2026-ban a pártkatonák után új generációk lépnek színre, akik friss ötletekkel és modern megközelítésekkel kívánják alakítani a politikai tájat. Ezek az új szereplők a fiatalabb korosztályokból érkeznek, akik a digitális világban nőttek fel, és eltökéltek
A történelem tanulságai világosan mutatják, hogy miként dőlhetnek meg a határok, ha a politikai lojalitás vagy egy vezető iránti elkötelezettség felülírja a magyar emberek iránti elköteleződést. Az ilyen helyzetek gyakran súlyos következményekkel jártak, és érdemes megfontolni, hogy ezek a példák mit üzennek számunkra a jövőre nézve.
Ma is szemtanúi lehetünk annak a jelenségnek, amikor a tökéletesen súlytalan, egyéni identitásukat elvesztett, végletekig alárendelődő és kiszolgáltatott figurák alkotják a "bátor" emberek táborát. Közülük mára egy különös műfajjá fejlődött az "egyéni választókerületek országgyűlési képviselőinek" csoportja. Ez a kórus akaratlanul énekel, ha azt mondják neki, és hallgat, ha a kottán ezt írják. Parancsra szeret, parancsra gyűlöl, parancsra mosolyog, és parancsra harcol. Az elé tett papírokból dicséri ma azt, akit kell, holnap pedig akár meg is tagadja azt, akit tegnap még ölelni kellett. Impotens Mikulásként járják be a vidéket, vérmérsékletük szerint ígérgetve vagy zsarolgatva, pálinkázva, vagy ünnepek alkalmával "hakniszerűen" mindenhol ugyanazt a szöveget mondva. Az európai adófizetők pénzét sajátjaként kezelve, egy részét önmagukra költve, elvtársakat és zsoldosokat is alkalmazva gazdálkodnak belőle.
Most ismét azt az ütött-kopott bakelit lemezt szeretném feltenni, ott, ahol már régóta a digitalizáció és a mesterséges intelligencia uralkodik. De ők ezt a nyelvet már nem értik, nem beszélik – ahogyan a "politikusi magyaron" kívül mást sem igazán. Ugye, tudjuk a választ arra a kérdésre: "A 2026 utáni Magyarország nagy kihívásait vajon ők képesek és ők fogják megoldani?"
A változás lehetősége benne van a levegőben. De a változás önmagában nem elég! A zsákutcába vezetett országunknak vissza kell térni Európa főutcájára, agresszivitás helyett partnerséget kínálva. Gyengítés és hátráltatás helyett erősítő és alakító szerepet vállalva azokban a közösségekben, ahová tartozunk!
Az, hogy ma egy tudatosan fenntartott hergelt állapot tekinthető természetesnek, ahol "a magyar magyarnak farkasa", ahol a magyar ember a másik magyar embernek a legnagyobb ellensége, az nagyon messze van a normalitástól, és rossz korszakokat idéz. Ebben a légkörben nincs "közös ország", nincs "közös alkotás", nem létezik olyan, hogy "közös jövő", sőt az összetartó nemzet is csupán illúzió és politikai termék.
Minőségi átalakulásra van szükség, olyan emberekkel, akik nemcsak szakmailag felkészültek, hanem elkötelezettek is a céljaik iránt. Kiemelkedő cselekedetekre, stílusra és képviseletre van szükség, legyen szó országos vagy helyi szintről! A recept egyszerű, de nincs helye a kompromisszumnak! Mostantól tisztán és világosan kell kommunikálnunk, az udvariaskodásnak itt nincs helye! Csak hiteles és alkalmas egyének építhetik fel az új korszakot, akik képesek a helyi közösségek valódi képviseletére is. Itt nem elegendő, ha valaki hiteles, ha nincs meg a megfelelő szakmai háttér! Az, hogy valaki "jó ember", "kedvelhető", "civil aktivista", vagy "sikeres mozgalmár", mind fontos, de önmagában nem elegendő! A kihívás óriási! Nem csupán a győzelem a cél, hanem az is, hogy a politikai színtéren megálljuk a helyünket! Olyan terepen kell helytállni, ahol nem könnyű a dolgunk, és ahol számtalan nehézség vár ránk. Az út előre nem egyszerű, de a kitartás és a valódi elkötelezettség elengedhetetlen!
2026 tavaszán nem csupán a NER züllött rendszerének a végét szeretnénk látni, nem csupán új arcok feltűnését a régi székekben, pláne nem az új érdekembereket a régiek helyett. 2026 tavaszán minőségi változást szeretnénk végre, ahol hosszú idő után újra a leghitelesebbekre és a legalkalmasabbakra van szükség a bármilyen színű elvtársak és a pártkatonák helyett.
A döntéshozatalhoz és a fejlődéshez elengedhetetlen a bölcsesség és a józanság. Minden lépésünk, akár előre, akár hátra, súlyos következményekkel járhat. A jelenlegi helyzetünk nem csupán egyéni, hanem kollektív történelmünk része, és a ránk háruló felelősség is történelmi jelentőségű! Ne hagyjuk, hogy a pillanatnyi impulzusok vezéreljenek minket...
