A felfedezés csodálatos vonzereje és az ismeretlen kockázatai közötti feszültség szüli a legizgalmasabb kalandokat. | Demokrata

Melyik az a kultikus státuszra emelkedett olasz képregénysorozat, amelyet sokan a legjobban sikerült westernszériának tartanak, és amelynek felújított hazai kiadása eddig váratott magára? Nos, a Gino D'Antonio által jegyzett A Vadnyugat története! Most, hogy beszereztük az újonnan megjelent nyitó részt, elmondhatjuk, hogy egy igényes és izgalmas kiadványra bukkantunk: az Út az ismeretlenbe alapján a sorozat nemcsak a részletesen kidolgozott, kalandos történetek kedvelőit vonzza, hanem a történelem iránt érdeklődők figyelmét is könnyedén felkelti.

A Vadnyugat története (Storia del West) eredetileg 1967 júliusától 1980 decemberéig futott Olaszországban, fekete-fehérben megrajzolva, ám később felújított, bővített, színezett változat is készült belőle. Eme új folyam első kötete látott napvilágot magyarul, a márciusi képregénybörzéhez igazítva, a CSA Comics és a Frike Comics közös kiadásában.

Természetesen, a képregények és a western műfajok iránt vonzódók számára eddig is volt némi elképzelésük arról, milyen is ez a sorozat. Hiszen néhány epizódja már korábban megjelent a Füles című újságban, "Fejezetek a Vadnyugat történetéből" címmel. Azonban a rejtvényújságban közölt verziót több szempontból is nehéz az eredetihez mérni, hiszen nem képes visszaadni a sorozat teljes élményét és hangulatát.

Ezek közül az első, amin annak idején elkövetői bizonyára könnyedén túllendültek, de ma már elfogadhatatlan volna: oldalait a Füles formátumához igazították, minek következtében egyes képkockák kicsinyítve, vagy megvágva, megcsonkítva kaptak helyet a rejtvényújság lapjain. És a másik: a magyar változat forgatókönyvét jegyző Cs. Horváth Tibor - az akkoriban gyerekcipőben járó hazai képregény-készítés és kiadás még meg sem szilárdult szabályait, esetleg egyéni invencióit követve - szabadon bánt a szöveggel: olykor elhagyott belőle ezt-azt, olykor hozzáírt, nem ritkán olyannyira átalakítva a sorokat, hogy azokat már semmiképpen sem lehetett az olasz eredeti magyar megfelelőinek nevezni.

(Erről mindenki meggyőződhet, aki a világhálón megkeresi a Fejezetek a Vadnyugat történetéből 1970-ben megjelent, első részét, és összeveti a 2025-ös, új verzióval.

A Fülesben megjelent anyag első képkockájának szövege a következőképpen hangzik: "A hajnal első fényeivel végre felcsendül a régóta várt kiáltás: 'Föld a láthatáron!'. Brett torkában szorító izgalom foglalja el helyét. Ez hát az Újvilág!"

Az új kiadványban viszont ez szerepel a nyitó panelben: "Amerika hirtelen, az 1804. év egyik ködös reggelén tűnik fel Brett MacDonald szemei előtt. Mögötte a hajó hófehér farvize úgy oszlik el, mint a vén kontinens emléke".)

A két verzióban csupán a helyzet azonos: egy fiatal, aki Európából elindult, végre megérkezik az Egyesült Államok földjére!

Amint Brett partra lép, azonnal észreveszi, hogy két férfi éppen egy harmadikat vernek. Segíteni szeretne a bántalmazottnak, de mielőtt cselekedhetne, a támadók leütik és kirabolják. Így ahelyett, hogy ő nyújtana segítséget, a csetepaté végén éppen az a férfi kerül ki a bajból, akit az elején próbált megóvni. Kiderül, hogy az illető Meriwether Lewis, aki térképészt keres az általa irányított expedícióhoz.

Brett számára a vállalkozás mibenléte nem más, mint egy izgalmas felfedezőút, amelyet Thomas Jefferson, az Egyesült Államok elnöke indít el. Az elnök szavai éles fényt vetnek a jövőre: "Országunk sorsa e területen rejlik! A bátor felfedezők tapossák ki az utat, hogy az amerikai nép következő generációi lelkesen követhessék őket!" – hangzik el a buzdító üzenet, amely után a fiatal MacDonald is belevág az expedícióba. Az ismeretlen nyugati tájak felfedezése nem csupán kaland, hanem a jövő építése is, hiszen minden lépéssel új lehetőségeket teremt a következő nemzedékek számára.

A testet és lelket próbára tevő kaland során Brett, a tapasztalatlan fiatal álmodozóból, aki még csak most bontogatta szárnyait művészi ambícióival, igazi vadonjáróvá, a határvidék megpróbáltatásait ismerő férfivá fejlődik. Így hát nem tér vissza St. Louisba, hanem a nyugati táj varázsában marad, a Missouri felső forrásvidékének felfedezésére indul.

"Teljes szívemből beleszerettem ebbe az életformába, a varázslatos tájakba és a szabadság érzésébe, amit itt, ezen a földön, minden lélegzetvétellel átélhetek! Az utam során megismertem egy különleges indián lányt, Sicaweját, akinek neve angolul Édes Hajnalra fordítható. Ő nem csupán a szívem egyik szegletét hódította el, hanem a története, bölcsessége és az, ahogyan a világot látja, teljesen új megvilágításba helyezte a körülöttem lévő szépséget."

