A Netflix a tartalom háttérben való élvezetére specializálódik.

A vállalat folyamatosan törekszik arra, hogy maximálisan megfeleljen a fogyasztók egyre élesebben körvonalazódó szükségleteinek.

A YouGov 2023-as piackutatási jelentése szerint az amerikai lakosság 91%-a legalább időnként a telefonját is előveszi tévénézés közben. Ez a szám valószínűleg világszerte hasonlóan magas. A TikTok generáció számára pedig a "néha" kifejezés valószínűleg inkább "mindig"-et jelent. Bár a tévézési szokások már jó ideje ebbe az irányba mozdulnak el, az utóbbi idők változása az, hogy a Netflix úgy tűnik, elkezdett reagálni ezekre a trendekre, és tartalmait a második képernyő használatához igazítja – olvasható a Fast Company cikkében.

Az n+1 irodalmi kulturális magazinban Will Tavlin elemzése a Netflix megközelítéséről kifejti, hogy a streaming szolgáltatás hogyan változtatta meg finoman egyes filmjei és műsorai elkészítésének módját. "Több forgatókönyvíró, aki dolgozott már a streamernek, elmondta, gyakori megjegyzés a cég vezetőitől, hogy egy adott karakter mondja be, mit csinál, hogy azok a nézők, akiknek a háttérben ez a program megy, követni tudják a történetet."

A hosszú, részletes párbeszédek nem újkeletű jelenségek, mivel sokszor nem fektetnek elég hangsúlyt a szöveg tömörségére és dinamikájára. Manapság azonban egyre inkább a stúdiók összes munkafázisának része lett, hogy fenntartsák a nézők figyelmét, különösen akkor, amikor azok hajlamosak túlságosan elmerülni a telefonjukon való görgetésbe.

Az n+1 áttekintése csupán egy a sok jelzés közül, amelyek arra utalnak, hogy a Netflixhez hasonló streaming-platformok már a háttérben való nézést is figyelembe véve alkotják meg tartalmaikat. A The Telegraph nemrégiben beszámolt a BBC Miss Me podcastjában folytatott beszélgetésről, amelyben David Harbour, a Stranger Things című sorozat színésze és a házigazda Miquita Oliver a "második képernyős dobások" témáját járták körül. Oliver rámutatott, hogy a stúdiók olyan ötleteket keresnek, amelyek mellett az emberek könnyedén el tudnak kalandozni, így a telefonjukat is könnyen a kezükben tarthatják.

A Netflix különösen fogékonynak tűnik az ilyen ötletekre. A New Yorker írója, Kyle Chayka alkotta meg 2020-ban az "ambient TV", azaz környezeti TV kifejezést, hogy leírja a Netflixnek azokat a programjait, amelyek ugyan elég kellemesek, de nulla elkötelezettséget kívánnak a nézőktől. Kiváló példa erre az elképesztően népszerű Emily in Paris (Emily Párizsban) habkönnyű sitcom. "Azzal, hogy a presztízs túljutott a csúcson, az ambiens (környezeti) korszakba lépünk, amely inkább teret enged a telefonnak, mint versenyezne vele" - írta Chayka. (Csak a félreérts elkerülése végett, itt nem valamilyen zöld szempontok érvényesülnek, hanem az, hogy a környezetünkben megy a tévé, és mi magunkba szívjuk a tartalmat egyfajta jelentést hordozó zajként.)

Abban az időszakban az ilyen típusú tartalmak fokozódó mennyisége még csupán véletlen egybeesésként értelmezhetőnek tűnt. Azonban a legújabb jelentések szinte egyértelműen azt mutatják, hogy a vállalat tudatosan törekszik arra, hogy a háttérben jobban láthatóvá tegye a tartalmait.

Nincs semmi kivetnivaló abban, ha a környezeti tévézés egyre népszerűbbé válik azok körében, akik egyszerűen csak szeretnének kikapcsolódni, miközben a TikTokot vagy más közösségi média platformokat böngésznek. Míg számos presztízsműsor továbbra is komoly megközelítéssel próbálja megnyerni a közönséget, szükség van olyan tartalmakra, amelyek bátran vállalják a giccses szórakoztatást, és tökéletes hátteret nyújtanak a házimunkához vagy a nap végén való pihenéshez. A Netflix már jó ideje készít ilyen könnyed műsorokat, még azelőtt, hogy a The New Yorker elnevezte volna őket e műfaj népszerűsítőjeként. Az eredmények pedig magukért beszélnek: a vállalat tavaly negyedik negyedévében 16 százalékos bevételnövekedést ért el az előző évhez képest, melyhez 19 millió új előfizető is hozzájárult.

Úgy tűnik, hogy a Netflix pontosan azt kínálja, amire a nézők vágynak. A Fast Company viszont aggodalommal vet fel egy érdekes kérdést: vajon a vállalat csupán az eredeti tartalmak egy részét formálja át, hogy azok jobban passzoljanak a háttérzene alá, vagy esetleg ez a vizuális stílus kezd a produkciók fő vonzerejévé válni?