Barnier bukása és Macron harca: Két politikai figura, akik a francia politikai tájban különböző utakat jártak be, de mindketten jelentős hatással voltak az ország jövőjére. Barnier, mint az EU egyik kulcsszereplője, a Brexit-tárgyalások során próbálta kép

Michel Barnier, Emmanuel Macron elnök miniszterelnöke három hónapos hivatali idő után kénytelen volt távozni. Dornfeld László szerint Barnier nagy tapasztalatot halmozott fel, hiszen volt több kormányban miniszter, az Európai Néppárt alelnöke kilenc éven át és az EU főtárgyalója a Brexit tárgyalásokon. Bukását az okozta, hogy a számos megszorítást tartalmazó költségvetési törvény elfogadásakor a francia alkotmány 49.3 szakaszára támaszkodott, amely lehetővé teszi, hogy a parlament megkerülésével fogadjanak el jogszabályokat, de 24 órán belül bizalmatlansági indítványt kezdeményezhetnek a kormány ellen.

Mint Dornfeld rámutatott, a helyzet kilátástalan volt, hiszen Barnier kisebbségi kormánya ki volt szolgáltatva a baloldali Új Népfrontnak és a jobboldali Nemzeti Tömörülésnek, amelyeknek együttesen elegendő képviselőjük volt ahhoz, hogy megbuktassák.

Dornfeld állítása szerint Macron már korábban jelezte, hogy függetlenül a szavazás kimenetelétől nem tervezi lemondását az elnöki tisztségről. Ezenkívül ígéretet tett arra, hogy hamarosan megoldást talál a politikai válságra. A francia jogszabályok értelmében azonban új választásokat júliusig nem lehet kiírni.

A belpolitikai válság hatásai nem csupán a hazai gazdaságra, hanem a nemzetközi kapcsolatokra is komoly kihívásokat jelentenek. Dornfeld véleménye szerint ezek a következmények messze túlmutatnak a politikai színtéren, és jelentősen befolyásolják az ország gazdasági stabilitását és külpolitikai pozícióját.

A szakértők véleménye szerint Macron nemcsak hazai pályán, hanem az európai politikai arénában is komoly kihívásokkal néz szembe. Az Európai Parlament választásai, valamint az azt követő előrehozott általános választások már most érezhetően gyengítették Macron befolyását az európai döntéshozatalban. Franciaország, amely korábban kulcsszereplő volt Brüsszelben, most egyre inkább elveszíti a hatását a kontinens politikai folyamataira.

Közben Marine Le Pen és a Nemzeti Tömörülés egyre inkább megerősíti pozícióját. Dornfeld véleménye szerint Le Penék előretörése már-már megállíthatatlannak látszik, még akkor is, ha a Népfront folyamatosan hangoztatja antifasiszta nézeteit.