A természet csodái: Kalendárium (DCLXVI) Az évszakok körforgása, mint egy varázslatos tánc, minden hónapban új arcát mutatja a természetnek. A tavasz üde zöldjei és virágainak illata, a nyár forrósága és a napfény játéka, az ősz színes levélhullása, vala

Horváth István az Utunk című folyóiratban 1959. április 23-án publikálta Április című versét, amely tökéletesen illik hónapunk utolsó hetéhez. Nézzünk vissza egy pillanatra ennek a szeszélyes hónapnak az egyedülálló természetére! Idén is megkapta az évszázados megfigyelés érvényét: Április hét tél, hét nyár. Én magam is kétszer váltottam kalapomat filcről szalmára, alkalmazkodva az időjárás kiszámíthatatlanságához.

Réges-régi feljegyzések tanúságát hívom segítségül.

Kr. u. 373 áprilisának végén egy hatalmas vihar zúdult Julianus apostata hadseregére, szétzilálva a katonák sorait és zűrzavart teremtve a táborban.

1228 áprilisában heteken keresztül olyan meleg volt, hogy a búza sárgulni kezdett.

1359 áprilisában a hideg csapás szinte teljesen elpusztította Európa szőlőskertjeit.

1446 áprilisában Közép- és Nyugat-Európát egy rendkívüli hidegfront és hatalmas havazás sújtotta, amely sokak számára emlékezetessé tette ezt az időszakot.

1699 áprilisa rendkívül szárazsággal sújtotta egész Erdélyt. "A föld olyan kemény volt, mint a vas" - írja az akkori krónikás.

Mégiscsak 2025-ben is április volt a tavasz kezdetének varázslatos hónapja.

Amikor az erdő mélyén barangolsz, és rábukkansz egy titkos forrásra, ülj le mellé csendesen, és merülj el a nyugalomban. Légy olyan halk, mint a szellő, és akkor felfedezheted a zöld ruhás tündérke édes dalát, ahogy a víz lágyan susog. Ha igazán figyelsz, és képes vagy megérteni az erdő titkos nyelvét, akkor megelevenednek előtted a varázslatos mesék, amelyeket a forrás, a csermely és a patak tündére mesél a fák számára. Ezen a mesebeli helyen minden csepp víz egy új történetet suttog, csak neked.

Wass Albert bölcsességét követve, most éppen egyfajta összegzést készítek.

Erdőt-mezőt járva találkára hívogatott itt-ott egy-egy tavaszikankalin-csokor. A dombperemeken halvány lilás virágait a tavaszi lednek - a lebomló antocián miatt - idén is már kékre festette át. A Somostető üde talaján a fehér virágú galambvirág, a berki szellőrózsa és a sárga bogláros szellőrózsa virágszőnyegdarabkái lassan beleolvadtak már a fény után törekvő kalászosok sötétedő zöldjébe. De már bontja szirmait az Udvarfalva fölötti napsütötte domboldal legszebb dísze, a törpe nőszirom. Mint neve is jelzi, szépségét éppen alakja adja, jelzője alig néhány centis szárhosszára utal.

A rovarok birodalma újra életre kelt. Az áttelelt petékből kikelő hernyók mohón falatoznak a növények friss zöldjéből. Vámosgálfalván, a tavaszi jégeső után, a felhők közül előbukkanó napfényben bámultam a levegőben szálló káposztalepkéket, amelyeknek szárnyai csillogtak a fényben.

A Maros lapályán a vöröshasú unka is egyre inkább előbújik rejtekéből. Valahol Vécs fölött talán a sárgahasú unokatestvére is lassan magához tér. Április elérkezésével megkezdődik a varangyosbékák nászidőszaka. A Galonya mentén, április közepétől, a foltos szalamandrák udvarlása is elkezdődik, míg április végére a Nagygát fölötti füzesekben a zöld levelibékák lusta csapata is életjelet ad.

A legkorábban előmerészkedő fürge gyík után április elején már láthattunk zöld gyíkot is a Jedd alatti Kincses-dombokon. S a Vácmány szárazuló alján április közepétől előkerülhettek a homoki gyíkok.

A Maros Kutyfalva környéki holtágaiban nagy valószínűséggel áprilistól mocsári teknőst is megleshetünk - amely iszapba vagy a part fövényébe ásott telelőjéből kecmereg a fényre.

A gólyapár visszanyerte fészkét az omladozó abosfalvi Apor-kastély előtti villanyoszlopon, mint akik hazaérkeztek rég elveszett otthonukba. Kelepelésükre az út túloldalán álló kis református templom búcsúztatóra érkezői meglepetten fordultak, hiszen a hirtelen érkező jeges eső mindannyiukat alaposan eláztatta. A napnyugta csodás aranyszínbe öltöztette a szeszélyesen kitisztuló ég alját, a hófehér templomtorony mögött. Az elárvult virágoskert tulipánjai titkokat és emlékeket suttognak, mintha a múlt bájait idéznék fel a jelenben.

Gál Éva Emese Reggel versét csak áprilisban írhatta - gondolom -, talán éppen egy gyász után.

