Bauer Bence: A CDU ráébredt, hogy a német társadalomban jobboldali többség alakult ki.

Szerdán, a Bundestag falai között egy jelentős esemény zajlott, amely talán történelmi mérföldkőnek is tekinthető. A CDU-CSU beadványát az eddig politikai karanténban tartott AfD támogatásával fogadták el, ezzel pedig "lesöpörték" a baloldali és liberális erők ellenállását. De mi is zajlott valójában a német szövetségi parlament alsóházában?

- Egy jogilag nem kötelező, ám politikai állásfoglalást fogadott el a Bundestag, ami felszólítja a német szövetségi kormányt többek között arra, hogy határellenőrzéseket foganatosítson, permanens jelleggel - akár visszautasítva a menedékkérelmet megfogalmazó határátlépőket.

Ez a kezdeményezés komoly fordulatot jelent a migránskérdés kezelésében.

- Ez semmi más, mint amit a német alaptörvény 16/A paragrafusában 1993 óta már rögzítésre került, azaz semmi újdonságról nem beszélhetünk. Viszont nagy felháborodást kavart az ügy: jobboldali többség realizálódott a Bundestagban azzal, hogy a CDU együtt szavazott az AfD-vel és egyébként az FDP-vel is. Ezért van a nagy felháborodás: 348:344 arányban knapp (szűk, szoros - a szerk.), de biztos többség mutatkozott meg. Sokan most attól félnek a baloldalon, hogy ez a jobboldali többség, ami Németországban nemcsak a parlamentben, hanem a társadalomban is masszívan jelen van a migráció kérdésében, testet ölt, és realizálódik a küszöbön álló előre hozott választás után.

Lehetséges, hogy ez a közös fellépés ismételten megvalósul az előre hozott februári választások során?

- Nem mondanám azt, hogy ebből most azonnal egy CDU-AfD-kormány lesz, de hosszú távon nem lehet kizárni, hogy a CDU-CSU - akár az FDP-vel, akár nélküle -kisebbségi kormányzásba kezdjen az AfD külső támogatásával.

- Elképesztő méreteket öltött az elmúlt évtizedben a 2013-ban alakult AfD démonizálása. Vajon kitörhet most a jobboldali párt a köré épített karanténból?

- Szerintem ez a kitörés abban a tekintetben már megtörtént, hogy Kelet-Németországban az AfD 30-33 százalékos eredményeket szerzett a helyi szintű tartományi voksolásokon. Nyilvánvaló, hogy az AfD azt képviseli, amit a társadalom többsége elvár: a szigorú migrációs politikát. Csakhogy a pártot az említett tíz évben démonizálták. Ehhez az ellehetetlenítéshez különböző helyekről, így az Egyesült Államokból vettek át mintákat. Ilyen volt a diskurzus beszűkítése, a politikai kapcsolatokból való kizárás - ám ez most már nem hatásos, és a németek többsége átlát a szitán. Új politikát akarnak, és az AfD lehet az első fecske ezen a téren. Hiszen a CDU is felismerte, hogyha ők nem javasolják ezeket a lépéseket, akkor az AfD áll elő e javaslatokkal. Márpedig az AfD masszívan tud nyerni, főleg az aschaffenburgi késes támadás után.

Milyen mértékben érezhető a terrorcselekmény belpolitikai következménye?

A politikai helyzet ekkor már az AfD javára billent, és azóta is folyamatosan ott maradt. A CDU-CSU számára aggasztó lehet, hogy az AfD akár megközelítheti őket, vagy akár holtverseny is kialakulhat a választások kimenetelében.

- Elérkezett tehát a CDU-CSU ahhoz, hogy fordulatot hajtson végre, véget vetve a német törvényhozás keresztény-konzervatív pártkoalícióját jellemző, a Schröder-korszakot követő mélyrepülésének?

A fordulat még nem a küszöbön áll, de az tény, hogy az elmúlt napokban a diskurzus irányt váltott. Egyértelművé vált, hogy azok a narratívák, amelyeket a baloldal a migrációs politikáról közvetít a választók felé, korántsem állják meg a helyüket. Ezt jól példázza a szászországi parlamenti választás, amely szeptember elsején zajlott, és amely előtt néhány nappal afgánokat toloncoltak ki, akik nem voltak jogosultak menedékjogra, még a baloldali kormány is támogatta a kiutasításukat. Miközben a baloldali pártok az elmúlt évtizedben azt hangoztatták, hogy a kitoloncolás lehetetlenség, a választások előtt hirtelen mégiscsak megnyílt ez a lehetőség. Jelenleg tehát egy paradigmaváltás szemtanúi vagyunk: a választók ráébrednek, hogy a dolgok, amelyeket az AfD képvisel, valójában megvalósíthatók. A CDU pedig okosan észrevette, hogy a német társadalomban jobboldali többség van. A német parlamentben most már ezt is felismerték, így izgalmas hetek elé nézünk, nemcsak a választási kampányban, hanem az azt követő kormányalakítás során is.

- Megkezdheti a német politikai fő áramlat az olyan tabutémák átgondolását, mint a méregzöld energiapolitika vagy a genderpropaganda pártolása?

A helyzet akkor válik igazán érdekesebbé, ha a választások után a CDU, a szociáldemokraták és a Zöldek között annyira elmérgesedik a viszony, hogy politikai feszültségek vagy szakmai nézeteltérések gátat szabnak a megbeszéléseknek. Ha a helyzet hasonlóan alakul, mint Ausztriában, ahol hónapokig tartottak a tárgyalások, és végül zsákutcába jutottak, akkor nyár elején valóban előállhat az a szituáció, hogy a CDU kisebbségbe kerül. Ebben az esetben a pártnak a szakpolitikák mentén kell többséget kialakítania, és meg kell tennie az ajánlatot minden parlamenti párt felé, hogy támogassák például egy javaslatot. Ha ezt az AfD fogja megvalósítani, valószínű, hogy a CDU elismeri: a jobboldali többség, egyfajta nem hivatalos koalíció, akár informális támogatással is, nélkülözhetetlen. A német társadalom elvárása ugyanis, hogy jelentős változások történjenek a migrációs politikában, a gazdasági irányvonalakban, valamint más fontos területeken, például az energiapolitikában és a genderpolitikában.

Mennyire valószínű, hogy a CDU egy radikális irányváltást választ, ahelyett, hogy folytatná a "kényelmes" és jól bevált együttműködést az SPD-vel, amely évtizedek óta jellemzi a német politikai tájat?

A tegnapi nap óta a szociáldemokraták és a Friedrich Merz által vezetett CDU között jelentős feszültségek alakultak ki. Az SPD tagjai úgy érzik, hogy Merz politikai irányvonala Németországot "a fasizmus küszöbére" sodorta. Ezzel párhuzamosan történelmi párhuzamokat idéznek, például a holokauszt-emléknapot emlegetve. A német szociáldemokrata diskurzus tehát ezen a vonalon próbálja befolyásolni a közvéleményt. Ugyanakkor fontos, hogy a felmerülő problémákra valódi, gyakorlati megoldásokat keressünk. Az, hogy eddig miért tartott ilyen sokáig, aggasztó, de talán most végre láthatunk egy kis reménysugarat az alagút végén.