Természetesen! Íme egy egyedibb megközelítés a francia filmek sokkoló világáról: **Francia filmek, amelyek megrázták a nézőket:** A francia mozi mindig is híres volt merész és provokatív témáiról. Íme néhány olyan film, amelyek nem csupán szórakoztatnak

Gaspar Noé filmjében egy férfi (Vincent Cassel) keresi az éjszakában azt, aki megtámadta és brutálisan megerőszakolta a barátnőjét (Monica Bellucci). Csakhogy visszafelé látjuk a cselekményt, ami fontos dramaturgiailag, mert a film vége, azaz a történet eleje óriási gyomrost visz be a nézőnek. A dokumentarista stílusnak köszönhetően még valóságosabbnak hat a film közepén látható, jó tízperces megerőszakolás-jelenet,

Mintha csak egy sötét, elátkozott színpadon állnánk, ahol a világ zajai elhalványulnak, és a figyelmünket egy szörnyű esemény fogja meg: egy nő megerőszakolása és megverése. Tanúi vagyunk ennek a borzalomnak, és a tehetetlenség súlya ránk nehezedik. Az, hogy mindezt végignézni, már önmagában is embert próbáló kihívás, de ahogy a brutalitás szörnyűsége körülvesz minket, úgy támad ránk a felismerés is: bármelyikünkben ott szunnyadhat a vadállat, akárcsak egy hétköznapi emberben. Még szörnyűbb azonban, hogy az ilyen lényekkel szemben mi is képesek lennénk levetkőzni emberségünket, és a sötét ösztönök által vezérelve akár mi magunk is erőszakosakká válhatnánk.

Egy forgatókönyvíró, akit Antoine Douchet, a filmipar neves rendezője formál meg, elutazik a Francia Alpok festői tájára, hogy egy producerrel találkozzon a férfi elegáns víkendházában. Odakint az évszázad hóvihara tombol, a hópelyhek a levegőben táncolnak, miközben a forgatókönyvíró szívében düh és keserűség feszül, hiszen tudja, hogy a producer ellopta a művét. Az igazságra vágyik, de egy váratlan baleset következtében véletlenül a producer halálát okozza. Ahogy próbálja eltüntetni a nyomokat, észre sem veszi, hogy egy váratlan vendég érkezik a hóviharból: egy amerikai énekesnő, Audrey Laurent, aki a producer híres imázsát keresi. A nő, akit a szórakoztatóipar csillogása vonz, a hosszú hajú forgatókönyvírót összetéveszti a producerrel, és flörtölni kezd vele. Miközben a hóbuckák takarásában mindketten menedéket keresnek, a nő egy kis szexuális kalandra vágyik, hogy elüsse az időt. A férfi viszont, aki tisztában van a helyzet bonyolultságával, csak óvszert hoz magával a játékhoz, így a szexuális feszültség és a komédia határvonalán egy újabb meglepő esemény bontakozik ki. Az események sodrásában a hófúvás és a titkos szándékok keverednek, miközben mindannyian kétségbeesetten próbálják megtalálni a kiutat ebből a meglepő helyzetből.

Miközben sok mindenről kiderül, hogy nem éppen a biztonságos szex szinonimája, a film egy igazán őrült utazásra invitál minket. Itt nincsenek határok, és a szabályok teljesen elveszítik értelmüket. Minden, ami a vásznon történik - legyen az gyilkosság vagy szenvedélyes együttlét - váratlan fordulatokkal teli. A filmet egykor a legendás Titanic Filmfesztiválon mutatták be, ahol a közönség egy felejthetetlen élménnyel gazdagodott.

Nem csupán a Távol-Keleten és Hollywoodban születnek figyelemre méltó horrorfilmek, hanem időnként Franciaországban is megelevenedik a borzongás művészete. Bár a francia horrorfilmek száma nem túl bőséges, azok, amelyek születnek, gyakran igencsak riasztóak, mint például a „Magasfeszültség”, „A betolakodó” vagy a „Mártírok”. Az utóbbi talán minden idők legfélelmetesebb női horrorja, hiszen, ahogy azt régóta tudjuk, a borzalmak mindig sokkal intenzívebbek, amikor sebezhető, fiatal lányok kerülnek a középpontba. Lucie, akit véresen és kegyetlenül megkínzva találnak meg a rendőrök, közel egy éve tűnt el, és a rejtélye csak fokozza a film hátborzongató hatását.

Lucie, aki az árvaház falai között él, csupán Annának nyitja meg a szívét, akivel egyidős. Csak ők ketten tudnak arról a baljós szellemről, amely Lucie lépteit árnyékként követi a szökése óta. A filmben megjelenő erőszak és brutalitás mértéke megdöbbentő, és mikor már azt hisszük, hogy a legrosszabb mögöttük van, a történet egy újabb váratlan fordulattal még több szörnyűséget zúdít hőseire és a nézőkre. Az események folytatása egy mindent felforgató élményt kínál, melyben a kegyetlenség határai folyamatosan átlépődnek.

