Az én hetem Lackfi Jánossal: Az álom szolgáltatás rejtelmei Ebben a különleges hétben Lackfi Jánossal, a költészet varázslatos világába merültem. Az álombeszolgáltatási kötelezettség keretein belül felfedeztem, hogyan válik a költői képzelet valósággá. M
Belépek a kapun, a kártyámmal egy csipogás kíséretében aktiválom a beléptető rendszert, és a krómacél szárnyak zökkenőmentesen széttárulnak előttem. Szigorúan titkos megbízatás vár rám. A nemzet álmait nem szabad a nyilvánosság elé tárni. Ha bármi kiszivárog abból, amit itt felfedezek, kénytelen leszek mindenkit elhallgattatni. A lift hangtalanul emel felfelé az üvegezett irodámba, melynek áttetsző falán keresztül a város panorámája tárul elém. Lent apró emberek mozognak, mindegyikük a saját álmaikkal a fejükben. Minden egyes álomnak itt, a titkos fájljaimban van a helye. A Mesterséges Intelligencia folyamatosan átfuttatja a beérkezett éjszakai látomásokat, és különböző logikák szerint – tematikusan, időrendben, társadalmi vagy ágazati szempontból, sőt pszichológiai aspektusok alapján – rendezi őket.
Az elemzés nem az én hatásköröm, az egy szinttel feljebb zajlik, de én élvezem nyomon követni a beérkező álomtömegek dinamikáját, és kiszűrni a rendellenességeket, a hibás fájlokat, valamint a nem megfelelően feltöltött tartalmakat. Könnyen beérhetném magam a rendezgetéssel, és elkerülhetném az álomrögzítő irodák látogatását, hiszen a beosztottaim elvégezhetnék ezt a feladatot helyettem. Viszont engem vonz a terepmunkának ez a részlete, nem szeretnék elszakadni a valóságtól. Persze az már egy másik kérdés, hogy az álmok valósága mit is jelent valójában.
Mióta létezik kötelező álombeszolgáltatás, csak ámulunk, milyen brutális munkát végez az állampolgárok agya. Hogy ebből milyen módon spekulálható ki bármiféle jövőstratégia, az szerintem ingoványos talaj, de hát ezen dolgozik az egész felettünk lévő emelet. Állampolgárok jönnek, állampolgárok mennek, nyomtatvány kitöltve, álmok jönnek, álmok mennek, mindegyik rögzítve, a hangfájlt szöveggé alakítják, korrektorok kezébe kerül, és megy tovább a maga útján. Kérem a következőt!
- Ma éjszaka egy hatalmas űrcsirke belsejében volt küldetésem, ahol az értékes kék whiskyt kellett megtalálnom. Miközben életemben sosem ittam még whiskyt. Természetesen csak kiterjesztettem a karomat, és már süvítettem is az űrben. Épp vígan pörgök meg lebegek, élveztem nagyon, mikor rám támad egy batárnagy dagadt fickó. Körülöttem az űrcsirke húsfröcsköléssel darabokra hullott, én meg az egyik leszakadt szárnya végébe kapaszkodva lebegtem az űrben, nyakamban kolbász-nyaklánccal, ami fogalmam sincs, honnan került elő. Végül elém sodródott egy kecske, azt mekegte, ébredjek fel, és felébredtem.
- Álmomban volt egy kis zsiráfom, Zsuzsi volt a neve. Kábé két-három centis lehetett, mindenhova magammal vittem a zsebemben. Tablettaszerű tápot kellett neki adni, ilyen gyógyszerlevélből kellett kinyomogatni. Cukin majszolta. Néha ki kellett fordítanom a zsebemet, mert telekakilta apró bogyókkal. Megszagoltam, kakaóillatuk volt.
