A Bekecsi Lovas Napok egy izgalmas esemény, ahol a lovak és a lovas kultúra kerülnek a középpontba. Ez a rendezvény nemcsak a lovasoknak, hanem a természet kedvelőinek és a családoknak is kínál programokat. A látogatók színes bemutatókat élvezhetnek, mint
A huszadik alkalommal megrendezett bekecsi emlékezés és lovas napok során huszárcsapatok vonultak fel, miközben főhajtással, zászlófelvonással és néptánccal adóztak a múlt hőseinek. A színes jelenetek mellett a gyönyörű őszi időjárás is hozzájárult a rendezvény sikeréhez, amely méltó módon idézte fel a 109 évvel ezelőtti csaták emlékét. A hegytetőn összegyűltek közösen emlékeztek azokra, akik életüket áldozták a szabadságért, megmutatva, hogy ennek az értéknek mekkora jelentősége van számunkra. "Amikor 2005-ben a torboszlói kopjás lófő székelyek elindították ezt a hagyományt, egy szikrát gyújtottak, amely azóta évről évre lángra lobbantja közösségünk szívét" - hangzott el a hegyen, ahol a múlt és a jelen összefonódott, emlékezve a bátorságra és az összetartozásra.
Szombaton igazán varázslatos őszi nap köszöntött ránk, amikor a Bekecsre igyekvők serege – autók, szekerek és lovasok – szorgosan kúszott felfelé a hegy lankáin. Ezen a különleges napon a múlt emlékei éppúgy jelen voltak, mint a természet szépségei, hiszen az első világháború egyik sikeres csatájára emlékeztünk, miközben élveztük a találkozást, a friss levegőt és a csodás látnivalókat, amelyeket az őszi táj kínált.
A nyárádselyei Faluerdeje fölötti sírkertnél idén kevesen álltak meg, csupán néhány tucatnyian rótták le kegyeletüket azok előtt, akik a lombsátor alatt nyugszanak. Itt pihen 27 magyar és két bosnyák katona emléke, akiknek hősiessége nem feledhető. A marosvásárhelyi 23. magyar királyi határvadász zászlóalj hagyományőrző csapatának nevében Benkő József történész idézte fel az 1916. szeptember 28. és október 6. közötti viharos időszakot. Ekkor a román hadsereg betört Erdély területére, és a Parajd-Szováta-Nyárádremete vonalon elérte Bekecset. A magyar hadvezetés azonban nem hagyta magát: a kassai 9. és miskolci 10. gyalogezredek harcedzett katonái, egy bosnyák zászlóaljjal kiegészülve, véres összecsapások árán megvédték a települést, visszaverve a négy román zászlóalj támadását. E harcok után a román csapatokat gyorsan kiszorították Erdélyből. Az elesett katonákat Bekecsen temették el, emléküket pedig a nyárádselyei frontharcosok örökítették meg egy síremlékkel az 1940-es években. Az ő áldozatuk tette lehetővé, hogy ma békében emlékezhessünk – hangzott el a megemlékezésen.
A hősökről nemcsak a történelem, hanem a hit szavai is szóltak Nagy Béla nyárádselyei református lelkész révén, aki emlékeztetett: akkor a bekecsi erdők csendjét verte fel a fegyverek zaja, ma pedig tőlünk nem messze, a szláv testvérháborúban is halnak meg magyarok. Szívünk aggodalommal tekint a jövőbe, pedig jobb volna szebb holnapot remélni, azt mondani, hogy van értelme élni, dolgozni. Jézus Krisztus igazsága azonban állandó, és Ő ad szívünkbe hitet, reményt, hogy építsük nemzetünket.
"A magyarság élni akar!"
A tisztelet koszorúinak elhelyezése után az emlékezők a hegytetőre gyűltek össze, ahol a rendezvény központi eseménye zajlott. Kacsó Lajos, Nyárádmagyarós polgármestere ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta, hogy e helyszínen nem csupán az elesett honvédekre emlékezünk, hanem arra is emlékeztetjük magunkat, hogy a béke, amelyben élünk, nem természetes adottság. Az ő áldozatuk teszi lehetővé, hogy szabadon, biztonságban formálhassuk közösségünk és gyermekeink jövőjét. Soós Zoltán, a Csíkszeredai Főkonzulátus képviseletében, szintén hangsúlyozta, hogy a magyar honvédek példája, a lármafák lángja és a kápolna szentsége egységes üzenetet hordoz: a magyarság élni akar, és kitart az identitása mellett. A Bekecs a székely magyarság szívverése, amely összeköti a múltat, a jelent és a jövőt.
"A fellobbanó lármafa tüze irányítsa lépteinket, a honvédek példája emlékeztessen minket arra, hogy a hűség nem csupán szavakban rejlik, hanem tetteinkben is" - hangsúlyozta a diplomata. "Az ő vére és áldozatuk hordozza szabadságunkat. Az ő bátorságukban található a mi kitartásunk. Az ő történeteik szolgálnak életünk iránytűjeként" - tette hozzá Novák Levente szenátor, aki úgy véli, hogy a Bekecsi Lovas Napok nem csupán egy egyszerű rendezvény, hanem egy találkozási pont az emberek között, a múlt és a jövő, az emlékezés és a remény határvonalán. Ezek a napok mindannyiunk számára élményeket, erőt és hitet adnak.
