"A közösségben élő pápa volt, akinek szíve mindig nyitva állt mindenki számára." - Re bíboros homíliája - Vatican News
Giovanni Battista Re bíboros, a Bíborosi Kollégium 91 éves dékánja méltatta szentbeszédében Ferenc pápa életművét az április 26-án, szombaton délelőtt a Szent Péter téren bemutatott gyászmise során, a Szentatyának az oltár elé helyezett lezárt koporsója előtt.
A fenséges Szent Péter téren, ahol Ferenc pápa oly sok alkalommal ünnepelte az Eucharisztiát és elnökölt hatalmas találkozókon az elmúlt tizenkét év során, most imádságra gyűltünk össze halandó teste mellett, szomorú szívvel, mégis a hit bizonyosságától támaszt nyerve, mely biztosít: az emberi létezés nem a sírban, hanem az Atya házában végződik, egy olyan boldog életben, amely nem ismer alkonyt.
A Bíborosi Kollégium nevében köszöntöm és szívből köszönetet mondok mindenkinek a jelenlétéért. Érzelemmel telve tiszteletteljes köszöntéssel és szívből jövő hálával fordulok a nagy számban érkezett államfőkhöz, a kormányfőkhöz és a hivatalos küldöttségekhez, amelyek számos országból érkeztek, hogy kifejezzék szeretetüket, tiszteletüket és megbecsülésüket a pápa iránt, aki itt hagyott minket.
A szeretet és a részvét kifejezésének intenzitása, amelyet mindannyian átéltünk a földi életből az örökkévalóság felé való elindulása óta, jól tükrözi, hogy Ferenc pápa gazdag pontifikátusa milyen mélyen hatott az emberek lelkére és szívére.
Az utolsó emlék, amely vele kapcsolatban élénken él bennünk, a múlt vasárnapra nyúlik vissza. Húsvét ünnepén, Ferenc pápa súlyos egészségi problémái ellenére, elhatározta, hogy személyesen adja át áldását a Szent Péter bazilika erkélyéről. Ezt követően pedig szándékában állt levonulni a térre, hogy a fedetlen pápamobilból köszöntse a húsvéti szentmisére gyűlt hatalmas tömeget.
Imáinkkal most Istenre bízzuk szeretett pápánk lelkét, kérve tőle, hogy ajándékozza meg őt az örök boldogsággal, amely az Ő végtelen szeretetének ragyogó és dicsőséges távlatában vár rá.
Az evangélium szövege egyfajta világosságot hoz az életünkbe, ahol Krisztus hangja cseng vissza, és az apostolok közül az elsőt, Pétert szólítja meg: "Péter, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter válaszában azonnal érződik az őszinteség: "Uram, te mindent tudsz. Azt is tudod, hogy szeretlek!" Jézus ezután rábízta a küldetést: "Legeltesd juhaimat!" Ez a feladat Péter és utódai számára folyamatos kihívást jelent, a szeretet szolgálata, amely Krisztus nyomdokain haladva valósul meg.
Ferenc pápa az utolsó időkben tapasztalt törékenysége és szenvedése ellenére úgy döntött, hogy földi életének egészen a legutolsó napjáig végigjárja az ajándékozásnak ezt az útját. Követte Ura nyomdokait, a jó Pásztort, aki annyira szerette bárányait, hogy életét adta értük. Erővel és derűvel tette ezt, közel a nyájához, az Isten Egyházához. Amikor 2013. március 13-án a XVI. Benedek pápa utódát megválasztó konklávé döntése Bergoglio bíborosra esett, mögötte már ott álltak a Jézus Társaságában töltött szerzetesi élet évei, amelyeket mindenekelőtt a Buenos Aires-i Főegyházmegyében töltött huszonegy esztendei lelkipásztori szolgálat gazdagított, előbb segédpüspökként, majd koadjutor érsekként, végül pedig érsekként.
A Ferenc név választása azonnal egyfajta mélyebb szándékot sejtetett, mintha egy programot hirdetett volna, amelynek alapjait Assisi Szent Ferenc lelkisége ihlette. Ferenc pápa megőrizte saját temperamentumát és lelkipásztori vezetői stílusát, erős karaktere pedig mély nyomot hagyott az Egyház irányításában. Különleges kapcsolatokat alakított ki egyes emberekkel és közösségekkel, hiszen arra törekedett, hogy közel kerüljön mindenkihez, különösen a nehéz sorsúakhoz, akiket különösképpen szívén viselt, és akikkel mértéktelenül osztotta meg szeretetét. Olyan pápa volt, aki közvetlen kapcsolatban élt a néppel, szíve mindig nyitva állt a szükséget szenvedők előtt. Ezen túlmenően érzékeny volt a társadalmi változásokra és azokra az új impulzusokra is, amelyeket a Szentlélek hozott az Egyház életébe.