De persze, nem csak őslakosokkal találkoztak, miközben eltökélten haladtak nyugat-északnyugat felé: arról is meggyőződhettek, hogy más - nem amerikai - fehérek is megpróbálják megvetni a lábukat a Missouri és a Columbia környékén, és nemigen válogatnak az eszközökben, ha érdekeik érvényesítéséről van szó...

A sorozatot megalkotó író-rajzoló, Gino D'Antonio tehát egy átlagembert tesz egy mozgalmas és izgalmas kaland résztvevőjévé. Az olvasó így nem csupán Brett sorsának alakulását követheti figyelemmel, de arról is értesül, amit a fiatalember a tágabb környezetéről - a XIX. század eleji Amerikáról - megtud, továbbá az Egyesült Államok korai történelmét formáló folyamatokból érzékel.

Mert a Lewis - Clark-expedíció valóban lezajlott. Tagjai 1804. májusa és 1806. szeptembere között 8 ezer mérföldet tettek meg: felhajóztak a Missourin, elérték a Columbia folyót, és azt követve eljutottak Amerika nyugati partvidékére, a Csendes-óceánhoz! Ez idő alatt mintegy kéttucat indián törzzsel vették fel a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatot, számos megfigyeléssel járultak hozzá a kontinens föld- és vízrajzi viszonyainak tisztázásához, és a térképek, amelyeket útjuk után kiadtak, az 1840-es évekig a legpontosabbak közé tartoztak!

(És hogy mi tette indokolttá az expedíció elindítását? Nos, az, hogy az Amerikai Egyesült Államok 1803-ban - mindössze 15 millió dollárért - megvásárolta Franciaországtól a Mississipitől nyugatra elterülő, Louisianaként emlegetett, 2,1 millió négyzetkilométernyi földet. A függetlenségét alig húsz évvel korábban, 1783-ban elnyert államalakulat ezzel megduplázta a területét, és biztosította magának a lehetőséget, hogy a jövőben - nyugat felé terjeszkedve - meghódítsa a szerzeményét. Ezzel pedig megtette az első lépéseket afelé, hogy előbb a kontinens, utóbb az egész világ vezető hatalmává váljon.)

A szövegben jól érzékelhető D'Antonio méltányos hozzáállása az őslakosok ábrázolásához. Az expedíciót irányító Lewis kapitány már a történet kezdetén világosan kifejezi, hogy ez a föld az őslakosoké, míg a fehér emberek csupán betolakodók. Később pedig így fogalmaz: "Hiszem, hogy közöttük is vannak jók és rosszak, akárcsak a mi sorainkban!"

A magyar befogadó - a rendszerváltás előtt, a vasfüggönytől keletre - Karl May regényeiben, vagy a Gojko Mitić nevével fémjelzett, keletnémet-jugoszláv indiánfilmekben gyakran találkozhatott hasonló megközelítéssel, de a nyugati világban sokáig nem volt magától értetődő. Az olyan hollywoodi westernek, mint A kék katona, A sziúk fogságában vagy a Kis nagy ember csak a hetvenes évek elején kérdőjelezték meg az addig uralkodó narratívát, miszerint a bevándorlók és a telepesek a jók, az őslakosok pedig az ártó szándékú rosszak. Úgyhogy 1967-ben, amikor A Vadnyugat története első száma megjelent Olaszországban, eme ábrázolásmód még nem volt általánosan elterjedt a popkultúrában.

Ha már az ábrázolásról beszélünk, érdemes megemlíteni D'Antonio rajzainak lenyűgöző részletességét és precizitását. A más papírmozik paneljein gyakran előforduló aránytalanságok és anatómiai hibák D'Antonio munkáiban szinte teljesen hiányoznak. A fekete foltok gondos elhelyezése dinamikus összhangot teremt az oldalak között, míg Flavio és Francesco Chiumento elegáns utólagos színezése még inkább kiemeli a paneleket átható vibráló életérzést.

Az illusztrátor érzékletes képeket kínál az őslakosok és a telepesek életének mindennapjairól, a folyami hajózással járó kihívásokról. A térben való tájékozódást a panelekbe komponált térképvázlatokkal könnyíti meg, a táj szépségeit bemutató képei olyannyira kellemesek a szemnek, hogy az olvasó kedvet kap, hogy felnagyítsa őket, úgy gyönyörködjön bennük.

A Vadnyugat történetének nyitó kötete világosan bemutatja, miért élvez a sorozat olyan különleges tiszteletet a rajongók körében, és miért vált kultikus jelenséggé. Az egyes fejezetekben mind a cselekmény, mind a vizuális megjelenítés révén tapintható a gondos tervezés és az igényesség, amely már az első oldalakon magával ragadja az olvasót. Emellett a mű többszöri kézbevételt is lehetővé tesz, hiszen még a sokadszori átlapozás során is felfedezhetünk új, apró részleteket, amelyek korábban elkerülték a figyelmünket.

Az "Út az ismeretlenbe" egy lenyűgöző és lebilincselő bemutatkozás, amely nem csupán a lebilincselő kalandok vagy a western műfajának kedvelőit vonzza, hanem a történelem iránt érdeklődők figyelmét is felkeltik. A sorozat második része, "Kalandorok" címmel, várhatóan júliusban debütál, és az év hátralévő részében további két kötet is érkezik. Mi, a magunk részéről, reméljük, hogy a hazai olvasók szép számban felfedezik ezt a szériát, és sok kitartást kívánunk a két kiadónak, hogy sikeresen megvalósítsák a tervezett nyolcvan kötetből álló teljes sorozat magyar nyelvű megjelenését!