Az állattartás számos izgalmas lehetőséget kínál, de ezzel együtt különféle fertőző betegségek kockázatát is magában hordozza. A National Geographic cikkében bemutatott kutatások rávilágítanak arra, hogy az állatok és az emberek közötti interakciók miként

Egy 37 évezredre visszanyúló genetikai vizsgálat szerint az állattartás gyökeresen átalakította az emberi egészség helyzetét.

Eske Willerslev, a Koppenhágai Egyetem és a Cambridge-i Egyetem neves paleogenetika professzora állt annak a kiterjedt kutatócsoportnak az élén, amely Eurázsia területén régi DNS mintákban 214 emberi kórokozót azonosított. A kutatás során a tudósok első alkalommal tudták bizonyítani, hogy egy állatról emberre átterjedt fertőző betegség - más néven zoonózis - már 6500 évvel ezelőtt is jelen volt. Érdekes módon, ezek a betegségek körülbelül 5000 éve kezdtek el gyakoribbá válni. A Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány a legnagyobb léptékű vizsgálat, amely valaha a fertőző betegségek múltját kutatta.

A kutatás aktuálisabb nem is lehetne, hiszen még mindig élénken él bennünk a COVID-19 emléke, amely szintén egy denevérektől származó fertőzés. Ráadásul az Egyesült Államokban a madárinfluenza révén megfertőzött tehenek és más háziállatok nap mint nap felhívják a figyelmet a helyzet súlyosságára. Ahogy egyre inkább kiszorítjuk a vadon élő állatokat természetes élőhelyeikről, úgy a velük való találkozás is gyakoribbá válik, ami elkerülhetetlenül magával hozza, hogy a kórokozóik is utat találjanak hozzánk.

A kutatók több mint 1300 ősi személy DNS-ét vizsgálták meg, köztük olyanokat is, akik már 37 ezer évvel ezelőtt éltek. Az elemzett csontok és fogak lenyűgöző betekintést nyújtanak a paraziták, vírusok és baktériumok által okozott fertőzések múltjába. A tanulmány során kiderült, hogy a fertőző betegségek terjedésében jelentős szerepet játszott az, hogy közvetlen kapcsolatban éltünk háziasított állatainkkal, míg a sztyeppei nomád pásztornépek voltak a legfőbb közvetítők.

Régóta gyanítottuk, hogy a betegségek új korszaka kezdődött meg, amikor áttértünk a mezőgazdálkodásra és az állattartásra - most a DNS-minták segítségével igazoltuk, hogy ez legalább 6500 éve megtörtént. E fertőzések nem egyszerűen csak betegségekért voltak felelősek, de populációk omlottak össze miattuk, migrációt és genetikai alkalmazkodást is magukkal hoztak

Willerslev professzor kijelentette: "Kérlek, tedd egyedivé a mondandódat!"

A pestis legrégebbi példáját is megtalálták a 214 azonosított kórokozó között: a Yersiniai pestis baktérium nyomait egy 5500 évvel ezelőtt élt személy maradványaiban mutatták ki. A pestis a középkori Európa népességének negyedét-felét irtotta ki.

A kutatók felfedezték, hogy régóta ismert betegségek kórokozói is megtalálhatók az ősi mintákban, például a malária 4200 éves, a lepra 1400 éves, a Hepatitis B pedig már 9800 éves nyomokat mutat. Ezen kívül a torokgyík kórokozója is előkerült egy 11000 éves mintából. Érdekes módon a visszatérő tífusz első nyomait 5500 éves rétegekben azonosították, ami a pásztorkodás megjelenését követően történt.

A kutatások során arra keresték a választ, hogy milyen mikroba-DNS maradványai találhatóak az emberi mintákban. A vizsgálatok eredményei szerint a legtöbb azonosított elem az emberi mikrobiom különböző képviselői közül került ki, például a szájüregünkben élő baktériumok közül. Érdekesség, hogy a kutatás során összesen 214 kórokozót is sikerült felfedezni.

Pestisbaktériumot például 42 emberben mutattak ki, ezek nagy területű elterjedésről tanúskodtak (Oroszország, Közép-Ázsia, Bajkál-tó vidéke), valószínű, hogy Közép-Ázsia környezetében volt az eredeti otthona a kórokozónak, ahol csak helyi járványokat okozhatott. Később a nagy "világkarriert" befutó változatok már a bolha terjesztette baktériumtörzsek voltak, a bolhához alkalmazkodás jelentette azt, hogy a pestis képes volt gyorsan és igen hatékonyan terjedni és világjárványokká alakulni.

A leprát skandináv mintákban azonosították, mégpedig abból a korszakból, amikor a mókusprém-kereskedelem fellendült. Ismert, hogy a lepra számos rágcsálót, köztük a mókust is megfertőzi, elképzelhető, hogy a skandináv esetek is a mókusokhoz köthetők. Érdekes módon a vizsgált emberek 1,1 százalékában több kórokozót is találtak, így például egyik esetben lepra és fekete himlő is kínozta az embert egyidejűleg.

A legtöbb kórokozót kb. 5000 évvel ezelőtti minták hordozták. Ez az az időszak volt, amikor Európa népessége átrendeződött, könnyen lehet, hogy az ide eljutó járványok hatásához köthető népességcsökkenés miatt. Az elnéptelenedett területeken aztán a kelet felől érkező népek otthonra leltek, majd keveredtek a maradék őslakossággal.

Ez a szituáció meglehetősen emlékeztet arra, amit az amerikai őslakosok tapasztaltak az európai hódítók megjelenésekor. Lehetséges, hogy ez a körülmény hozzájárult egyes autoimmun betegségek, például a sclerosis multiplex, gyakoriságának növekedéséhez. Ennek hátterében az állhat, ahogyan az emberi immunrendszer reagált a különféle kórokozókra és a megváltozott környezeti feltételekre.