A szavaival festett világban, ahol a metaforák szikráznak, és a képek életre kelnek, mindig arra törekedett, hogy az evangélium mély bölcsességével világítson rá korunk zűrzavaraira. Mint egy lámpás, amely a hit meleg fényével deríti fel az utat, úgy kínálta fel a válaszokat, bátorítva mindannyiunkat, hogy keresztény módjára nézzünk szembe az elénk tornyosuló kihívásokkal és ellentmondásokkal. Őt "korszakváltó" gondolkodónak hívták, hiszen úgy látta, hogy a világunk egy új fejezet küszöbén áll. Spontaneitása és informális megközelítése révén mindig közel került az emberekhez, még azokhoz is, akik távol álltak az Egyház világától. Szavaival hídakat épített, összekapcsolva a szíveket és a gondolatokat, mint egy mesterséges intelligencia, amely képes megérteni a legapróbb emberi érzéseket is.
Az emberi melegség teljesen körülvette, és rendkívüli érzékenységgel reagált a kortárs drámákra. Ferenc pápa valóban osztozott korunk aggodalmaiban, fájdalmában és reményeiben, olyan üzenettel érkezett, amely közvetlenül és azonnal eljutott az emberek szívéhez, vigaszt nyújtva és bátorítva őket a nehéz időkben.
Rendelkezett egy különleges vonzerővel, amely lehetővé tette számára, hogy befogadja és meghallgassa másokat. Ezt a képességet egy olyan érzékeny viselkedésmód kísérte, amely tökéletesen tükrözte a mai világ kihívásait. Szavaival és tetteivel képes volt megérinteni az emberek szívét, és igyekezett feléleszteni a lelki és erkölcsi energiákat, amelyek olykor háttérbe szorulnak.
Az evangelizáció elsősége képezte pápasága vezérgondolatát, egyértelműen missziós jelleggel terjesztve az evangélium örömét, ami első apostoli buzdításának a címe is volt: Evangelii gaudium. Ez az öröm bizalommal és reménnyel tölti el mindazok szívét, akik az Istenre bízzák magukat.
Küldetésének alapelve az a meggyőződés volt, hogy az Egyház mindenki számára igazi otthont képez; egy olyan helyet, ahol mindig nyitott ajtók várják az érkezőket. Gyakran emlegette metaforikusan az Egyházat, mint egy "tábori kórházat" a csata után, ahol sokan szenvednek a sérüléseik miatt. Az Egyház célja, hogy elkötelezetten támogassa az emberek problémáit, és szembe nézzen a kortárs világot sújtó súlyos kihívásokkal. Olyan közösségről van szó, amely képes odahajolni minden egyes emberhez, függetlenül a hitbeli különbségektől vagy élethelyzetektől, hogy gyógyítsa a lelkük sebeit. Számos gesztust tett a menekültek és a migránsok felé, folyamatosan bátorítva az ő érdekeik képviseletét. Külön hangsúlyt fektetett a szegények érdekében végzett munka fontosságára is.
Ferenc pápa első látogatása Lampedusára különös jelentőséggel bír. Ez a sziget a számtalan vízbe fulladt ember tragédiájának szimbóluma, akik a kivándorlás keserű valóságával néznek szembe. Ugyanezen témára világított rá a Leszboszra tett útja is, ahol az ökumenikus pátriárkával és az athéni érsekkel együtt járt, valamint a Mexikó és az Egyesült Államok határán tartott szentmise, amely szintén az emberi szenvedés és a remény üzenetét közvetítette, amikor apostoli látogatás céljából érkezett Mexikóba.
Negyvenhét fárasztó apostoli útja közül kiemelkedik a 2021-es iraki látogatás, amelyet minden kockázat ellenére vállalt. Ez a nehéz misszió gyógyírt hozott az iraki nép sebeihez, amelyeket az ISIS brutális tettei okoztak. E látogatás nem csupán a szenvedés enyhítéséről szólt, hanem a vallásközi párbeszéd fontosságát is hangsúlyozta, amely lelkipásztori tevékenységének egy másik jelentős dimenzióját képezi. 2024-ben, amikor négy ázsiai és óceániai országot érintett, a pápa eljutott "a világ legeldugottabb sarkába", ahol újabb lehetőségek nyíltak meg a remény és a párbeszéd előtt.
