"A szobám ajtajára azt írtam: 'Bajnok szeretnék lenni.' Minden tőlem telhetőt megtettem ennek érdekében" - mesélte a Loki korábbi jobbhátvédje.

Egykor Böde Dániel ellen ő is játszott, mint elmondta, csak nagyon nehezen tudták megállítani. Nagy Zoltánnal a sportolói karrierje főbb mérföldköveiről és a mostani Lokiról is beszélgettünk.

- Mostanság nagy változások vannak az életemben. A Lokinál eltöltött évek nagyon parádésak voltak, aztán elkezdtem a civil életet - de mellette ugyanúgy folytattam a labdarúgást előbb a DEAC-ban, majd a Karcagon, most pedig a szabolcsi első osztályban, a Nagyecsedben. Hét és fél évig a sportboltban tevékenykedtem, tavaly év végén pedig több dologba is belekezdtem. Most biztosítási tanácsadóként helyezkedtem el. Még nagyon az elején járok, de minden pozitív - kezdte a Haon sport témájú podcastjában, a H szektorban Nagy Zoltán, a Debreceni VSC többszörös bajnok labdarúgója, akivel beszéltünk a múltról, a jelenről és a jövőről is. A fő téma természetesen a foci és a DVSC volt, de szó esett a családról és a barátokról is.

- mondta a H szektorban a debreceni gárda egykori jobbhátvédje, aki röviden azt is megemlítette, a Loki színeiben melyek voltak a top meccsei. Bár már az új Nagyerdei Stadionban is játszhatott, szerinte az Oláh Gábor utcai létesítményben sokkal jobb volt a hangulat, ahogyan fogalmazott: neki az volt a szíve csücske. Nagy Zoltán azt is hangoztatta, számára milyen sokat jelentett a szurkolók biztatása, és ezúton is köszönetet mondott.

Nagy Zoltán mindig is vágyott arra, hogy bajnok legyen, és ezt a célját többször is sikerült elérnie. De mi is lehetett a titka ennek a sikernek?

Nagy Zoltán megosztotta velünk, hogy gyermekként milyen álmot dédelgetett. - A Debreceni Sportiskolában Jankovics Sándor edzőm inspirált minket, hogy fogalmazzunk meg valamilyen célt, amely motiválhat bennünket. Arra ösztönzött, hogy otthonaink falára írjunk fel egy vágyott célt, amit el szeretnénk érni.

Hogy mik voltak a főbb lépcsőfokok? Mikor a Sportiskolát összevonták az Olasz Focisulival, tizennégy-tizenöt évesen kiválogattak. Utána a junior, majd a felnőtt csapattal készülhettem. Sok tapasztalatra tettem szert, mikor fiókcsapatként Létavértesen játszhattunk, később is nagyon sokat profitáltam ebből az időszakból. Volt még egy kitérőm a Budapest Honvédhoz, ahol kölcsönben rendszeresen játéklehetőséget kaptam. Akkor éreztem, hogy NB I.-es szintű játékossá értem. Addig csak hat meccsen volt a DVSC-ben, de miután visszakerültem, többször voltam a pályán, úgy éreztem, megállom a helyem - fogalmazott Nagy Zoltán, aki a mostani fiatal futballistáknak is üzent.

- Sose voltam egy labdazsonglőr, ezt mindenki tudja, de ez az NB I.-es szinthez nem is feltétlenül kellett. Szerintem erős voltam abban, hogy beleálltam a munkába, és rengeteget gyakoroltam. Gyors voltam, a oldalról tudtam a támadásokat segíteni. Mindent próbáltam mindent kiadni magamból, szerintem a megalkuvás nélküli küzdéssel, a beadásokkal segítettem a legjobban a csapatot - gondolt vissza.