Azok az országok, amelyek már megkezdték a lejtőre való lecsúszást, valószínűleg nem találják meg a megoldást a német CDU vagy akár Donald Trump segítségével sem. A helyzetük megfordítása nem ígérkezik könnyű feladatnak. - Mandiner

Ha van valami, amit a múlt csütörtöki esemény tanítani tud nekünk, az az, hogy a biztonságunk, és különösen gyermekeink védelme nem magától értetődő, hanem rendkívüli ajándék. Ez egy érték, amelyet semmilyen körülmény között nem szabad kockára tennünk.

Január huszonkettedike reggelén sok magyar szülő számára igazi stresszforrássá vált a helyzet: több száz iskolát kellett bombariadó miatt evakuálni. A nap folyamán azt is tapasztalták, hogy több környező településen és államban is hasonló incidensek történtek, ami csak tovább fokozta a feszültséget és a bizonytalanságot.

Persze a politikum azonnal reagált - a kormány, amely a felelősséget viseli a gyermekek életéért, és az ellenzék különféle ágai-bogai is, amelyeknek, úgy látszik, eleddig nem sikerült megegyezniük abban, hogy azért mondjon le a kabinet, mert a titkosszolgálat nem tudott előre egy ilyen országos biztonsági fenyegetésről, vagy azért, mert túlreagált egy diákcsínyt.

a vélt érdekekre vonatkozó benn­fenteskedő spekulációtól a kárörvendésen át az aggodalmak fölényes kikacagásáig. A legérthetőbb még ezek közül - és talán az egyetlen aspektus, amely ténylegesen szót érdemel - az iskolák kiürítésének esetenkénti szakszerűtlensége. Az egy szál pólóban az épület előtt fagyoskodó diákok, az iskolában maradt holmi, a tűzszerészek munkájába bevont tanárok és a szülők tájékoztatásának akadozása mind-mind jogos kritika tárgya lenne. Már abban az esetben, ha nem abból indulna ki, hogy lám, nem történt semmi, miért nem vehette fel még a dzsekijét-táskáját a gyerek, és hagyhatta el normálisan az iskolát. Messzire vezetne ennek a furcsa kettősségnek a pszichológiai elemzése - hiszen ha öt perccel korábban még a gyerek életéért rettegtünk, akkor hirtelen miért is olyan fontos, hogy fázik-e, amíg a polgármesteri hivatalba kíséri őket az osztályfőnök? -, egyetlen szempontot azért érdemes megfontolni.

Nem hiszem, hogy a fenyegető levél tartalma különösebben figyelemre méltó lenne. Ugyanakkor benne volt minden olyan elem, ami a kontinens biztonságosabb részein szokatlan számunkra: vallási retorikába ágyazott, barbár gyűlölet, amelynek írója még arra sem veszi a fáradságot, hogy a kiszemelt áldozatát egy középiskolai felvételi dolgozat szintjén megillető tisztelettel szólítsa meg az üzenetében.