Legyen szó hibrid vagy hagyományos formáról, ez mindenképpen hadviselés.

Az ember folyamatosan idegeskedik a politikán, mostanában főleg akkor, amikor a háború a kérdés.

Pedig már nem kérdés. Akkor sem, ha éppen nem a mi területünkön lőnek több mint ezer napja puskával, ágyúval, rakétával. De a háború - ne tessék megijedni, csak semmi rémhír - hibrid formában már itt van.

Szlovákiában az iskolák ellen irányuló bombafenyegetések már hónapok óta feszültséget okoznak a szülők, pedagógusok és természetesen az igazgatók körében is. Az ország szinte minden részét érinti ez a nyomasztó helyzet. A magyar kormányzatot célzó hackertámadások láttán pedig úgy tűnik, Szíjjártót ezúttal sem zavarja különösebben – mintha csak immunis lenne a digitális fenyegetésekre. Eközben az európai kritikus infrastruktúra is egyre inkább a hackerek figyelmének kereszttüzébe kerül, de úgy tűnik, hogy Szíjjártó idegeit ez sem rázza meg különösebben.

A britek kiszámolták (vajon miért?) és közzé is tették (vajon miért?), hogy a hadseregük perszonális feltöltésre szorul. Egyre több magas rangú politikus hangsúlyozza nyíltan, hogy Oroszország Ukrajnában nem veszíthet - legutóbb a csak itthon magas rangú Pellegrini az oroszokkal és fehéroroszokkal közvetlenül szomszédos, Szlovákiához hasonlóan nem túl nagy Lettországban tett ilyet a helyi elnök jelenlétében, amikor a NATO-katonáinkat látogatta meg. Mit mondjunk? Rohadtul lelkesítő volt.

Romániában a választásokra a jelek szerint nem magától építette fel magát mérhetetlenül rövid idő alatt a náci örökség politikai képviselete - egyesek szerint orosz teszt volt. Vagyis már nem egy ország kormányzati köreinél tart a hibrid hadviselés. Már csak hab a tortán, hogy egyes tenger alatti kommunikációs vezetékek sorra megöngyilkolják magukat, nyilván az északi borongós időjárás miatti depresszió következtében...

Nyilvánvaló, hogy az a turistahullám, amely Szlovákiából Oroszország felé irányul, nem része semmilyen hibrid hadviselésnek – erre nincsenek bizonyítékaink. Mégis, Gyimesi és Blaha olyan lelkesítő szavakat hangoztattak, és annyira vonzó képeket mutattak a boldogság és szabadság e szigetéről, hogy Fico is Moszkvába készül ünnepelni a fasizmus legyőzését jövő májusban, miután az orosz tévékben zajló botrányos interjúk után a világ figyelme is rájuk irányul. Az SNS vezetője pedig ismét megpróbálja megelőzni a többieket, és a jelzőlámpák reszkessenek! Igen, talán nevetséges, de a látszat terjed, hogy a „minden oroszok vezetője” nem más, mint egy leprás gyilkos, pedig valójában az. Ha Lučanský és Danko utazhatnak, akkor valószínűleg mások is követni akarják őket, különben itthon a krokodilkönnyekkel teli siránkozás vár rájuk. A smeres klikk, köztük Tibor Gašpar és Richard Glück, szintén csatlakozik Dankohoz. Lavrov külügyminiszterrel, Vologyinnal, az alsóház vezetőjével és Manturov első miniszterelnök-helyettessel „egyeztetnek”. Érthető, hogy nem a falusi ötödosztályú focimeccsekre kaptak meghívást. A Hlas, mint a kormánykoalíció harmadik tagja, eddig sikeresen megőrizte távolságát. Tegnap Denisa Saková, gazdasági miniszterünk (Hlas), Szentpétervárra érkezett, hogy a Gazprommal tárgyaljon. Ha ezután a gáz és a távfűtés ára bármilyen módon nem csökken, vagy ha esetleg drágul, és mindezt Fico dotálja az adóinkból, akkor nehéz lesz elmagyarázni a népnek, hogy nem Putyin bátyuska tette nekik ezt a szívességet.

Bár jelenleg nincs puskagolyó, a háttérben mégis zajlik valami, ami messze áll a béke fogalmától – akár hibrid háborúnak, akár másnak hívjuk. De ne essünk pánikba, hiszen mindig akad valaki, aki megóv minket a veszélyektől. Csak az a kérdés, hogy meddig bízunk abban, hogy ez a védelmező nem lesz az, aki végül ránk rúgja az ajtót.

A ketrecben élő békegalambok etetéséhez dobjon be 50 centet, majd az óramutató járásával ellentétes irányba fordítsa el a fogantyút! És a tekintetét!