A hegymászó és a síelő pápa – ők képviselték az elmúlt száz év legaktívabb és legfittebb egyházi vezetőit.

A pápák közül többen is szoros kapcsolatban álltak a sportolással. A nemrég elhunyt Ferenc pápa talán a legismertebb példája egy futball iránti mély szeretettel rendelkező egyházi vezetőnek, de elődei közül többen szintén különleges kapcsolatot ápoltak különböző mozgási formákkal.

Összeállításunkban bemutatjuk az elmúlt százhuszonöt év pápáit, köztük Ferenc pápát is, akik valamilyen módon formálták a sport világát. Akár aktívan sportoltak, akár folyamatosan hangsúlyozták a mozgás jelentőségét üzeneteikben, mindannyian hozzájárultak a sport és a fizikai aktivitás népszerűsítéséhez.

XI. Piusz (1922-1939) valóban aktívan részt vett a sportban és kalandokat élt át, míg XII. Piusz (1939-1958) inkább csak a szavak szintjén mutatott érdeklődést a testmozgás iránt. Előbbi tehát nemcsak a papi teendőkre összpontosított, hanem a fizikai aktivitás örömeit is élvezte, míg utóbbi inkább a szavak világában maradt, anélkül, hogy valóban belevetette volna magát a sportágakba.

XI. Piusz szabadidejében szenvedélyes hegymászó és túrázó volt, fiatal korában olyan impozáns alpesi csúcsokat hódított meg, mint a Monta Rosa, a Matterhorn és a Mont Blanc. Ezek a hegyek nem csupán gyaloglást igényelnek; komoly mászótechnikai tudás és felkészültség szükséges ahhoz, hogy valaki elérje a csúcsokat. Sokan úgy vélik, hogy XI. Piusz a 20. század legnagyobb kalandor pápája, akinek sportos teljesítménye a következő egyházfők közül csak II. János Páléhoz hasonlítható.

XI. Piusz utódja, XII. Piusz pápa határozottan nem volt sportember: római arisztokrata családból származott, fiatalkorában jobban érdekelte a tanulás, a teológia és a diplomácia. Ennek ellenére az átlagnál jóval gyakrabban megnyilvánult a sportolás fontosságáról.