Az ünnepség következő részében a nyárádselyei elemi iskola és a nyárádmagyarósi általános iskola diákjai mutatták be Emlékezés címmel készült műsorukat. Ezt követően felhúzták a Bekecs-hegy piros-fekete zászlaját, és meggyújtották a lármafát. Ennek lángja a közösség összetartozását szimbolizálja, emlékeztetve minket arra, hogy együtt képesek vagyunk megőrizni a békét, és építeni egy olyan jövőt, amelyre gyermekeink is vágynak.
"Állj meg, ez a mi hazánk!"
Az ünnepség a Körtövés mezején folytatódott, ahol a szovátai barantások és a huszárcsapatok vezetésével vonult fel az ünneplő tömeg az itt nyugvó hat honvéd sírjához. Itt Benkő József ismét felidézte az 1916-os bekecsi eseményeket, hozzátéve személyes pénteki élményét, miszerint a hegyen nyugvók rámosolyogtak a sírokat gondozókra. Nagy Béla lelkész imája után Csüdör Imre jobbágyfalvi plébános emlékeztette az ünneplőket: a világháborús hősök áldozata "nem maradt meddő szomorúság", mert ma szabadság van ezen a magyar vérrel öntözött szent földön.
Ezután az emlékműnél a tisztelet virágait helyezték el Nyárádmagyarós, valamint a testvér- és partnertelepülések, köztük a magyarországi Sellye és Bekecs, valamint a felvidéki Kisújfalu képviselői. Az eseményen részt vettek a Nyárád és Kis-Küküllő völgyének bekecsalji közösségei, valamint a barantások, huszárcsapatok, és a Történelmi Vitézi Rend marosszéki és szovátasóvidéki tagjai. Különlegessé tette az ünnepséget, hogy először tisztelegtek itt a lengyelországi Laszkowából érkezett hagyományőrző lovas katonák is, akik a hagyományok ápolásának szellemében vettek részt a megemlékezésen.
Az ünnepség kulturális műsorral folytatódott, színpadra lépett a nyárádszeredai Bekecs Táncszínház és az általa oktatott néptánccsoportok, valamint a körtvélyfájai Bokréta néptáncegyüttes, a programot a harasztkeréki Varázspatkó lovarda lovas bemutatója zárta.
Hívja őket a hely szelleme
A 15. Mátyás huszárezred szovátai hagyományőrző csapata idén is megrendezte a bekecsi emléktúrát és lovas napokat, melyek már hagyománnyá váltak. Az Erdély különböző pontjairól érkező huszárcsapatokat péntek este fogadták a szovátai huszárlaktanyában. A vacsora után zeneszó mellett kedves dalokat énekeltek, igazi közösségi élményt teremtve. Szombaton kora reggel Köllő Tibor szovátai plébános szentelte meg az emléktúrát, imádkozva a résztvevők biztonságáért. A lóháton és gyalogosan érkező huszárok ünnepélyes felvonulás keretében vettek részt a hegyen tartott megemlékezésen, ahol a bihari, gyergyó-, udvarhelyszéki és szovátai huszárok, valamint a helyi barantások koszorút helyeztek el a hősök emlékművénél. Az ebéd után a hegyen felállított táborhelyen a huszárok beszélgettek, nótáztak, majd este meggyújtották a tábortüzet, ami a hagyományos huszárélet szimbóluma. A reggeli huszármise a bekecsi kápolnában zajlott, majd a táborbontás után visszatértek Szovátára. Ott, az ebédet követően, megbeszélték a jövőbeni teendőket és rendezvényeket, hiszen a következő hétvégén a szentegyházi Őszi hadjárat, majd két hét múlva az agyagfalvi székely nemzetgyűlés vár rájuk - számolt be a huszárok programjairól a Népújságnak Máté Miklós hadnagy, a szovátai csapat tagja.
A bihardiószegi Gróf Széchenyi István huszárszázad küldöttei tizedik alkalommal vettek részt a bekecsi megemlékezésen, bár ezúttal csupán két huszár, Gellért Ákos főhadnagy és Kis Géza huszárkapitány képviselte őket. Utóbbi lapunknak elmondta: évente eljönnek ide, hogy tisztelegjenek az elesett hősök előtt. Egyben viszonozzák az itteni huszár bajtársaik kedvességét, hiszen azok is elmennek a bihardiószegiek meghívására a Kis Pál-emléktúrára és a huszáros pincemustrára, amikor tizennégy pincegazda nyit ajtót a huszárok előtt, hogy azok végig-
kóstolják az Érmellék Diószegen tárolt borait. Itthon érzik már magukat a Bekecsen, nagyon jól fogadják őket a Maros megyeiek, tetszenek nekik az itt eléjük tárt történelmi értékek és az, ahogyan megértetik mindenkivel, hogy miért kell feljönni erre a hegyre - akár először, akár tizedszer. Minden alkalommal érzik, hogy ennek a helynek egyedi az ereje, az elesett katonák szellemiségét lehet itt érezni.