Ferenc pápa mindig is az irgalmasság evangéliumát állította a figyelem középpontjába, folyamatosan hangsúlyozva, hogy Isten soha nem kimerül a megbocsátásban. Ő mindig készen áll arra, hogy megbocsásson, függetlenül attól, hogy ki fordul hozzá bocsánatért, és akármilyen körülmények között is. Éppen ezért határozottan támogatta az Irgalmasság rendkívüli szent évének kihirdetését, rávilágítva arra, hogy az irgalmasság az evangélium legmélyebb üzenete.
Ferenc pápa üzenetében az evangélium irgalmassága és öröme középponti szerepet kap. E két fogalom köré építi tanításait, hangsúlyozva, hogy az irgalom nem csupán egy elv, hanem élő, tapintható valóság, amely mindenki számára elérhető. Az öröm pedig ennek a mély és tartalmas irgalomnak a természetes következménye, amely képes átalakítani az emberek szívét és életét.
A "leselejtezés kultúrájával" szemben a találkozás és szolidaritás szellemiségéről beszélt. Pápaságának minden egyes pillanatát áthatotta a testvériség üzenete, amely vibráló színekkel festette meg tanításait. Az "Fratelli tutti" kezdetű enciklikájában arra törekedett, hogy újjáélessze a globális testvériség iránti elkötelezettséget, hangsúlyozva, hogy mindannyian ugyanannak az égi Atyának a gyermekei vagyunk. Rendszeresen emlékeztetett arra, hogy mindannyian egy közös emberi család tagjai vagyunk, és hogy senki sem találhat üdvösséget egyedül, hanem csak közösségben, egymásra támaszkodva.
2019-ben, amikor Ferenc pápa az Egyesült Arab Emirátusokba látogatott, aláírta a "Az emberi testvériség a világbékéért és a közös együttélésért" című dokumentumot. Ezzel a lépéssel hangsúlyozta az Isten közös atyaságának fontosságát, és arra ösztönözte az embereket, hogy együttműködjenek a béke és a harmónia megteremtésében.
Az egész világ férfijaihoz és nőihez fordulva Laudato sì kezdetű enciklikájával felhívta a figyelmet a közös otthonunkkal szembeni kötelezettségeinkre és felelősségünkre. "Senki sem mentheti meg magát egyedül."
Ezekben az években megannyi háború dühöngött, embertelen rettenetet és megszámlálhatatlan áldozatot, pusztulást hozva magával. Ferenc pápa szünet nélkül felemelte szavát, a békét kérve és meghívva az értelmes gondolkodásra, az őszinte tárgyalásokra, hogy megtaláljuk a lehetséges megoldásokat. A háború ugyanis -- miként mondta -- csakis az emberek halálát, a házak, kórházak és iskolák pusztulását hozza magával. A háború mindig rosszabb állapotban hagyja hátra a világot, mint amilyenben előtte volt: ez mindig és mindenki számára fájdalmas és tragikus vereség.
"Építsünk hidakat, ne falakat!" – ez az üzenet többször is felcsendült, mint egy fontos figyelmeztetés. Péter apostol örököseiként a hitért végzett szolgálatunk mindig is a közösség szolgálatával fonódott össze, érintve az emberi lét minden aspektusát. Sokan gyűltünk össze itt, hogy a keresztény közösség szellemében egyesüljünk Ferenc pápa imájában. Kérjük, hogy Isten ölelje magához őt a szeretet határtalan tengerében!
Ferenc pápa gyakran zárta beszédeit és találkozásait e szívhez szóló mondattal: "Ne felejtsetek el imádkozni értem!" Most mi kérjük tőled, kedves Ferenc pápa, hogy te is imádkozz értünk! Az égből áldd meg az Egyházat, Rómát és az egész világot! Ahogyan múlt vasárnap a bazilikád erkélyéről tettél, most is ölelj magadhoz minket: az Isten népét és az emberiséget, amely őszinte szívvel keresi az igazságot, s igyekszik fenntartani a remény lángját!
(Átdolgozta: Dr. Török Csaba, teológiai professzor)