A legelsőként megérkező füsti fecskéket követik a parti- és a molnárfecskék csapatai. Ebben a hónapban a ritka gólyatöcs és gulipán mellett, viszonylag későn, a kiskócsag is megérkezik a Faragói-tóra. A később érkező poszáták mellett a fülemülék is megjelennek a gernyeszegi Teleki-kastély gyönyörű kertjében.

Amikor a pacsirta éneke felcsendül, és a béka hangja is hallatszik, akkor biztos lehetsz benne, hogy bőséges termés vár rád.

De ha néma marad a fülemüle, akkor a tavasz szeszélyes útra lép.

Márk, a négy evangélista egyike, Pál és Barnabás apostolok társaként tűnt fel, sőt, Pált Rómában is követte. A hagyomány úgy tartja, hogy ő volt Szent Péter tolmácsa, és Péter szavai alapján írta meg saját evangéliumát. Állítólag Alexandria első püspöke lett, ahol mártírhalált halt április 25-én, húsvét napján. A IX. században Velence megszerezte állítólagos relikviáit, azóta Márk a tenger királynőjének védelmezőjeként ismeretes. Szimbóluma a szárnyas oroszlán, hiszen evangéliumát Keresztelő Szent János pusztai kiáltásával indítja.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában megfogalmazza, hogy Márk szimbóluma naptári szempontból nem igazán indokolt. Az oroszlán, amely Márk jelképe, inkább az Oroszlán havához illeszkedne, míg Lukács, akinek jelképe a Bika (Ökör), sokkal inkább megfelelne Márk helyének. Érdekes, hogy a román templomokban, ahol a négy evangélista állatövi szimbólumait gyakran festették a keresztboltozat lunettáira, már égtáji elhelyezésüknek megfelelően ábrázolták őket.

A kizöldült erdők, mezők már biztosítják a táplálékot a növényevő emlősöknek. A rovarok pedig rovar-evő emlőseinknek szolgálnak eledelül. Esti sétáinkon ismét találkozhatunk sünökkel.

A laza talajú, ritkás erdőkkel borított domboldalak lakója az üregi nyúl is. Ebben az időben látnak napvilágot egyik legfőbb ellenségének, a rókának a kölykei is. Megleshetni őket Koronka fölött, a Vácmány alatt is akár.

A hónap során a vaddisznók és szarvasok vedlésnek indulnak, és ez a természet ciklusának izgalmas része. Az érett szarvasbikák agancsa már bőségesen fejlődik, bár még nem teljesen érett, de már impozáns méretet és súlyt mutat. A Németkalap alatt azonban csupán az őzbakok harcolnak egymással, míg a medvék egyre nagyobb területeket próbálnak megszerezni, és még Vásárhely közvetlen közelébe is merészkednek.

Április 27-én ünnepeljük a fehérvasárnapot, amely húsvét második vasárnapja. E jeles nap elnevezése a nagyszombaton keresztelt katekumenekhez köthető, akik felnőttként léptek be a katolikus egyház közösségébe. Ekkor váltak le róluk a szimbolikus fehér ruhák, és hagyományosan keresztszüleik vendégelték meg őket. Ahogy az idő előrehaladt, a katekumenátus megszűnt, és a szertartás már az újszülöttek keresztelésére is kiterjedt. Ezen a napon vált szokássá a házasulandók között a leendő keresztszülők kiválasztása is. A magyar néphagyományban, különböző vidékeken még ma is élnek olyan szokások, mint a komálás, komatálküldés és mátkálás, amelyek az ókeresztény liturgikus hagyományok laza, hétköznapi megjelenései. A komatálat küldők egymást testvérként üdvözölték, és egy életen át tartó barátságot kötöttek, ami után magázták egymást, a lányok pedig mátkának nevezték a másikat. Ez a szokás a közösség összetartozását és a mély baráti kötelékeket szimbolizálta, tükrözve a közösség erejét és a kölcsönös támogatást.

A komatálazás megelevenedő szokására a Maros felső folyása mentén s a Nyárádmentén is rálelhetünk.

A komatálból elmaradhatatlan volt a húsvéti tojás, a kalács és egy kis üveg ital, melyek a hagyományos ünnepi asztal ékességei. Amikor az ajándékot kapó felfedezte a tál kincseit, óvatosan kivett egy színes tojást, majd két másikkal gazdagította a tálat cserébe. Másutt előfordult, hogy valaki az egész tálat magával vitte, és helyette egy díszesebb tálat küldött vissza. A komatál átadását mindig különleges énekek és kedves köszöntők övezték, például ilyen szavakkal: „Húsvét öröme kísérjen utadon, Tojás, kalács, ital, mind szívből van! Együtt ünnepelve, barátságban élve, Hozzáadunk még, hogy örömünk ne érjen véget!”

A hónap utolsó napja 1994 óta a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére a méhek ünnepe, amikor a méhészkedés fontosságára és a méhek védelmére hívjuk fel a figyelmet.

Engedd meg, hogy saját szavaimmal köszönjek el az áprilistól, Arany János 1847-es művének, A méh románcnak inspirációjával.