A parlamenti terem csendje szinte tapinthatóvá vált, amikor Darvas megszólalt. A lélegzetvisszafojtva figyelő képviselők tekintete a pulpitusra szegeződött, és a szavak súlya azonnal érezhetővé tette a pillanat fontosságát.
Egy lélegzetelállító felvételen láthatjuk, ahogy a Boeing egy lakott területre zuhan, és egy óriási tűzgömb szökik az ég felé, megvilágítva az éjszakai eget.
Igazi sármőr volt, aki finom vonásaival és arisztokratikus arcélével mindenkit magával ragadott. Sokan úgy vélték, hogy nemesi származású, pedig a mai Szlovákia területén, Bején látta meg a napvilágot. A későbbi színész, akit Szilárd néven ismertek, édesapja uradalmi titkárként, majd újságíróként dolgozott, ami hozzájárult a fiatal fiú műveltségéhez. A család Prágából Budapestre költözött, és édesanyja orosz gyökerei miatt a fiú már gyermekként folyékonyan beszélt oroszul. Ez a nyelvtudás később hasznosnak bizonyult, amikor a második világháború végén egy szovjet katonai alakulat tolmácsaként tevékenykedett.
Darvas Ivánnak nemcsak a színpadon és a kamerák előtt jutott bőven kaland, hanem a magánéletében is. Már túl volt a Liliomfi főszerepén, amely országos népszerűséget hozott neki, amikor az 56-os forradalomban tevékenyen részt vett, és ezért harminckét hónap börtönbüntetést kapott. Később Kistarcsára internálták. Dolgozott segédmunkásként a metróépítésnél, majd egy fröccsöntő üzemben volt melós...
- Hatvan év telt el, de élénken élnek bennem azok a napok és hetek - osztotta meg velünk Halász Judit, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész. - Ekkor kerültünk együtt Ivánnal a Vígszínház falai közé. Én, a fiatal, ambiciózus pályakezdő színésznő, ő pedig a sors által megpróbált, elismert művész. Soha nem beszélt róla, de tudtam, hogy borzalmas évek állnak mögötte: megaláztatások, börtön, megbélyegzés. Messze a színház világától. Mégis, érezni lehetett rajta, hogy igyekszik előre tekinteni és új erőre kapni. Egy Csurka István darab, Az idő vasfoga során léptünk együtt a színpadra, és ez valóban felejthetetlen élmény volt. A hosszú évtizedek ellenére Darvas Iván ma is a magyar színjátszás meghatározó alakja. Ezért is készülünk szombaton, június 14-én, amikor betöltené a 100. életévét, hogy a Vígszínház szalonjában közösen emlékezzünk rá. Ott lesznek azok, akik még élhették a színpadi pillanatait: Kútvölgyi Erzsébet, Hegedűs D. Géza, Lukács Sándor és én.
A Kossuth-díjas Gálvölgyi Jánost is mélyen befolyásolták azok az élmények, amelyek Darvas Ivánhoz kapcsolódnak.
Egy felejthetetlen pillanat volt, amikor Iván egy nap azt mondta nekem, hogy megrendezi Csehov három egyfelvonásosát, és én leszek a főszereplő. Előttem állnak a hosszú, tartalmas beszélgetések, amelyeket a lakásában folytattunk Csehovról, a színház világáról és az élet mélységeiről. Iván egy bölcs, szeretetteljes és érzékeny lélek volt. Talán éppen ezért döntött úgy, hogy a Csehov-darabok bemutatója után, a megjelent bántó és igazságtalan kritikák hatására, soha többé nem rendez. Egy jelentéktelen senki gúnyolta őt, és ezzel mély sebeket ejtett. Nekem viszont megadatott az a kiváltság, hogy különböző tévéjátékokban együtt játszhattunk. Iván nem csupán zseniális színész volt, hanem tehetséges rajzoló is. Otthon őrzöm a feleségemről és rólam készült karikatúráját, ami mindig mosolyt csal az arcomra.
Ő volt Liliomfi, ő volt Gálffy Eduárd zászlós A tizedes meg a többiekből, és ő volt Kárpáthy Abellino, a Kárpáthy Zoltán és az Egy magyar nábob című filmben. De ugyancsak ő volt az, aki 1990-ben politikai szerepet vállalt, és a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben országgyűlési képviselő lett.
Kuncze Gábor, egykori belügyminiszter, nosztalgikus érzésekkel idézte fel a Parlamentben eltöltött estéket. "Olykor késő estig üléseztünk, és rengeteg időt töltöttünk együtt. Mindig tisztelettel figyeltem rá" – emlékezett vissza egykori párttársára. "Az ő politikai pályafutása mellett nem csupán az ország egyik legismertebb színésze volt, hanem egy olyan figura is, akinek a szavára mindenki feszülten figyelt. Csak két felszólalónál tapasztaltam azt a csendet a teremben, mint amikor Iványi Gábor vagy Darvas Iván beszélt. Amikor Darvas megszólalt, és becsuktam a szemem, a Liliomfi dallamai csendültek fel bennem, de ha ránéztem, a szókimondó, igazságérzettel teli politikust láttam. Hozzáteszem, hogy a kilencvenes évek elején az első szabad Parlament teljesen más volt, mint a mai. Akkoriban valóban figyelmesen hallgattuk meg egymás véleményét. Iván szenvedélyesen szerette hazáját, és minden mondata, minden gesztusa erről tanúskodott."
Darvas Iván, a magyar színház és film kiemelkedő alakja, utolsó éveiben súlyos egészségi problémákkal küzdött, hiszen veséi és szíve is megviselték. 2007. június 3-án, 81 éves korában távozott az élők sorából. Hamvait a családja hazavitte, de azóta is rejtély övezi, hogy hol található a legendás művész végső nyughelye. Az ő emléke tovább él a színpadon és a filmvásznon, ahol maradandót alkotott.