Egy Franciaországban élő arab származású pornószínész, Manu (Raffaëla Anderson) barátnőjével, Nadine-nel (Karen Lancaume), elhatározza, hogy egy kis időt töltenek a parkban, ahol fűt szívnak. Ám a békés pillanataikat három férfi zavarja meg, akik váratlanul rátámadnak. Nadine kétségbeesetten próbál ellenállni, hangosan kiabálva küzd a támadók ellen, míg Manu közönyösen szemléli az eseményeket, mintha nem is érdekelné a helyzet. Az erőszakos férfiak végül csalódottan távoznak, miután Manu nem reagál a provokációikra. Nadine, akinek a lakótársa, egyre inkább elkeseredik, mivel az életük nem éppen harmonikus. Lakótársnője már nem bírja elviselni, hogy Nadine folyamatosan elorozza előle a kaját, elszívja a fűt és nyíltan maszturbál a kanapén. A feszültség végül verekedéshez vezet, amelynek során Nadine dühében megfojtja lakótársát. Miután a helyzetet elszabadultnak érzékeli, Nadine elhagyja a lakást, de lekési az utolsó metrót. Eközben véletlenül összefut Manuval, akit már látott korábban egy pornófilmben. A két fiatal találkozása új kalandokat ígér, így együtt folytatják a város felfedezését, és elmerülnek az éjszaka izgalmaiban.

A rendező, Coralie Trinh Thi, különleges látásmódja miatt nem meglepő, hogy a film minden szexjelenete autentikus. A mozi, amelyet számos helyen betiltottak, elsősorban a benne megjelenő extrém erőszak miatt vált a figyelem középpontjába.

Az "Anyámat!" című film a Kanári-szigetek napfényes hátterében játszódik, ahol a főszereplő család élete váratlan fordulatokat vesz. Héléne (Isabelle Huppert), a hűvös, de felelősségteljes anya, és tizenéves fia, Pierre (Louis Garrel), aki éppen csak hazatért egy katolikus kollégiumból, egy nehéz témát járnak körbe: az apa hűtlenségét. A beszélgetés sötét fordulatot vesz, amikor megtudják, hogy az apa tragikus autóbalesetben életét vesztette. Héléne, a fájdalmát és frusztrációját elnyomva, egyre inkább a bulik világába merül, és a fiát is magával rántja ebbe a drogokkal, alkohollal és szexszel átszőtt életstílusba. A film bemutatja, ahogyan a két szereplő fokozatosan elveszíti a józanságát, miközben próbálják feldolgozni a veszteséget. Isabelle Huppert lenyűgöző alakítása révén a nézők egy komplex, érzelmekkel teli karaktert ismerhetnek meg, amely Christophe Honoré rendezésében igazán emlékezetessé válik. A film nem csupán a fájdalom és a gyász feldolgozásának útját követi, hanem a fiatal felnőtté válás és a szülő-gyermek kapcsolat bonyolultságait is feltárja.

A címben utalt vérfertőzésen kívül számos más, megdöbbentő tabu is lebomlik, méghozzá meglehetősen sokkoló formában - és éppen Louis Garrel az, aki ennek révén a figyelem középpontjába került a nemzetközi porondon.

A szavak nélküli filmélmény szinte már némafilmként bontakozik ki; éles, kristálytiszta képek festik elénk a mindenen túli szeretetvágyat, amely néha kannibalizmusba torkollik. A történet középpontjában egy amerikai házaspár áll, akik Párizsba érkeznek (Vincent Gallo és Tricia Vessey), és akiket a nő gyorsan elérő naivitásának eltűnése fog körüllengeni. A cselekmény sötét folyosókon játszódik, ahol egy szorongató libido-klinika rejtelmei várnak, és egy kísérletező orvos tevékenységei révén drámai fordulatokra számíthatunk. Claire Denis rendezésében az erotikus horror izgalmas és megrázó története bontakozik ki.

A cselekmény annyira szürreális és véres, hogy szinte sokkoló. Kiemelkedő szerepet játszik benne a francia film egyik legérdekesebb alakja, Béatrice Dalle, akit olyan filmekből ismerhetünk, mint a Betty Blue, a Tiszta vagy A betolakodó. Szinte végig vértől áztatva látjuk, ami még inkább felerősíti a film drámai hatását. Az őt körülvevő sötét légkörben a férfi főszereplő, Vincent Gallo is egyfajta pszichés zűrzavaron megy keresztül, ami talán ennek a szerepnek a következménye.