A gyermek nem buta, csupán más módon tanul, mint ahogyan azt elvárják tőle.
Órák óta ott gubbaszt az íróasztalnál, de valahogy mégsem marad meg semmi. Ismerős? Lehet, hogy nem a lustaság a hibás, hanem az, hogy senki nem tanította meg neki, hogyan kell tanulni.
Talán sok szülőtársam számára ismerős ez a jelenet: délután öt óra, a gyerek ott ül az íróasztalnál (már egy órája csak formálisan van jelen), előtte a tankönyv, amit néha lapozgat, néha sóhajtozik, végül úgy tűnik, mintha tanulna. Mi is megnyugodva indulunk vacsorázni, hiszen azt hisszük, hogy a dolgok rendben vannak. Másnap azonban jön a dolgozat, és ő üres tekintettel bámul a papírra, kiderül, hogy az egész esti "tanulás" inkább csak ábrándozás volt. Ilyenkor tehetetlenül állunk, és kérdezzük magunktól: hogyan segíthetnénk neki, hogy a tanulás ne gyötrelem, hanem örömforrás legyen? Hogy férkőzzünk a közelébe, hogy megtudjuk, mikor és hogyan tanul igazán, és mikor sikerül valóban megértenie az anyagot?
A jó hír az, hogy van rá mód. A rossz hír az, hogy nem elég, ha csak noszogatjuk: "tanulj többet". Meg kell tanulnia tanulni: hogyan rögzítse a tudást, hogyan ismételjen, hogyan ossza be az idejét.
Az első és legfontosabb dolog, amit érdemes megérteni: a tanulás nem akkor zajlik, amikor életünk értelme már sokadszorra is ugyanazt a szöveget bújja. Valójában a tanulás akkor kezdődik igazán, amikor aktívan próbáljuk felidézni az anyagot. Ha elmeséli nekünk a tanultakat, ha kérdéseket fogalmaz meg maga számára, vagy ha a saját szavaival fogalmazza meg a lényeget – akkor máris dolgozik az agya. És ha például egy plüssmacinak magyarázza el a másodfokú egyenletet, az is értékes tapasztalat (sőt, néha még hatékonyabb is lehet, mint ha nekünk próbálná átadni a tudását).
A másik alapszabály: az ismétlés akkor ér valamit, ha el van osztva. Egy este bemagolni mindent? Lehet, hogy másnap még megy, de egy hét múlva már sehol sincs a tudás. Ha viszont ma tanulja meg, holnap tíz percet ismétel belőle, aztán pár nap múlva megint, és így tovább, akkor szépen beépül. Ez nem ördöngösség, csak rendszeresség kérdése.
A figyelem fenntartása kulcsfontosságú tényező a tanulási folyamat során. Egy gyermek számára szinte lehetetlen, hogy hosszú órákon át folyamatosan összpontosítson. Ehelyett sokkal eredményesebb, ha a tanulás rövidebb, 20-25 perces időszakokra van osztva, amelyek között szünetek is helyet kapnak. Kisiskolások esetében ezek a blokkok akár 10-15 percre is csökkenthetők. Fontos, hogy a pihenőidő ne a telefon használatával teljen, mert ez csak újabb figyelemeltereléshez vezet. Ehelyett érdemes mozgást, egy pohár víz elfogyasztását vagy egy rövid, tartalmas beszélgetést választani - bármi, ami segít a felfrissülésben, de nem nyúlik el túlságosan.
