az egészség és a jólét volt a középpontban. Az István úti Szanatórium és Vízgyógyintézet emléke nemcsak a helyszín, hanem a benne megélt történetek által is tovább él, inspirálva az utókort, hogy értékelje a gyógyulás és a természet kapcsolatát.
Vezetőkép: Az északnyugati lelátó impozáns látványt nyújtott a Kerepesi út irányából is, erőteljes jelenlétével lenyűgözve minden elhaladót. Forrás: www.fovarosi.blog.hu
