Egy korszak emlékének lenyomata: A Dunai Vasmű születése és a környező város fejlődése.
Az 1950-es évek hajnalán a magyar filmhíradó hangzása tele volt lelkesedéssel, az iparosítás diadalmas előrehaladását és a "fényes jövőt" hirdette. 1951-ben, amikor városunk még Sztálinváros néven volt ismert, a híradók nem csupán az építkezések lenyűgöző látványát rögzítették, hanem a munkások "hősiességét" is, tükrözve Dunaújváros egykori szellemét és ambícióit.
Dunaújváros régen: Így kezdődött minden
A híradórészlet arról tájékoztat, hogy "az 1951-es népgazdasági terv megvalósításához körülbelül 160 ezer új munkaerő szükséges." Ekkoriban a propaganda célja az volt, hogy a szocialista társadalmi rendszert a kapitalizmussal szemben fölényesként állítsa be. Emlékeztettek a Horthy-korszak sötét időszakaira, amikor a munkanélküliség sok családot a nyomor szélére sodort. A szocializmus ígérete szerint a munkahelyek teremtése nemcsak gazdasági fellendülést hozott, hanem a társadalmi jólét alapját is képezte.
- A felvétel nosztalgikus emlékeket idéz fel.
Ezzel szemben a szocialista ötéves terv "örökre megszüntette" a munkanélküliséget - legalábbis a korabeli híradók narratívája szerint. Már az év első felében csupán az építőiparban közel 40 ezer új munkásra volt szükség, és ennek egyik leglátványosabb példája a Dunai Vasmű építése volt.
A felvételen látható Gölle József brigádvezető, aki az újonnan érkezőknek bemutatja a betongerendák elhelyezésének fortélyait. Eközben Horváth Lajos, a betonszállító brigád irányítója, rendkívüli, "200%-os teljesítménnyel" emelkedik ki, miközben kollégáit hasznos szakmai tanácsokkal segíti.
Az új és régi munkások fáradhatatlan munkája nyomán szinte egyik napról a másikra "a földből nőnek ki a hatalmas, modern lakóházak", amelyek a pentelei vasmű dolgozóinak otthonául szolgálnak. Ez volt az az időszak, amikor Dunaújváros - akkor még Sztálinváros - a magyar iparosítás jelképévé vált.
